„A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”
Kosztolányi Dezső
Biblioterapeutaként az a vágyam, hogy az általam vezetett ülések életeket átformáló folyamatokat indítsanak el a csoportjaimat látogatók életében.
A szavaknak, az irodalomnak gyógyító ereje van.
Bő harminc éve foglalkozom lelkigondozással, de csak 2021-ben ismerkedtem meg a biblioterápiával. Gimnazista korom óta érzem és értem, hogy a különböző művészeti ágak csodálatosan fejezik ki a sokszor megfogalmazhatatlant. Akár az irodalom, akár a zene vagy a képzőművészet világát szemléltem, mindig rácsodálkoztam arra, hogy egy-egy hangulatot, érzést, gondolatot és élethelyzetet miként fogalmaz meg a művészet eszköze. Sokszor kaptam vigasztalást, útmutatást, bátorítást egy-egy mű kapcsán. Kiskoromtól kezdve szeretek olvasni, szeretem a versek, regények, novellák világát. 2021-ben elvégeztem a Károli Gáspár Református Egyetemen a „Bevezetés az írás-, olvasás- és biblioterápiás technikák pedagógiai alkalmazásába pedagógus-továbbképzést”. A Pécsi Tudományegyetemen 2023-ban végeztem biblioterapeutaként, tagja vagyok a Magyar Irodalomterápiás Társaságnak.
Győrben a Hajnalcsillag Baptista Gyülekezet ad otthont csoportjaimnak és lelkigondozói beszélgetéseimnek. A gyülekezet küldetése Jézusra mutatni Győrben. Az önismereti csoportokba jelentkezők legtöbbje a városból és annak környékéről érkezik, többen előzőleg még sosem jártak az épületben – egyfajta nyitás a város felé egy-egy ilyen alkalom. A személyiségfejlődésben fontos szerepet játszik az önismeret, az identitás meghatározása. A teremtett világban egyedül az embernek okoz fejtörést ennek meghatározása. Mindannyian önmagunk akarunk lenni. Mindannyian értékesek, egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk. Benner szerint: „Az igazi énünkre jellemző egyediség sohasem a saját munkánk gyümölcse. Az identitásunkat nem megalkotjuk, hanem felfedezzük, az igazi önazonosság minden esetben Isten ajándéka.” Isten úgy szeret minket, és úgy fogad el minket, ahogy vagyunk. Ez a tény segít abban, hogy mi is elfogadjuk önmagunkat.
Az önelfogadás folyamatában sokat segít az önismeret.
Ha megfigyeljük és megismerjük a működésünket, felismerhetjük reakcióinkat, válaszadási mintáinkat. Ez az ismeret segíthet átgondolni, mit és hogyan cselekedjünk, segíthet átkeretezni a működésünket.
Mi is a biblioterápia?
A biblioterápia elnevezés a „biblio” (könyvek) és a terápia szóból ered. Doll legegyszerűbb megfogalmazása szerint a biblioterápia nem más, mint a könyvek gyógyító ereje: a könyvek olvasása abból a célból, hogy az olvasónak segítsen megbirkózni valamilyen személyes problémával. Szinonimája az irodalomterápia, amelynek használata célszerűbb is, hiszen nemcsak könyvekkel dolgozhatunk, hanem mindenféle szöveggel. A klasszikus és kortárs szépirodalmon túl dalszövegek, mesék, újságcikkek, reklámszövegek, viccek, de akár egy-egy sírfelirat is használható az irodalomterápiában. A lényeg, hogy a választott szöveg mentálhigiénés eszköz, amely saját élményt hív elő a résztvevőkben, amelyhez kapcsolódni tudnak. Béres Judit megfogalmazása szerint: „A biblioterápia az olvasás és az írás segítő kapcsolat keretében való, interaktív használata, amely kísérni, támogatni tudja a legkülönbözőbb nemi, életkori és társadalmi csoportokból származó, egészséges vagy beteg egyének személyiségének, önismeretének gazdagodását, mentális egészségvédelmét, jóllétét, s fontos segédeszköze lehet gyógyulásuknak, állapotuk javításának vagy szinten tartásának.”
