Máté evangéliuma

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
A hívő keresztény embert végigkíséri a földi léten Jézus Krisztus társasága. Kilép a Szentírás lapjaiból, és mellé szegődik.

A nagy Megmentőt az emberek legtöbben letagadják, de az újszövetségi iratok bemutatják őt. Ő az elbolyongott századik juhát kereső pásztor, és a juh én vagyok. Egyik nap éppen ez a hasonlat volt a bibliai olvasmányunk a Máté 18,11–14-ben. Kedves, reményt keltő biztatásként olvastuk az Áhítatban, hogy Istennek nem célja senkinek az elvesztése. Az üdvözültek nyájában nekem is van helyem.

Máté evangélista szövege a jeruzsálemi templom lerombolása után szétszóródott zsidók számára azt bizonyítja, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás. Ennek fölismerése és elfogadása nemcsak akkor volt időszerű, hanem a mai napig érvényes. Izrael történelmében a vészkorszakok szinte egymást váltják.

Isten azonban mindig ad kegyelmet és túlélést az Izrael kis országa területén élőknek. A „választott nép” nem pusztul ki, sőt növekszik és erősödik.

Máté evangéliumának 28 fejezete (része) ismerteti a Megváltó életéből földi sorsának eseményeit. Születési helye egyezik Izrael legnagyobb királyának, Dávidnak a születési helyével, Betlehemmel, de nevelkedése és állandó tartózkodása szerint názáreti. Igehirdetői munkáját ott kezdi, elmegy a Jordánhoz, és megkeresztelkedik. Ezzel kezdi meg a hároméves nyilvános működését. Prédikál, gyógyít, csodákat tesz, elhívja tanítványait, akik követik mindenfelé, ahová eljutnak az országban, vagy éppen a közvetlen határos területeken. Tanítványainak a követés mellett a küldetésük válik a legfontosabbá, így válnak küldöttekké (a görög szó szerint apostolokká). Tanítása a mennyei királyság alapjairól egyre súlyosabb ellentmondást vált ki a júdeaiak körében. Elmondja csodálatos példázatait az Isten országáról, aztán visszatér Názáretbe, de ott hitetlenséget tapasztal ismerősei között, ezért nem tesz köztük csodákat. Egyszer öt-, másszor négyezer embert vendégel meg, s eközben elmondja a történetét Istenről, aki nem akarja a legkisebb ember vesztét sem (18,11–14). Ha valaki mégis elvész, az nem Isten akaratából van, hanem azért, mert nem akar az Úr követője lenni.

Ezek után királyi bevonulást tart az Olajfák hegye felől Jeruzsálembe.

Innen különösen gyakran idézi Máté evangélista az Ószövetséget, hogy kiemelje, nem véletlenül történnek meg Jézus Krisztussal a nagyheti események, a próféciák teljesülnek szó szerint. Isten terve és szándéka szerint. „Máté evangéliumában a Jézus-történet íve a betlehemi embergyermektől a dicsőség királyáig magasan hidalja át a teljes evangéliumot” – Írja William Barclay napi bibliatanulmánya 9. oldalán. Jézus Krisztus története áldozati haláláig és feltámadásáig szinte átfogja Krisztus urunk győzelmét. Feltámadása után soha többé nem fogható el, nem állítható bíróság elé, nem feszíthető meg.

A megváltó az élet fejedelme, megdicsőült és legyőzte a halált.

Az Úr csodálatos kegyelmet ígér azoknak, akik befogadták őt a szívükbe, hogy az élet győzelmi koronája az övék is legyen.

Az erről szóló egyházi és szekuláris irodalom nem hagyja ki Máté sajátosságai közül az evangéliumban szereplő mintaima hosszabb változatát (doxológia), és a világ nagy drámájának leírásához kapcsolt visszajövetelének rendjét (Máté 24; 25,31–41), végül az apostoli kiküldést, vagy ahogy mi szoktuk mondani, a „misszióparancsot” (Máté 28,16–20).

A három „szinoptikus” evangélista írása – Máté, Márk és Lukács evangéliuma – a történetet egyik részleteként dolgozza föl az elvesztett bárány, az elgurult drahma és az elveszett fiú hármas hasonlatában. A korai latin bibliafordítás elkészítésére Szent Jeromos Betlehembe utazott, és az ószövetségi jelképekből Máté evangélistára választotta az oroszlán jelképét. Ez királyi címerállat, és a legyőzhetetlen hatalmat jelképezi.

A mi szerény, út porában vándorló mesterünk és kis csapata legyőzhetetlenek.

Ennyi, és ennyire egyszerű Jézus Krisztus nyilvános működése ahhoz képest, hogy földön járása ideje óta milyen sok világirodalmi kötetet adtak ki nagy hatalmak keletkezéséről és összeomlásáról. Mint tenger vize a parti sziklára zúdul, oly erővel ütköztek össze civilizációk, hadvezérek, nyers fizikai erők, de mind elbuktak. Jézus Krisztusba vetett hitünk pedig ép, állta az idők rettenetes viharait, bosszú és megtorlás nélkül. Jézus Krisztus magasztos személye nem gerjesztett újabb viharokat. Nem csak tanácsolta az ellenség szeretetét, példát is mutatott arra. Aki követi a tanácsait, valószínűen minden konfliktust elkerül. Nem szállt le szenvedései elől a keresztről, de a szívét átszúró lándzsa ellenére győzött. Győzni is fog mindörökké a világ üdvözítője, Krisztus király.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp