A nyár a természet közelségének áldásait hozza el sokunk életében. A Szentírásban megjelenő állatokról szóló nyár eleji cikkem után jól kapcsolódónak éreztem ezt a – Bibliában is megtalálható – növényekről szóló cikket. Fogadják szeretettel a nem csak természetbarát olvasók, mottóul: „Aki a virágot szereti, rossz lelkű nem lehet.”
Talán így hangzott eredetileg az ismert mondás, vagyis: akinek olyan érzékeny a lelke, hogy meglátja a szépséget a törékeny virágokban, általában minden érző lélekkel jól (jobban) bánik. Lássunk tehát egy listát olyan növényekből, melyek hazánkban is megteremnek: olvasható alább a növény magyar és latin neve, valamint egy igehely (lehet, hogy van több is), ahol előfordul az Igében:
ALMAFA: Malus, „A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról.” (Jóel 1,12)
BANGITA / BOKOR: Viburnum, „Olyan lesz, mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön.” (Jeremiás 17,6)
DIÓFA: Juglans regia, „Lementem a diófaligetbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, és megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák.” (Énekek 6,11)
CÉDRUSOK: Cedrus libani / atlantica. Több fajtája is létezik, igék, ahol megtalálhatjuk: 2Krónika 1,15 + Ezékiel 17,22 + 31,3.
CIPRUS: Cupressaceae, „Hozzád kerül a Libánon dicsősége: a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé.” (Ézsaiás 60,13)
CITRUSALMA: Citrus medica, héberül etrog. Erre vonatkozó hosszabb rész a 3Mózes 23,33-tól olvasható és a szukkót – lombsátrak zsidó ünnep csemegéjéről van szó.
MANDULA: Prunus communis, „Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok.” (Jeremiás 1,11)
EZÜSTFA: Eleagnus angustifolia, „Kihirdették és közhírré tették ezért minden városban meg Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa- [ezüstfa], mirtusz- és pálmaágakat meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva.” (Nehémiás 8,15) A keskenylevelű ezüstfa részben hasonlít a vadolajfához, de a virág illatosságában, a bogyó termésében különböznek. A fájából ajtókeretet készítettek, lombját istentiszteleti sátor díszítésére használták.
GRÁNÁTALMA: Punica granatum, „Aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzék a palást szegélyén körös-körül.” (2Mózes 28,34)
KAPOR (egyes fordítások szerint a RUTA): Anethum graveolens, „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.” (Máté 23,23) + MENTA (latin: mentha) is megjelenik, ahogy a Lukács 11,42-ben is!
KRISZTUSTÖVIS: Paliurus spina-Christi, „Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére…” (Márk 15,17)
LEVENDULA: Lavandula, „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.” (János 12,3) Kortörténeti háttér szerint az általában nárdusként említett illatosítók egy részét levendulából készítették.
LILIOM: Lilium, „Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.” (Énekek 2,2)
NÁRCISZ: Narcissus, „A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.” (Énekek 2,1)
NŐSZIROM: Iris, amit olykor, állítólag itt is liliomnak nevez a Biblia: „Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.” (Lukács 12,27)
REKETTYEFŰZ: Salix cinera, „Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák.” (Ézsaiás 44,4)
TUJAFA: Thuja plicata, „A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: az aranyat és az ezüstöt, a drágakövet és a gyöngyöt, a gyolcsot és a bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és az elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket…” (Jelenések 18,11–12)
FÜGE: Ficus carica, „Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk!” (Bírák 9,10) + a vadfüge, más néven eperfa – morus nigra: „Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.” (Lukács 17,6)
További „igei” növények is vannak még természetesen, mint például a mályvacserje, de lassan a végére érünk ennek a mostani felsorolásnak. Még a nálunk is gyakori – hasznos vagy haszontalan – növényekről közlök egy képet alább:
Honnan is jött az inspiráció, hogy mindezt összegyűjtsem, leírjam? A nyár egyik korai reggelén megadatott az az áldás, hogy Sárospatak csendes, ébredő kisvárosában sétálhattam. A Bodrog partján fekvő település nemcsak a Rákóczi-vár miatt érdekes, hanem a Református Teológiai Akadémia épülete(i) – és esetünkben: kertje! – is figyelemre méltó. Pont nyitva volt, és szét tudtam nézni még nyitás előtt. Az ott található bibliai növénykertet, ahol találkozhattam a fent említett példányokkal, jó szívvel ajánlom mindenkinek megtekintésre.
A növény persze lehet esztétikus, de nem önmagában áll – nagyon sok közülük gyümölcsöt terem. Így ezáltal is, szavak nélkül is dicsőíti a teremtő Istent. Vegyünk róluk jó példát!
Akit bővebben érdekel ennek a gondolatébresztő írásnak a témája, jó szívvel ajánljuk figyelmébe a Scolar kiadó egyik kiadványát, vagy a Keresztyén bibliai lexikon (Kálvin kiadó) erről szóló jegyzetét.
Kiemelt kép: Pietro Jeng, www.pexels.com