Eric Barrett angol professzor nemzetközileg elismert környezet- és világűr szakértő, jelenleg pedig a ‘4H’ (Helping HIS Hungarian Heroes) igazgatója. Cikkében felhívja a figyelmet néhány olyan elgondolkodtató tényre az új koronavírusról, melyek a Földdel és az emberi tevékenységeinkkel is kapcsolatban állnak.
KÖRNYEZETI KIHÍVÁSOK A COVID–19 MEGJELENÉSE ELŐTT
Emlékszel, milyen volt az élet a COVID–19-krízis előtt? Csak néhány hónap telt el, de annyi minden megváltozott és oly nagy mértékben, hogy nem is tudjuk, lesz-e valaha az élet ugyanolyan, mint korábban. Azt reméljük, hogy igen. De ideje ráébrednünk néhány olyan jelentőségteljes dologra, melyekre az utóbbi időben jöttek rá a tudósok, amiket egyébként nem tudhattunk volna, ha világszerte közel 11,5 millióan nem kapják el a vírust, és (ez idáig) nem halt volna meg több mint 500 000 ember annak szövődményeitől (2020. júliusi adatok – a szerk.).
Sokan megmosolyogjuk a rajzokat, melyeken valaki átkarolja csodálatos otthonunkat, a Földet meleg, szerető öleléssel. De némelyikünk már sok éve hangoztatja, hogy a társadalom egyre növekvő mértékben támaszt fenntarthatatlan elvárásokat a világűr ezen különleges helyén. Ehelyett mindinkább ellen kellene állnunk annak a „mantrának”, mely szerint hibát követnek el azon kormányok, melyek nem produkálnak egyre nagyobb mértékben növekvő nemzeti GDP-adatokat; valamint annak a szakadatlanul ránk, egyénekre nehezedő nyomásnak, hogy fogyasszunk többet, utazzunk többet… dobjunk el olyan dolgokat, amiket talán csak egyszer vagy egyszer sem használtunk, illetve alighogy hazavittünk a boltból – vagy házhoz szállíttattuk őket –, már nem is tetszenek.
Utóbbi években a tudósok egész sor aggodalomra adó okot jelöltek ki, melyek környezetünket és minket magunkat is érintenek. Egyesek közülük újak, mások már korábban is ismertek voltak, melyek azonban most felgyorsulnak. Ezek közül néhány releváns példa:
Az ózonlyuk egyre nagyobb mértékű kiterjedése az atmoszférában: A sztratoszférában lévő természetes ózonréteg hasznunkra van, mert elnyeli a Napból érkező ultraibolya sugarat. Ennek való túl nagy kitettség károsítja a növényekben és az állatokban lévő DNS-t, és bőrrákot okoz – mint a mindkét fülemen meglévő folt, melyeket sebészeti úton kellett eltávolítani. A korai 1980-as években jöttek rá, hogy a Föld „természetes napszűrője” tavasszal vékonyodni kezdett a sarki övezetekben, különösen is az Antarktisz a vegyi anyagok hatásai miatt, melyeket az 1930-as évektől kezdődően a hűtőszekrényekben és a spray-flakonoknál használnak. Szerencsére ennek felismerése nyomán az ipar kiigazításokat foganatosított, így az ózonlyukak várhatóan teljes mértékben rendbe jönnek majd néhány évtized múlva.
A globális felmelegedés fokozódása: Annyira tisztában vagyunk már ezzel az egyre gyorsuló problémával, hogy míg 10–15 évvel ezelőtt erről a témáról beszéltem, Magyarországon mindig számíthattam rá, hogy valaki a hallgatóságban erős kételyeit fejezte ki, hogy hozzájárul-e ehhez az emberi tevékenység vagy sem. Manapság alig találni valakit, aki kétségbe vonná ennek valóságát. Vezető tudományos lapokban – Nature és Nature Geoscience – publikált friss tanulmányok azt mutatják, hogy az utóbbi 2000 évben nem volt olyan időszak, amikor a hőmérséklet-változás olyan gyors és kiterjedt lett volna, mint az utóbbi évtizedekben, és „kétség sem marad afelől” a környezettudósok körében, hogy ez ember okozta következmény.
A biodiverzitás fokozott csökkenése: Földtörténet-tudománnyal foglalkozó hallgatók tudják, hogy eddigi ismereteink szerint a földön az életformák öt „tömeges kipusztulása” történt a geológiai múlt különböző időszakaiban, melyek mindegyikében az akkor élő növényi és állati fajok 75–95%-a veszett ki.
Ma a klímaváltozás és egyéb, a növény- és állatvilágba való még direktebb módon történő emberi beavatkozás miatt a biológusok a hatodik tömeges kipusztulásról beszélnek,
melynek során – igen aggasztó módon – a fajok elvesztése 10–100-szor gyorsabb, mint bármely korábbi tömeges pusztulás esetében.