Az irodalomterápiában a különböző szövegeken és kreatív technikákon keresztül (például kreatív írás, meseírás, asszociációs kártyák, fotók) felismerésekre segítjük az egyént önmagával és érzelmeivel kapcsolatban, a különböző kapcsolatainak összefüggéseiben, és erőforrásai felfedezésében és használatában. A biblioterápia jellemzően csoportban folyik (maximum tizenkét fő), de képzett lelkigondozóként én egyéni konzultációkban is alkalmazom.
A félreértések elkerülése végett azt is tisztázni kell, hogy mi nem biblioterápia.
Nem irodalomórai verselemzés, nem azt vitatjuk meg, vajon „mire gondolt a költő?”, hanem azzal foglalkozunk, hogy az „itt és most”-ban engem miként szólít meg a mű. Nem vaskos Károli-bibliával csapkodom meg a hozzám fordulókat, és nem igeverseket idézek és magyarázok egy-egy biblioterápiás ülésen (bár egy-egy igeszakasz is lehet az ülés választott szövege), és nem is bibliodrámát vezetek. Természetesen keresztény terapeutaként sosem feledkezem meg arról, hogy „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4,12), és arról sem, hogy az igazság megismerése hozza el a szabadságot (János 8,32).
Meg kell jegyeznem, hogy a bibliaolvasás is biblioterápia.
Amikor a Szentírást olvasom, elgondolkozom arról, mit üzen számomra az olvasott szakasz, hol vagyok én a történetben, mit és miként kell változtatnom gondolkodásmódomon, életvezetésemen. A bibliaolvasást nemcsak egyénileg, de közösségben is végzem: a házastársammal, a családomban, a gyülekezet kisebb és nagyobb közösségeiben. Ilyenkor hasonlóan egy biblioterápiás csoporthoz egymáshoz kapcsolódva megosztjuk gondolatainkat, kérdezünk, válaszolunk, egymás hite által épülünk. A felismerések pedig gyógyulást, igazi változást eredményeznek. Egy-egy irodalomterápiás ülésen szintén ezt gyakoroljuk. Egy kiscsoportban odafigyelünk a másikra. Látjuk, halljuk és visszajelzéseinkkel bátorítjuk egymást. „A kohézív csoport melegséget, vigaszt és a valahová tartozás élményét nyújtja a tagoknak, akik értékesnek tartják a csoportot, és cserébe úgy érzik, őket is értékeli, támogatja a csoport többi tagja” – írja Yalom. Egy biblioterápiás foglalkozáson lelassul körülöttünk a világ, a résztvevőket valódi jelenlét, figyelem veszi körül. Ahol van lehetőség szabadon szólni, nincs teljesítményszorongás. Ahol a csoporttagok hallgathatnak, ha nincs kedvük beszélni. Ahol nem ítélik el őket. Ahol az irodalom, a szöveg segít megfogalmazni a „megfogalmazhatatlant”.
Bár egy-egy ülés is hasznos és önmagában is kerek, a terápiás folyamat több ülést ölel át, amely kíséri és támogatja a résztvevőket. A terápiás célokat az adott csoport sajátosságai figyelembevételével határozom meg. Az irodalomterápia a szocioterápiák és a művészetterápiák metszetébe helyezhető, így alkalmazási területei szinte végtelenek. Az elmúlt években többször dolgoztam hölgyekkel, női önismereti csoportban.* Vezettem csoportot különböző szemináriumokon, házaspáros alkalmakon, ifjúsági konferencián. Hirdettem csoportot apák napjára édesapáknak. Dolgoztam lelkipásztorokkal és valláskárosultakkal. Tartottam csapatépítőt pedagógusoknak, és több héten át kísértem osztályokat egy keresztény iskolában. Más a cél, amikor kamaszokkal, amikor gyászolókkal, sérült gyermekeket nevelő szülőkkel vagy éppen babaváró párokkal dolgozik egy biblioterapeuta.
Egy-egy csoport elsődleges terápiás célkitűzése lehet például a mentális egészségvédelem, az önismeret fejlesztése; az önelfogadás, a pozitív énkép megerősítése.
