„Kaptam egy képet Istentől” – Teológiai véleménycikk

A kijelentést általában egy rövid bátorítás, üzenet követi a kép alapján, ami segít megérteni, mit akart Isten mondani a kép által. Például: „Látok egy asztalt, rajta kenyeret. Ez azt jelenti, hogy Jézus az élet kenyere, és ő megteríti neked az asztalt. Egyél az élet kenyeréből!” – mondta egyszer nekem valaki egy imaalkalmon. Ilyesmire gondolok. Gyakran előfordul, hogy egy ilyen üzenet „pont betalál” valakinek, vagy valaki más hasonló képet lát, és az összecsengések alapján jön a megállapítás: valóban Istentől jött a kép. Sokszor az a személy maga kap bátorítást, üzenetet a kép által, aki kapta.

Baptista sokszínűség: szecesszionizmus és kontinuatizmus (continuatism)

Ez a fajta jelenség karizmatikus körökben jellemző, általános dolog. Én úgy látom, hogy jelenleg a lelki ajándékok, karizmák újrafelfedezésének egy folyamata zajlik a mi egyházunkban is. Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy világszerte a baptista közösség rendkívül sokszínűen gondolkodik erről a témáról. Mivel ez nem foglal el központi helyet hitvallásainkban, van tere a gyülekezeteknek, gyülekezeti tagoknak arra, hogy a Szentírás alapján kialakítsák saját nézeteiket és gyakorlataikat, bizonyos keretek között. Ezért létezhetnek párhuzamosan többféle, egymásnak akár ellentmondó nézetek a témáról a tágabb baptista közösségben, miközben testvérekként elfogadjuk egymást.

Éppen ezért lehetséges az, hogy vannak úgynevezett szecesszionista nézetet valló baptisták, akik szerint a lelki (jel)ajándékok működése a Biblia kiteljesedésének köszönhetően az apostoli korral együtt elmúlt.

Ezzel egy időben pedig vannak baptisták, akik kontinuista nézetet vallva karizmatikusnak tartják magukat (bár ez elég tág fogalom), és hiszik, hogy ma is minden lelki ajándék működik, és valamilyen formában gyakorolják többek között a nyelveken szólás, prófétálás, gyógyítás ajándékait is – amelyek a legvitatottabb ajándékok ebben a kérdéskörben. A képek, látomások, álmok témája ezekben a körökben kap kiemeltebb szerepet. Általában véve a baptisták valahol a két véglet között elhelyezkedve, a józan arany középutat keresik, van, aki erre tendálva, van, aki arra. Ugyanakkor fontos, hogy ahogy felfedezzük a lelki ajándékokat, építő párbeszédet tudjunk folytatni ezekről a témákról, hogy megismerjük egymás álláspontját, és még fontosabb: segítsük egymást a Szentírás jobb megértésében, megélésében.

Ezért egyfajta gondolatébresztőként szeretnék nem is tanítani, hanem az olvasóval közösen, hangosan gondolkodni erről a témáról.

Hogyan szól hozzánk Isten?

A képek, látomások és álmok témakörök szerintem egy sokkal nagyobb téma alá tartoznak: hogyan szól hozzánk Isten? Azt gondolom, hogy baptista körökben teljes az egyetértés abban, hogy Isten ma is szól hozzánk: ez lehet az alapvetés, ahogy megközelítjük a témát. Hogy hogyan teszi ezt, és hogyan hallhatjuk meg az ő hangját – ebben már többféle vélemény is előkerülhet. Ugyanakkor azt hiszem, abban is teljes az egyetértés, hogy Isten elsősorban az ő Szentlelke által ihletett igéjén, a Szentíráson, a Biblián keresztül szól hozzánk. Minden üzenetet, gondolatot, útmutatást, bátorítást a Szentírás mércéjén kell mérnünk, mert az az elsődleges forrásunk, amihez ragaszkodnunk kell, abból tudunk kiindulni. Bizonyára a legtöbb hívő embernek volt már olyan élménye, hogy megszólította egy igevers vagy igerész. Mérceként pedig úgy tudjuk alkalmazni a Szentírást, hogy a minél nagyobb összefüggéseket is átlátjuk, megértjük: ehhez mély bibliaismeret szükséges, ami áthatja az ember gondolkodásmódját, életvitelét, gyülekezeti gyakorlatát.

Ebben fontos tényező a lelkiismeret, amelyen keresztül Isten Lelke segít mérlegelni, döntést hozni.