Az antropocén kor vagy „plasztik éra” felismerése/elismerése: A modern emberi életvitel termékei és hulladékai – különösen is a beton, az alumínium és a műanyagok – felhalmozódnak a hulladéklerakókban, melyek annyira elterjedtek és jellegzetesek, mint a korábbi földtörténeti korokból származó sziklák.
Ever-earlier ‘Earth Overshoot Days’: Manapság a legtöbb ország a föld megújuló erőforrásait használja fel, a föld pedig nem tud elég gyorsan regenerálódni ahhoz, hogy lépést tartson a mi igényeinkkel. Earth Overshoot Day-nek nevezzük, amikor felhasználjuk azt, amit egy egész év alatt kellene, ez az időpont pedig egyre rövidül. Ennek természetesen december 31-ének kellene lennie, de már 1991-ben ez az időpont december 1. volt. Manapság pedig júliusban. Világosan és egyszerűen, a modern életvitel a föld túlnyomó részén fenntarthatatlan…
Másként szólva, ha mi mind ma egy átlagamerikai életszínvonalán élnénk, ahhoz öt Föld nevű bolygóra lenne szükség, hogy eltartson bennünket. Másrészt, a malawiak színvonalán a Föld csupán egyharmadára. Egy átlagmagyar életszínvonalát tekintve pedig kettőre. Nekünk azonban csak egy van!
KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOK A COVID–19-PANDÉMIA MIATTI ZÁRLAT ALATT
2020 elején elérte a világot egy olyan hatás, mely joggal mondható a második világháború óta bekövetkezett legnagyobb krízisnek. Néhány hónap alatt a világ legtöbb országát érintette egy olyan nagyon ragályos, mikroszkopikus parazita vírus, mely korábban emberben nem volt megtalálható (kimutatható?). Néhány rövid hónap elmúltával – a korábban említett sokakon felül, akiket ez már megfertőzött, és azokon túl, akik meghaltak (mostanáig több mint 44 000 csupán csak az én országomban!) –
az IMF becslése szerint a globális gazdaság vesztesége máris 9 trillió USD, azaz 9 000 000 000 000 USD körül van, ami magyar forintban kifejezve még sokkal több!
A tőzsdék világszerte súlyos veszteségeket szenvedtek el. Az olajárak olyan mélyre zuhantak, hogy némely kitermelő a vásárlóinak fizetett! Amerikában májusban az eddigieken felül 3,3 millió állampolgár folyamodott munkanélküli segélyért, majd egy héttel később újabb 6,6 millióan kezdtek el munkát keresni. Előrejelzések szerint az ennek következtében beálló globális gazdasági visszaesés a legnagyobb lesz az 1930-as nagy gazdasági világválság óta.
„OK – mondhatod –, ilyesmit már hallottunk! Ez minket, magyarokat sem érintett valami jól, jóllehet nálunk a világjárvány miatti fertőzöttek, illetve az elhalálozottak száma meglehetősen alacsony, amiért hálásak vagyunk Istennek és kormányunknak.”
Bár meglehet, hogy új ez a gondolat számodra: a pandémia néhány meglepően POZITÍV rövid távú hatást is gyakorolt a globális környezetünkre, melyek igen elgondolkodtatóak.
Álljon itt csupán csak két példa:
NITROGÉN-DIOXID: Ez egy kellemetlen szagú gáz, mely természetszerűen keletkezik bizonyos körülmények között villámlás, növények és víz révén. Azonban a légkörben megtalálható NO2 99%-a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) elégetése során keletkezik, mint például gázkályhák és gáztűzhelyek, autók motorjai, buszok, teherautók és különféle ipari eljárások következtében. Nagyban járul ez hozzá a városi köd, szmog kialakulásához. Emellett hozzájárul bizonyos légzési betegségek kialakulásához az emberi testben azáltal, hogy gyulladást okoz a tüdő felületén. Gyakran vezet asztmához és/vagy komoly tüdőfertőzéshez.
NASA-műholdak és most már az Európai Űrügynökség (ESA) Sentinel műholdjai is mérik a Föld felszínéről érkező NO2-kibocsátást az egész világon. Az első térkép az NO2 térképét mutatja, melyet 2018 áprilisa és szeptembere között figyeltek meg egy 2×2 km-es térképhálózaton ábrázolva. Világosan látható az Európa, India, Kelet-Ázsia és Észak-Amerika nagyobb városaitól és ipari területeitől jövő magas szintű kibocsátás.