Az érzelmi intelligencia, az empátia fejlesztése: elfogadás, odafigyelés, önzetlenség. Problémakezelési minták megismertetése, megküzdési technikák felismerése, a reziliencia fejlesztése stb. Másodlagos terápiás célok lehetnek a kommunikációs és nyelvi készségek fejlesztése (gondolatok, érzések pontosabb meghatározása és kifejezése, szövegértés, szókincs), a gondolkodási készségek fejlesztése (a kritikus gondolkodás és a lényeglátás képességének fejlesztésére), de ilyen lehet a szabálykövetés vagy az olvasóvá nevelés. Egy idősebb csoporttag például kiemelte, hogy a feledékenységére is jó tréning a csoport. Ahhoz, hogy mindezt bemutassam, megkértem néhány embert, akik részt vettek a csoportjaimon, osszák meg tapasztalataikat. Az ülések egyik fő szabálya a csoporttitok, hiszen nagyon személyes dolgokat osztunk meg magunkról. A most következő beszámolókat a résztvevők engedélyével teszem közzé.
„Sok mindent ki tudtam beszélni magamból, több alkalommal is olyan érzésem volt a foglalkozás közben, mintha valami kő gördült volna le a szívemről. A szövegekkel foglalkozás nem új nekem, mert nap mint nap gyakorlom, de az általad hozott szövegek másféle húrokat pendítettek meg bennem, és az is jó volt, hogy ezeket a gondolatokat fenntartás nélkül, őszintén elmondhattam. Az első és legintenzívebb élményem az volt, hogy rácsodálkoztam a csoportban lévő emberekre, akik első látásra riasztóan hatottak rám, de a foglalkozás végén mindenkire örömmel és szeretettel tudtam tekinteni, mert annyira közel éreztem magam hozzájuk. Nagyon diszkréten vezeted a csoportot, nem mondasz többet, mint ami szükséges ahhoz, hogy megnyíljunk és gyógyuljunk. Nagyon szeretem a foglalkozás végén a közös imát. Bár ez nem egy imacsoport, és nem is kötődik hozzá semmiféle vallási kényszercselekedet, de az Istenről való gondolkodás, a közös értékrend segít abban, hogy más dolgokkal kapcsolatban is képessé váljunk a közös gondolkodásra. A problémák nem oldódnak meg, de ami korábban nagy problémának tűnik, az Isten előtt már nem az, hanem inkább elfogadott és vállalt feladattá válik.”
Gerti
„Ebben a csoportban a helyemen vagyok. Mindig békességgel megyek haza. Hálás vagyok, hogy ismerhetlek, a tanácsokért, amik építenek.”
Magdi
A kreatív írást gyakran használjuk az irodalomterápiás alkalmon. Ilyenkor egy szöveg segítségével irányított feladatot kell megoldani. Az egyik alkalommal a családon belüli kapcsolatokról beszélgettünk. Gerti írásában nagymamája és az anyukája jelenik meg:
Mama reggelente sietett a tejboltba, hogy mire felébredek, friss tej, kifli és forró tűzhely várjon.
A dunyha alatt öltöztem fel a kihűlt szobában, de a sparhelten gőzölgő kakaó illata beszivárgott az ajtórésen. Elmerengtem, hogy jobb volna inkább nyugdíjasnak lenni, nem sietni az iskolai börtönbe, hanem nyugodtan fejteni a borsót az ebédhez, és egész délelőtt hallgatni mama véget nem érő történeteit. Aztán szunyókálni ebéd után, és ha beesteledik, bekapcsolni a tévét…
És soha haza nem menni, nem melegíteni sebtében összedobott resztelt májat, és temetkezni könyvekbe, és fülemre szorított párna alatt álomba zokogni magamat.