Azt hiszem, az is egy elfogadott tényező, hogy Isten más embereken keresztül is tud szólni hozzánk: igehirdetés, bizonyságtétel, ének, közös imádság, bátorítás, feddés, vigasztalás és hasonló szavak által. Ezeknek a tartalma viszont mind olyan, amit meg kell vizsgálni, próbára kell tenni a Szentírás alapján, mert az felette áll ezeknek. Itt már számolni kell az emberek tévedhetőségével.

Éppen emiatt izgalmas a képek, látomások és álmok témája: mert ezek sokkal szürkébb, sokkal kevésbé egységesen elfogadott területek. Sokak megítélése szerint ezeken a területeken nagyobb az esély az emberi tévedésre, mint a korábban említett módokban. Képek, látomások, álmok, kijelentés, próféciák, Isten fizikai hangjának meghallása, nyelveken szólás – én úgy látom, hogy ezek mai létezésében nem hisz minden baptista, vagy legalábbis sokan nem gyakorolják ezeket, vagy nem volt ilyen élményük, és inkább fenntartásokkal vannak ezen jelenségek irányába. Az ilyen közösségekben fennáll a veszélye annak, hogy tabusítják ezeket a témákat, és inkább nem is beszélnek róluk. Egy ilyen közegben nagy tér nyílik a törvénykező magatartásnak, ami sok tekintetben beszűküléshez vezethet a közösség gondolkodásában. Míg a másik oldalon nagy a vágy a természetfeletti megtapasztalására, az Istennel való mély, dinamikus kapcsolatra, a nyitottság Isten vezetésére, még ha az az ismeretlenbe is visz. Itt pedig a túlzásokba esés és a felszínesség jelenthet veszélyt, a Bibliától eltávolodó, élményalapú kereszténység kialakulása, és az önmagát felsőbbrendűnek gondoló, „szuper szellemi” viselkedés vezet félre. Ez a lelkületét tekintve nem sokban különbözik a törvénykezőtől. Az a tapasztalatom, hogy ezek olyan dolgok, amelyek gyülekezeteket, sőt családokat megosztó feszültségekhez is vezethetnek: pedig mindenki azt állítja, hogy Isten szól hozzá… Éppen ezért tartom fontosnak, hogy tudjunk ezekről építő módon párbeszédet folytatni.

Mit mond a Biblia?

Úgy hiszem, minden ilyen témában az előbbi gondolatmenetet folytatva a legfontosabb kérdés, hogy mit mond a Biblia. Mert ez a legfőbb tekintély, forrás, amihez nyúlhatunk. Éppen ezért kutatásképpen megkerestem minden egyes igeverset, amelyben a következő szavak szerepelnek: kép, látomás, álom, kijelentés (kinyilatkoztatás), révület, hang (hallottam), kinyilatkoztatás.

Kutatásom alapjaként elsősorban a pünkösdi és pünkösd után leírt igeverseket vettem.

Az Ószövetségben és az evangéliumokban számtalan igét olvashatunk, amelyben vannak ilyen jelenségek, de azt látnunk kell, hogy ezek más kinyilatkoztatási korszakok voltak. (Az ószövetségi időkben sokáig egyáltalán nem is létezett írott Ige, később az újszövetségi időkben sem állt rendelkezésre a teljes Szentírás, mint nekünk ma – Isten mégis szólt emberekhez, ennek egy eszköze volt a látomás vagy álom.) Illetve azt is érdemes megjegyezni ezekkel a látomásokkal kapcsolatban, hogy túlnyomó részük üdvtörténeti jelentőségű kijelentés, és általában nem is egyéneknek, hanem egy közösségnek (mint pl. Izrael népe) vagy akár az egész emberiségnek szólnak. Viszonylag kevés olyan ószövetségi vagy evangéliumi látomás van, ami kifejezetten egy ember személyes életére szól.

Mi a pünkösdi kijelentés korszakában élünk, ezért tartom ezeket az igéket a legrelevánsabbaknak aktuális témánkra vonatkozóan. Szóval a következőkben ezeket az igéket ismertetem. Nagyon megkönnyíti egyébként az ilyen jellegű kutatást az, hogy elektronikusan hihetetlenül gyorsan meg lehet találni az igehelyeket egy egyszerű szókereséssel, így bárki ellenőrizheti kutatásom pontosságát.

