“Istent a világ rendjében kell keresni.”
Olyan csodálatos ez a mondat, és mennyire igaz. Hiszen hol másban, ha nem a keze munkájában találhatjuk meg Őt. Rengeteg példát fel lehetne sorolni, de hadd emeljem ki a fő attrakciót, a habot a tortán, Isten szeme fényét, akiről a jobban gondoskodik, mint a madarakról, akik “nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak” (Máté 6:26-29) mégsem szenvednek hiányt a szükségleteikben, akiknek mindene megvan, de még sincs Nélküle semmijük.
Az ember! Értünk jött ebbe a bukott világba! Értünk halt meg a kereszten! És mindazokért, akik éltek, élnek és élni fognak ezen a bolygón! Akik bűnöket fognak elkövetni, mert itt élünk, mert van gonosz, aki mindenbe belepiszkít és nem hagy nyugtot!
“De van remény és van teljes szabadság” (Hívlak Jézus c. dal), van megmentő és van szabadító! Az egy igaz Isten, aki elküldte a Fiát Jézust, aki felfoghatatlan szeretetével felemelt minket, betakar és ott van velünk mindig és mindenhol! Mert Isten annyira szeret bennünket, „hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” […]; – hogy –„éljünk általa.” […] (János 3:16)
Nem tudjuk, hogy miért tette, nem tudjuk ésszel felfogni, de nem élhetünk életünk végéig kételyekben!
Ha gondolkodunk, ráeszmélhetünk: az apostolok nem azért írták le, amit láttak, hogy megtévesszenek minket vagy álhíreket terjesszenek. Ők látták Őt és mindezt azért írták le hogy mi is tudjunk róla. Erre pedig maga Jézus adott “parancsot.” “Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20)
Történelmi bizonyítékok vannak a kezünkben, a történelemórákon is tényként tanuljuk a Jézusról szóló dolgokat. Ne legyünk tehát hitetlen vak papok és farizeusok, akik előtt ott a Megváltó, akit egész életükben vártak, ott vannak a jelek előttünk, amik Őt igazolják és nem hittek! Életüket a Tóra és a jövendölések tanulmányozására szentelték, ám amikor eljött az idő és a Messiás ott állt előttük, azt állították, hogy Istenkáromló csak azért, mert féltették a tekintélyüket! Jézus hiába szólt hozzájuk, süketek voltak. Teljesen testi, emberi módon kezelték a helyzetet és Istent kiszorították a gondolkodásukból. Nem Istenről szólt az életük, hanem szinte meg akarták szabni Neki, hogy mit tegyen. Helyette, az Ő megkérdezése nélkül döntötték el, kicsoda Jézus.
Ne hasonlítsunk hozzájuk! Tanuljunk a hibáikból, és igyekezzünk, hogy jobban megismerhessük a tervét az életünkre nézve.
Ő tudja, mi jó nekünk és mi válik hasznunkra. A The Chosen című filmben (ami Jézus életét mutatja be) Simon felesége Eden elvetélt, ezért a volt halász nagyon kiakad még Jézusra is. Amikor a viharban közeledett feléjük a vízen járva, elmondta neki, hogy minden a javára volt, mert mindez erősítette a hitét. Ez nem csak akkor történhetett meg, hanem ma is a mindennapjainkban, apróbb vagy nagyobb problémák fellépésekor. Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Az életünk folyamán mindig lesznek nehézségeink, mert ez a világ soha nem lesz olyan tökéletes, mint az Éden volt. Viszont a hibáinkból tanulhatunk és ha figyelünk Isten szavára, előnyt kovácsolhatunk nehézségeinkből, próbáinkból is. Mert Ő mindig a javunkat akarja! Bármilyen gondunk van, fordulhatunk hozzá, hiszen az Ő teremtményei vagyunk, és Aki egy vakot meg tudott gyógyítani sárral, a bénát járásra bírta… akkor semmi sem lehetetlen. Ez a különleges kapcsolat a kölcsönös bizalomról és szeretetről szól. Isten szeret minket, mert a teremtményei vagyunk és gyönyörködik bennünk! Mi pedig viszontszeretjük őt, mert ő a mi Mennyei Atyánk, akihez a lelkünk vonzódik, mint mágneshez a vasreszelék!
A zsoltárok 139-ben Dávid ezt a tökéletes kapcsolatot írja le.
Kijelenti, hogy Isten mennyire hatalmas és ő milyen apró hozzá képest. Elismeri a hibáit és kéri Istent, hogy segítsen neki leküzdeni őket, vizsgálja meg és mondja el, ha valamit rosszul csinál, mert akkor készséggel megpróbál javítani rajta. Elmondja Neki mindazt, amit gondol és érez, hogy mennyire csak rá tud hagyatkozni, hiszen “Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.” (7-11) Az egész költemény annyira gyönyörű és fenséges! Legyen példa a saját kapcsolatunkra a Teremtővel, hiszen bármit elmondhatunk neki. Azt is, ha jó napunk volt, azt is, ha szörnyű, de van még számtalan dolog, amit megoszthatunk vele. Kérjük ki a tanácsát minden cselekedetünkben és figyeljük a választ a Bibliából vagy az emberek szájából, mert Ő kreatív és úgy fog választ adni, ahogyan mi megérthetjük! És azt akarja adni, amire szükségünk van.
Ez a kapcsolat folyamatosan épül, ahogy testben és szellemben is egyre érettebbek leszünk. Ha nem mindig érezzük a közelségét, attól még nem azt jelenti, hogy elfordult tőlünk. Akkor tanítani akar bennünket vagy megértetni valamit velünk.
Talán eleinte nem értünk egyet vagy nem értjük meg a választ, de bízzunk benne, mert Ő tudja mit csinál!
Legyen ez a kapcsolat szent és sérthetetlen, hiszen senki nem avatkozhat bele a földi emberek közül az Isten dolgaiba “Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55:8-9) Csak a Sátán befolyásolhat minket esetleg emberek által, de ha az ÚR kezében vagyunk, semmi sem árthat nekünk vagy választhat el Tőle!
“Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
(Róma 8:31-39) Ámen.
Kovács Virág, Szegedi Baptista Középiskola. 11.évfolyam