Finy Petra Az olyanok, mint ő című verse alapján én a következő önreflexiót írtam magamról egy önismereti alkalmon, amin résztvevőként voltam jelen:
Az olyanok, mint én…
Az olyanok, mint én
sercegő bakelitlemezen hallgatják a jazzt,
az olyanok, mint én
sajtot tesznek a lekváros kenyérre,
az olyanok, mint én
egy finom rozé mellett átbeszélgetik az éjszakát,
az olyanok, mint én
fiúkat nevelnek,
az olyanok, mint én
holtomig vagy holtáig szeretnek,
az olyanok, mint én
tetovált karon angyalszárnyak,
az olyanok, mint én
érzik a szív és a test fájdalmát,
az olyanok, mint én
gonoszt gyűlölnek, sebeket kötöznek,
az olyanok, mint én
kegyelemből, hittel élnek,
az olyanok, mint én
útjuk végén mennybe érnek.
Sok valláskárosult emberrel találkozom.
„A megfelelés hegyét hányszor megmásztam már” csoport sajátélmény-feldolgozását segíti olyanoknak, akik a vallási elvárásokkal, a megfeleléskényszerrel küzdenek. Mindenféle felekezeti háttérből megkeresnek. Van, aki otthon, a családjában szenved, van, akinek a törvénykező gyülekezet okozott sebeket, más pedig a „happy church” elvárásának nem tud megfelelni. A szükség mértékét mutatja, hogy a szeptemberben megrendezésre került XI. BATIK Veszteségek és megoldások konferencián négyszeres túljelentkezés volt a meghirdetett szemináriumra, amit vezettem. A két alkalmas csoportban többek között a kreatív írás feladat segít szembenézni az életünkben jelen lévő elvárásokkal, és megfogalmazni a változáshoz szükséges döntéseket.
„Azért mentem el erre a csoportra, mert egy barátnőm nem szeretett volna egyedül menni, és megkért, kísérjem el. Igazából azt gondoltam, túl vagyok a megfelelési kényszeren, de ott jöttem rá, hogy őszintén talán csak a mennyben leszek rajta túl… Jó volt ezzel szembesülni, és az is jó volt, hogy az Atya megmutatta, mennyire szeret. A versírás nekem először nem igazán volt ínyemre, de végül rájöttem, egész jól meg tudom így fogalmazni az igazi gondolataimat és érzéseimet, és nem felszínesen.
Kedves, jószívű, okos kislány
Mit gondol rólam apám s anyám,
Legyenek mindig büszkék reám.
Szuper nő, jó szerető,
Nem voltam mindig menő,
De ez még elnézhető.
Jobb második feleség,
Beérem ennyivel én?
Hát nekem ez sem elég?
Elhordozni minden hibám
Valaki képes talán?
Ki az ott a keresztfán?
És ha békességet kaptam,
Mi ez itt az agyamban?
Miért nincsen nyugalmam?
Megfelelni embernek, megfelelni Istennek, megfelelni magamnak:
Jaj, csak valamit el ne rontsak!
De olykor, mikor hagyom, jön, átölel, szeret nagyon. Lehetne még több alkalom?”
Rita
„Azért mentem el a csoportba, mert megválaszolatlan kérdéseim voltak a megfelelés témával kapcsolatban és magammal kapcsolatban is. Az alkalom abban segített, hogy lássam: ez nem egy feloldhatatlan dolog bennem, viszont odafigyelést igényel, mivel nem úgy működik, hogy egyszer letudom, és többet nem kell foglalkoznom vele. Arra a felismerésre jutottam, hogy Isten mindenhol velünk van, és a nehézségekből születik a jó, de ehhez dolgoznunk kell magunkon és Istennel. A hit nagy erő! A csoportban jól éreztem magam, mert őszinte lehettem, egy biztonságos és megbízható közegben és vezetővel.”
Virág
Férjemmel 2000 óta vagyunk a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársai. Az első „Jó házasság titka” csoportunkat 2022-ben a házasság hete rendezvény keretén belül indítottuk el Győrben, és azóta több alkalmat tartottunk országszerte. A 2024-es házasság hetére a „Jó házasság titka” csoport mellett az izgalmas „Egyfogásos történetek” workshoppal készülünk Szalánczi Anna séffel, ahol az irodalomterápiát élményfőzéssel kötjük össze.