Tehát: kép, látomás, álom, kijelentés (kinyilatkoztatás), révület, hang (hallottam), kinyilatkoztatás szavak a pünkösd utáni igékben:

A fenti táblázatban tehát összegyűjtöttem azokat a pünkösd utáni igéket, amelyek a képek, látomások, álmok témaköréhez tartoznak. Hozzávettem érdekességképpen a kijelentés/kinyilatkoztatás, révület és hang szavakat is, mert ezek szorosan kapcsolódnak a témához, sokszor kéz a kézben járnak egymással. Az igékben megfigyelhetünk tendenciákat, amiket igyekeztem színkódokkal megjelölni, és ezek alapján szeretnék most néhány tanulságot levonni:

Az első, ami feltűnő, hogy a kifejezés, amiről ez a tanulmány is a címét kapta, vagyis „Kaptam egy képet Istentől”, nem létezik a Bibliában.

Maga a kép szó sem fordul elő ilyen kontextusban – legalábbis a magyar nyelvű fordítások nem ezt a szót használják (még a modern nyelvezetű EFO sem). Sokkal helyesebb, biblikusabb megfogalmazás tehát a „látomás” vagy a „révület” szó, de ezeket valamiért nem szoktam hallani, legalábbis nem gyakran: ezek már talán túl misztikusnak hangzanak, vagy túl erős kifejezések ahhoz képest, amilyen „képeket” kapnak emberek.

A leghosszabb és legbonyolultabb látomás nemcsak a pünkösd utáni igék között, hanem szerintem az egész Bibliában, az a Jelenések könyve. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen külön kategória, amit most nem szükséges mélyebben vizsgálnunk, mert nem hiszem, hogy ma bárki is merne olyat állítani, hogy ehhez hasonló súlyú látomást kapna. Vagy ha mégis, azt semmiféleképpen nem nevezhetjük kereszténynek.

Nézzük tehát a többi igehelyet. Tizenhárom igét olvashatunk az Apostolok cselekedeteiből. Ebből az egyik és talán leggyakrabban idézett az Apostolok cselekedetei 2,17, jóeli prófécia. A karizmatikusok szerint az, hogy ma is látnak képeket, ennek az igének a beteljesülése. Aztán olvashatunk igéket Pál apostol megtéréséről, Péter és Kornéliusz találkozásáról, majd később Pál missziós útjairól is, ahol fontos szerepe volt a látomásoknak. Dőlt betűkkel jeleztem a táblázatban azokat az igéket, amelyek konkrét útmutatást tartalmaznak egy személynek.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy ezek az igerészek, látomások – hasonlóan az ószövetségi igékhez – jellemzően üdvtörténeti jelentőségűek.

Péter látomása alapján értették meg az apostolok, hogy az evangéliumot hirdessék a pogányoknak is. Pál apostol megtérése és munkája pedig pontosan ezt teljesítette be. A mai „képekhez” talán az a látomás hasonlít a legjobban, amikor Pál apostol egy macedón férfit látott, aki segítségül hívta őket: ebből értették meg, hogy Isten oda hívja őket. De igazából ez a látomás is egy sokkal nagyobb küldetés apró része volt, Isten irányította őket abban, hogyan teljesítsék a pogányokra irányuló missziót, és ennek következtében jutott el az evangélium Európába. Ami szintén érdekes, hogy jellemzően különleges személyek kapnak látomásban kijelentést Istentől: lásd Péter, Pál apostolok, Anániás és Agabosz, akik próféták voltak – egyedül Kornéliusz az, aki úgymond „átlagemberként” kap ilyen kijelentést. A többiek sem túl gyakran.

Ami számomra viszont a legérdekesebb ebben az egész kutatásban, az az, hogy az apostoli levelekben rendkívül kevés szó esik erről a témáról. Tizennyolc igét találtam az apostoli levelekben, ebből hét Jézusra és az ő megváltó munkájára utaló kinyilatkoztatásról szól, ezeket jelöltem zölddel. Három ige pedig konkrétan figyelmeztetés, mint például a Kolossé 2,18: „Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik…” Találunk még utalásokat az Ószövetségre. A maradék igék pedig Pál apostol legnehezebben érthető szavai közé tartoznak (narancssárga). Az 1Korinthus 14-ben Pál használja a „kinyilatkoztatásban szólni” kifejezést, és ha valaki kap ilyen kinyilatkoztatást, azt ossza meg a gyülekezetben. Egyrészt ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki képet vagy látomást kap. Másrészt azt is leírja Pál, hogy legfeljebb ketten-hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. Nem láttam még olyan közösséget, ahol ezt az előírást szóról szóra betartották volna. Éppen azért, mert ez az egész fejezet egy nehezen értelmezhető igeszakasz, és elég kevés magyarázó igeszakasz társul hozzá más helyekről, ami tovább nehezíti a megértést. Hasonlóan nehéz igeszakasz a 2Korinthus 12, amiben Pál a saját elragadtatásáról beszél – ezt is többféleképpen lehet érteni.

Végül marad a 2Korinthus 5,13: „Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van.”