Jóllehet más szín-összeállításban az alábbi térképek mutatják, hogy Kínában a január közepétől életbe léptetett, a városokra és az ipari területekre vonatkozó lezárások hatásai gyorsak és átfogóak voltak, február közepére jelenetős hatást gyakorolva az NO2-re. Ezután, március közepére a szennyezés szintje ismét emelkedni kezdett, amint a vírust már kontrollálták, és a mindennapi megszokott életvitelre vonatkozó megszorításokat elkezdték hatályon kívül helyezni.
Hasonlóan – ismét más színsémával! – láthatjuk a lezárások NO2-re gyakorolt hatásait, rációját Európa bizonyos részei felett. A felső térkép mutatja a gáz átlagos koncentrációját 2019. márciusról áprilisra, az alsó pedig az átlagokat március közepétől április közepéig 2020-ban.
Nyilvánvaló az igen erős csökkenés, különösen Milánó, Róma, Madrid és Párizs központjaiban, bár észrevehető a csökkenés Budapesten is.
SZÉN-DIOXID: Műholdas monitoringadatok mutatják, hogy a széles körű kormányzati intézkedések, melyek az embereket otthon maradásra kötelezték a COVID–19-pandémia idején, a globális kibocsátás drámai csökkenését eredményezték az egyik legfontosabb atmoszferikus „üvegházgázok” kibocsátásában, melyek a globális felmelegedésben érintettek: szén-dioxid.
Legalacsonyabb szintjén a CO2-kibocsátás 17%-kal csökkent április elején, bár ekkorra Kína már újraindította iparát, az USA és más országok pedig csökkentették az övéiket. Ezen méretű csökkenést tartják az eddig mért legmagasabbnak, jóllehet az ipar helyreállását követően ez az egész évre vetítve, egészében várhatóan csupán 4%-ot jelent.
A grafikon azt mutatja, hogy e gáz fosszilis üzemanyag-kibocsátása 1960 óta évente közel 1%-kal emelkedett… de a vírus okozta pandémia által kikényszerített gazdasági és életviteli változások képesek voltak igen gyorsan visszaállítani a világot a 2003-as CO2-kibocsátás szintjére…!
KÖRNYEZETI LEHETŐSÉGEK A COVID–19 UTÁNI IDŐSZAKBAN
A fenti két példa (és vannak még mások is!) világosan és drámai módon hangsúlyozza azon direkt hatások némelyikét, melyeket a modern társadalom gyakorol a Földre: az egyetlen égitestre, amelyen ma minden ember él és meg is fog halni – de azt is, hogy ezen hatások némelyike milyen gyorsan csökkenthető lenne, ha úgy döntünk, hogy kisebb igényeket támasztó életvitelt folytatunk…
A keresztények régen rájöttek már, hogy a Biblia első könyvében nemcsak arról értesülünk, hogy „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet”, hanem arról is, hogy „látta Isten, hogy ez jó”. Mindazokkal az ismeretekkel és eszközökkel, melyek ma rendelkezésünkre állnak, nem tudunk semmi más olyan helyet az univerzumban, mely támogatná az életet, és más olyan helyet a földön kívül, ahol az ember létezni tudna, esetleg egy nagyon gondosan megtervezett és rendkívül drágán létrehozott mesterséges környezetben. Nem csoda, hogy Mózes első könyvében, 2,15-ben azt olvassuk, hogy Isten azt mondta az embernek: „őrizze” azt a nagyon különleges és figyelemre méltó helyet, melyet számukra készített az univerzum ezen sarkában.
Bárki is azt gondolná közülünk, hogy az, ahogyan az ember kizsákmányolja a földet, megfelel ennek az utasításnak?
Nem! És mi mind eljátsszuk a magunk szerepét ebben a planetáris erőszakban és degradálásban, leépítésben.
A COVID–19 drámaian és meggyőzően megmutatja, milyen hatást gyakorol az ember a környezetére, és hogy ezek némelyike milyen gyorsan visszafordítható lenne.
Azt mondják, hogy a koronavírus-pandémia „azt eredményezte, hogy 50 százalékkal nőtt az imádságok keresése online, mivel az emberek a valláshoz fordulnak, hogy képesek legyenek megküzdeni a szorongásból és reménytelenségből fakadó érzésekkel”.
Fog-e ez vajon egy széles körű keresésre sarkallni annak felismerésére, hogy az az életstílus, amit magunknak akarunk, nem jó a lelkünknek, és egyáltalán nem támogatja azt drága otthonunk, a Föld?
Ha ezen kérdésekre az lesz a válasz, hogy „IGEN!’, „IGEN!’,
akkor a pandémia végső soron valamiféle jóra is vezethet!
Fordította: dr. Bukovszky Ákos, a Magyarországi Baptista Egyház külügyi szaktitkára
