Azt gondoltam, hogy ennyi volt ebben a témában: az Isten által teremtett szépség örömöt és megértést hoz a bölcsességgel kapcsolatban egy gyönyörű látványon keresztül. Néhány nappal a cikk megírása után learatták a pipacsmezőt. Csetény legújabb látványossága ezzel gyorsan eltűnt. Szerintem ugyan lehet egy learatott pipacsmező is gyönyörű, de már senki nem állt meg mellette, hogy lefényképezze vele saját magát és a családját. Sok falumbeli Facebook-oldalán láttam ilyen képeket. Most már nem készülnek ilyen fotók.
Mégis fontosnak tartom, hogy ne csak a csodás látvány maradjon meg a fejünkben, és ne csak az érintse meg a szívünket. A learatott mező eszembe juttatta Jézus szavait: „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6,28–30) Az aratás mindig emlékeztethet bennünket Isten gondviselésének beteljesülésére.
Emlékeztet és tanít arra is, hogy mindennek rendelt ideje van.
Bizonyos cikkeket csak megadott időben lehet megírni. Ha nem figyelünk oda arra, amit Isten mutat, akkor sok szépségről és áldásról maradhatunk le az életünkben. A bölcsességet megszereznünk is az arra rendelt, megfelelő időben lehetséges. Ki kell használnunk az Isten által adott időablakokat, időszakokat erre. Igyekszünk erre tanítani a gyermekeinket is. Azért, mert mi már tudjuk, hogy nem lesz mindig lehetőségük és sajnos képességük sem a tanulásra. A Biblia bölcsességirodalma folyamatosan erre figyelmezteti olvasóit. Használjuk ki az erre adott időt!
Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy a bölcsesség megszerzése és a bölcs döntések meghozatala nem csak akkor lehet valóságos az életünkben, ha mi már mindent megtettünk érte. Krisztusban azt a kegyelmet is elnyertük, hogy „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1,5). Ez a keresztény életünk egyik kegyelme a sok közül. Dönthetünk bölcsen akkor is, ha idáig nem törődtünk tanulással, az értelem és a tudás megszerzésével. Isten ezen a téren is kegyelmes és nagylelkű ajándékozó. Különösen fontos ez az ajándéka akkor, ha olyan döntéseket kell meghoznunk a jövőnkkel kapcsolatban, amikor az emberi értelem már nem képes azok következményeit teljesen át- és belátni. A legbölcsebb embert is ennek tudata tartja alázatban Isten előtt.
A bölcsességirodalom legfontosabb mondata a következő: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Példabeszédek 9,10)
Sok világi tudós ezt leegyszerűsítésnek tartja. Az egyszerűség az egyik legfontosabb keresztényi erény, gyakorlat, amit már kissé elfelejtettünk. Az istenfélelem a legegyszerűbb dolog a világon. Mindenki látja és érti, hogy egy cselekedet vajon istenfélelemből történt vagy nem. Ehhez nem kell bölcsesség és tanultság. Ahhoz kell a bölcsesség, hogy az istenfélelem gyakorlatától ne szakadjunk el. Azért, mert a legtöbb problémánk ennek az elhagyásából fakad és ered. Az istenfélelem is okoz nehézséget az életünkben, sőt néha még talán kárt is okoz. A nehézségekkel azonban megküzdhetünk Isten segítségével, a károk viszont eltörpülnek a keresztény ember életében jelen levő Krisztus öröme mellett, amely sosem fogy el. Krisztus állandó örömforrás az életünkben, ezért a károk sem túl nagyok, amiket az istenfélelem okozhat az életünkben. Krisztus nélkül viszont a legkisebb problémánk is óriásivá növekedhet. A Példabeszédekben olvashatunk az emberről, aki másnak vermet ás és maga esik bele. Másnak akar problémát okozni, de csak magának hoz létre még nagyobbakat, amiket képtelen lesz megoldani.
Életünk végéig nem juthatunk el az istenfélelem teljes megértéséhez. Sem ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk fogalmazni, mit is jelent az. Ezért a bölcs ember mindig visszatér ahhoz a kérdéséhez, hogy mit jelent(het) az istenfélelem az életében. Azért, mert tudja, hogy sosem lesz erre egy befejezett, teljes, mindent leíró válasza. Ha el is jutna addig, de nem cselekedne annak megfelelően, akkor mit sem érne ez a tudása.
A falumban azt mesélték, hogy ez a pipacsmező azért alakult ki, mert a mák ültetésekor nem jól végezték el a gyomirtózást. Miközben sokan gyönyörködtek a pipacsokban, aközben – úgy sejtem – a mező gazdája szégyellte azt. Azért, mert számára azt mutatta, hogy nem jól végezte el a munkáját, sőt valószínűleg ezzel anyagi kár is érte. Valaki keserű tapasztalata hozhat édes eredményt egy másik ember életében. S ez igaz lehet fordítva is. Az Ige olvasása is okozhat először keserűséget, majd örömforrássá válhat. Ez is történhet fordított sorrendben. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a bölcs ember legyen tapintatos még az Istentől nyert bölcsességgel is. Alkalmazzuk jól az Istentől nyert bölcsességet! „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” (Példabeszédek 25,11) Hasznos és gyönyörűséges. Kérjünk ilyen bölcsességet Istentől!