Ahogy korábban említettem, a biblioterápia általában egy több ülésből álló folyamat. Ugyanakkor egy-egy téma, mint például a kiégés, az időbeosztás és prioritások, a nehézségek és a terhekkel való megküzdés, lehetőséget biztosít egy-egy alkalom keretén belül felismerésekre, bátorításra, változtatásokra és arra, hogy az emberek megismerjék az irodalomterápiát.
2023 őszén a Noszvaji Baptista Gyülekezet meghívására „Terhek és szárnyak” címmel egy biblioterápiás alkalmat vezettem, amely a terhekről, a megküzdésről és a terheken való felemelkedésről szólt Benedek Elek A szárnyas királyfi című meséje alapján. Az alkalmon részt vevő Noémitől ezt a visszajelzést kaptam:
„Kíváncsian vártam az imaházunk falai közt megrendezett, számomra különleges újdonságnak számító Terhek és szárnyak irodalomterápiás alkalmat. Csodálatos és hálára indító, hogy az Úr kezében akár egy meséből, Dixit-kártyákból és egy szárnyakat ábrázoló papírlapból milyen mély és hasznos, feltáró és segítő, motiváló eszközök válnak jó szakember közvetítésével. Nehézségek mindannyiunk életében adódnak, ezekről beszélgethettünk bizalmas környezetben, és ami nekem különösen tetszett, hogy tudatosíthattam magamban: mennyi minden ad szárnyakat ezek elhordozására, és azon felül is a mindennapokban Isten gazdag kegyelméből, melyekből bőségesen meríthetek. Most már kézzelfoghatóan előttem vannak a »szárnyaim«, amelyek emlékeztetnek erre. Hálás vagyok mindezért, és kívánom, hogy áldott szolgálatként folytatódjon ez a »műfaj«.”
Akik ismernek, tudják, hogy a lelkigondozás mellett a gyermekek közti munka is a szívügyem. Irodalomterapeutaként is nagyon szeretek gyerekek és kamaszok között dolgozni. A Reményvirág gyászfeldolgozó csoportban mesék és novellák segítségével fogalmazunk meg érzelmeket, amelyek kifejezése óriási segítség a gyászoló gyerekeknek. Szakdolgozatomat a kiskamaszok személyiség- és közösségfejlesztéséről írtam a biblioterápia segítségével. A kamaszok – azon kívül, hogy keresik, próbálgatják saját identitásukat – gyakran nem tudják elfogadni magukat. Az önismereti munka ezért fontos számukra. A kamaszok szociális tanulási folyamatait nagyban hátráltatja az internet, az online világ. Egyre kevesebbet beszélgetnek, találkoznak egymással élőben, emiatt a valós helyzetekben gyakran frusztráltak, idegesek és tehetetlenek, mert nem tudják, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani, reagálni a másik ember rezdüléseire, arckifejezésére, gesztusaira, szavaira. Nem tanulnak meg konfliktust kezelni, bocsánatot kérni.
Mivel nagyon kevés a hús-vér megtapasztalás, kevés a valódi kötődéssel és bizalommal jellemezhető kapcsolat a Z generáció életében.
Az irodalomterápiás foglalkozások bizalmas, bátorító és elfogadó légköre lehetőséget ad a kamaszokban feszülő sokféle kérdés megvitatására, ahol az irodalomterapeuta facilitátorként segíti a válaszkeresést, a felismeréseket. A Z generációban különösen erősíteni kell az empátia, a befogadás, az emberi méltóság tiszteletének szemléletét is. A gyermekek és fiatalok biblioterápiájában a korosztályos sajátosságoknak megfelelően szükség van az olvasmányokkal való munkát kiegészítő, a ráhangolódást, reflektivitást serkentő, az indirekt, szimbolikus érzelemkifejezést előtérbe helyező, játékos foglalkoztatásra. A szöveggel való munka mellett ezért különböző játékok és kézműves foglalkozások is részei a foglalkozásnak.
Egy alkalommal, amelynek témája a hit és a bizalom volt, Linn Skåber Hiszekegy című kamasznovellájával dolgoztunk. A svéd írónő kamaszok őszinte vallomásaiból állította össze ezt a művét. A bizalom és a hit két csodálatos erő, melyek nélkülözhetetlenek az élethez. Keresztény emberként vallom, hogy így lettünk megteremtve: mind az Istenbe, mind pedig az embertársainkba vetett bizalom létszükségletünk. Jack Gibb, a bizalomszint-elmélet megalkotója szerint az emberi szabadságot a bizalom adja. Összeköt, egységbe hoz önmagaddal és másokkal is: az élővilággal, a tárgyakkal, a történésekkel és magával Istennel is. A hitnek nem feltétlenül kell vallási vonatkozásúnak lennie – bár keresztény emberként mindennél fontosabbnak tartom a Krisztusba vetett hitet. A Hiszekegy című novella lehetőséget ad mind az istenhitről, mind pedig más, az egészséges élethez szükséges hitforrásokról beszélgetni. A kreatív írásgyakorlat feladata az volt, hogy a gyerekek folytassák a novella első két sorát:
Hiszekegy
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
És hiszek más, kisebb dolgokban is:
Mindenki megírta a saját credóját, amely alapján egy nagyon őszinte, mély beszélgetés indult.
Lelkigondozóként az az imádságom, hogy olyan emberek keressenek meg, akiken Isten rajtam keresztül szeretne segíteni. Egy-egy irodalomterápiás csoport meghirdetése előtt is igyekszem meglátni a szükséget. Jelenleg is több minden foglalkoztat: januárban szeretnék sérült gyermeket nevelő szülők számára csoportot indítani,** és gyászolókat kísérni a biblioterápia segítségével. Vallom, hogy nincs igazi önismeret istenismeret nélkül. Az „Isten és én” csoportban ezt a kettőt szeretném ötvözni, ahol istenes versekkel, régi zsoltárokkal, himnuszokkal és modern dicsőítő énekszövegekkel dolgozunk majd. Henderson Katalin lelkigondozó coachcsal egy projekt keretén belül keresztény családban bántalmazást elszenvedett hölgyeket szeretnék segíteni. „A növekedésem kínjai” csoportban pedig majd Adrian Plass vidám, öniróniával fűszerezett naplórészleteit tervezem segítségül hívni azok számára, akik készek a nézőpontváltásra és a megújulásra a szentségre törekvés útján.
Remélem, hogy jelen írásommal sikerült bemutatnom az irodalomterápia módszerét és helyét a keresztény lelkigondozásban. Tapasztalatom szerint több évtizeden keresztül elhanyagolták az önismeret kérdését egyházi körökben, aminek sokszor szomorú következményei voltak/vannak. Hálás vagyok, hogy az „egysávos lelki higiéniai módszer” (bibliaolvasás, imádkozás) mellett egyre több keresztény szakemberhez lehet fordulni idehaza is. Istenünk a kreativitás Istene, ő meg tudja mutatni, mi a legjobb segítség számunka. A bibliaolvasás mellett a biblioterápia is egy ilyen segítség lehet. Írásomat Kosztolányi idézetével kezdtem: „A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.” Aki kedvet kapott az irodalomterápiához, és kész belevágni ebbe a folyamatba, bátran keressen a lakóhelye közelében induló vagy online csoportokat a Magyar Irodalomterápiás Társaság Facebook-oldalán! Szeretettel ajánlom Béres Judit Élet a sorok között – Irodalomterápiás gyakorlatok mindenkinek című könyvét, amely konkrét példákon és gyakorlatokon keresztül nyújt segítséget az önismeretben, melyeket akár egyedül is elvégezhetünk. Kívánom, hogy egyre többen tapasztaljuk meg a könyvek gyógyító erejét, a Biblia olvasásán innen és túl.
2024-ben induló foglalkozások:
* A Tükröm, tükröm, mondd meg nékem online női önismereti csoport 2024 januárjában indul: https://www.facebook.com/events/346107358035615/346107378035613?ref=newsfeed
** Terhek és szárnyak sérült gyermeket nevelő szülőket támogató csoportok:
Irodalomterápiás csoport:
https://www.facebook.com/events/894699658766123/894699668766122/
Erőforráscsoport:
https://www.facebook.com/events/719905463006133/719905476339465