Nagyon izgalmas kérdés, hogy mit jelent a révület állapota, ami egyébként gyakori velejárója az újszövetségi látomásoknak, de erre sem sok hiteles mai példát láttam még. Ez az egyetlen igehely, ahol az eksztázis szó az értelem kikapcsolásával jár, de itt is a hangsúly az Istenre való rácsodálkozás tapasztalatán van – én ezt sok mai „képből” hiányolom. Az Apostolok cselekedeteiben tehát olvashatunk néhány esetet, amikor emberek látomást kaptak Istentől, de ez ott sem volt mindennapos. Másrészt, ha ez olyan hangsúlyos dolog lenne, kikívánkozik belőlem a kérdés, hogy miért nem kapunk róla konkrétabb instrukciókat az apostoli levelekben. Számszerűen láthatjuk, hogy kevés levél foglalkozik ezzel a témával, ami konkrétan használja a látomás szót, az ráadásul figyelmeztetés…

Karizmatikus körökben erre az a magyarázat az Apostolok cselekedetei 2,17 jóeli próféciájára alapozva, hogy ők eleve feltételezik, hogy minden közösségben minden ajándék működött, ez volt a norma, ezért nem is kellett róla beszélni, csak Korinthusban, ahol helytelenül használták az ajándékokat. Erre van valamennyi igei bizonyíték, de hogy ez pontosan milyen intenzitást, formákat és gyakoriságot jelent, az nem derül ki – egyáltalán nem biztos, hogy ez ugyanúgy történt, mint egy mai karizmatikus istentiszteleten. A fent említett igehelyekből is az derül ki, hogy kevesen, kevésszer kaptak látomást, és abban sem a saját életükre vonatkozó útmutatás állt a középpontban. Hogyha ez ennyire fontos lenne, szerintem erről több leírás lenne. (Saját tapasztalataink alapján nehezen tartom elképzelhetőnek azt is, hogy csak Korinthusban volt probléma a lelki ajándékok értelmezéséből és használatából…) Másrészt, a jóeli prófécia, azt gondolom, akkor is beteljesül, ha nem minden egyes gyülekezetbe járó személy kap látomásokat vagy lát álmokat.

Néhány tanulság

A fenti bibliai kutatás alapján néhány következtetésemet, a saját megértésemet gyűjtöm most össze, amiben lehet hiba, de most egyelőre itt tartok. Nekem úgy tűnik, hogy nem mindenki és nem gyakran kapnak emberek látomásokat a Bibliában sem.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy bibliai alapon kategorikusan ki lehetne jelenteni azt, hogy ma már soha senki nem kap látomást – erre sincs igei bizonyítékunk.

De az igék alapján azt gondolom, hogy ez ritkán és különleges okkal történik, ami egy emlékezetes, életformáló megtapasztalás, amit sosem felejt el az ember. Éppen ezért zavar az, amikor túl sokan túl sokszor „kapnak képet” – ezzel szerintem fennáll az a veszély, hogy az isteni kijelentés „inflálódik”. Ezalatt azt értem, hogy különösen fiatalok vagy friss hívők között veszélyes az, hogy felfokozott hangulatban lassan több kijelentést kapnak „képekből”, mint a Biblia olvasásából vagy tanításból, és ez máris az élményalapú kereszténységhez vezet. Irányelvként érdemes szem előtt tartani, hogy a bibliai látomások sem egy személyt helyeznek középpontba, hanem Isten dicsőségét és egy tágabb közösség érdekeit szolgálják. Talán ezért érdemesebb egy-egy ilyen képet először szűkebb körben, gyülekezeti vezetőkkel, szellemi tekintéllyel bíró személyekkel megosztani, hogy megtörténhessen a megítélés is – és ezután nyilvánosság elé tárni, amit kaptunk, ha egyáltalán szükség van arra, hogy nyilvánosan elhangozzon. Vagy várni kicsit, hogy a kapott kép kiállja-e az idő próbáját. Külön izgalmas tanulmány lehetne még megvizsgálni ezt a témát az egyháztörténet tükrében, hogy lássuk, hitelődeink életében ez hogyan jelent meg.

Külön izgalmas téma lehet még az, hogy mi van azokkal a beszámolókkal, amikor olyan emberek kapnak képeket, látomásokat, akiknek nincs lehetőségük Bibliát olvasni. Ezzel gyakran találkozom érvelésekben, hogy milyen jó lenne, ha velünk is megtörténhetnének ilyen csodák, illetve ha velük megtörténik, velünk miért ne történhetne meg?

Például a Közel-Keletről rendszeresen lehet hallani ilyen bizonyságtételeket. Vagy ha egy írástudatlan ember kap látomást.

Ezeket sem tartom kizártnak, de végső soron itt is meg kell vizsgálni a képek tartalmát, illetve annak gyümölcseit az Ige alapján. Istennek bizonyára jó oka van rá, ha így akar megszólítani valakit. De ne feledjük, hogy az ellenoldalnak is van ereje, és ez sokakat vezethet félre, különösen olyan személyeket, akik más szellemiségű vallásokban, babonákban, okkult dolgokban mélyültek el korábban. Másrészt, feltételezem, és a világmisszióban is úgy tapasztalom, hogy annak a Krisztust kereső személynek, akinek bármilyen okból nincs lehetősége Bibliát olvasni, amint megnyílna ez az út, élne ezzel a lehetőséggel, és kincsként kezelné a Szentírást. Azt pedig rossz hozzáállásnak tartom, amikor nagy kegyesen már-már irigyeljük azokat, akiknek nincs lehetőségük Bibliát olvasni.

És akkor végül egy kényes kérdés: mi van akkor, ha valakinek vannak megtapasztalásai, ami alapján nem tud a következtetéseimmel egyetérteni? Egyrészt, erre mondhatnám azt, hogy nekem többnyire rossz tapasztalataim vannak ezzel a témával kapcsolatban, tehát nem hiszek ilyesmiben. De nem mondok ilyet, pedig tényleg elég sok butaságot hallottam már így kijelentve. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy sok ilyen kép nem mond ellent a Biblia tanításának, tehát nem mondanám, hogy feltétlenül kártékony. De néha az az érzésem, hogy olyan dolgokat jelentenek ki így, kissé túlmisztifikálva, amik nagyon általánosak, és amikre az ember amúgy könnyen rájöhetne a józan ész használatával, igeolvasással vagy egy kis tájékozódással.

Az instant megoldások korában nekem az az érzésem, hogy sokan ezt a „könnyebb út” választásaként akarják kihasználni, megspórolva az elmélyülést, az igeismeretben való növekedést, a tanulást, a szolgálatot.

Itt meg kell említeni azt az aggasztó társadalmi folyamatot, amelyben megfigyelhető, hogy drasztikusan csökken az olvasók száma a társadalomban, miközben folyamatosan nő a funkcionális analfabéták száma. Ez a mi szempontunkból azt jelenti, hogy ma sokan egyszerűen azért nem olvasnak Bibliát, mert nem szeretnek olvasni. Ez viszont nem jó kifogás, hanem egy végzetes és veszélyes hozzáállás, ami sok esetben egy bomlasztó társadalmi folyamat hozománya.

A tömegpszichózis veszélyeiről, ami egy felfokozott érzelmi hangulatú eseményen fennáll, szintén lehetne bővebben foglalkozni, de nem akarok többet a saját tapasztalataimról írni, mert szerintem van ennél fontosabb szempont. Szerintem nagy veszély, hogy amikor az ember elkezd nyitott lenni ilyen képek irányába, egy idő után elhiszi magáról, hogy nagy szellemi képességei vannak, és ebben az állapotban igazán nehéz megkülönböztetni, mi az, ami a képzelete szüleménye, és mi az, ami tényleg Istentől való. Szokás mondani, hogy Isten nem ad olyan megtapasztalást, ami ellentmondana a Bibliával. Ez igaz, de ilyenkor érdemes a Biblia egészét, a nagyobb összefüggéseket is figyelembe venni, nem csak a saját mondanivalónkat alátámasztó, néhány kiragadott igeverseket, ami gyakori hiba tud lenni ezen a területen. Erre akkor lesz képes az ember, ha éveken keresztül, mélyrehatóan tanulmányozza a Bibliát, engedi, hogy Isten szóljon hozzá általa, és nem a saját prekoncepcióját akarja kiolvasni belőle. Képeket, tapasztalatokat helyesen megítélni az tud igazán, akinek komoly igeismerete van. Végső soron mégiscsak Isten igéje, a Biblia a legtisztább és a legnyilvánvalóbb isteni kinyilatkoztatás, ami a rendelkezésünkre áll. Szerintem ezért ennek a megismerésébe kell és érdemes a legtöbb időt és energiát fektetnünk minden más kinyilatkoztatási forma felett, miközben ezeket fogadjuk hálával, ha kapunk ilyen kijelentést, de bölcsen vizsgáljuk meg az Ige alapján!

Szívesen olvasok hasonló, bibliai tanításokat vizsgáló válaszokat erre a tanulmányra, mert tényleg érdekel, mit gondolnak erről a testvérek.