A keresztény zászló megjelenése és alkalmazása is egy ilyen önkifejező eszköz napjainkban, amely jelen formájában a 20. század elején terjedt el. Az alapjában fehér zászló felső sarkában egy kék színű mezőben vérvörös latin kereszt látható.
A vörös árnyalatú kereszt Jézus Krisztusnak a Golgotán kiömlött vérére emlékeztet.
Az égszínű kék alapszín a keresztség/bemerítés vizére emlékeztet, valamint Isten mennyei békességére utal, amit Jézus áldozata révén nyerhetünk el. A fehér hátterű zászló pedig a lelki tisztaságot jelképezi, amit az újjászületés csodája által nyerhet az Istenben hívő ember.
A keresztény zászlót először 1897. szeptember 26-án tűzték ki az Egyesült Államokban, a New York-i Brooklynban, a Coney Island-i Brighton-kápolnában.
A zászló ötletadója Charles C. Overton misszionárius volt, aki a keresztény fiatalok mozgósítására „bontott zászlót” és lelkesítette az evangélium elszántabb képviseletére a következő nemzedéket. 1907-től kezdve különböző evangéliumi közösségek vették át és népszerűsítették a zászló használatát templomokban, keresztény intézményekben és ünnepi felvonulásokon.
1942-ben az Egyesült Államok Szövetségi Egyháztanácsa (National Council of Churches and Christian Churches Together) hivatalosan is elfogadta a zászló általános önkéntes használatát. Ez a felekezetközi ökumenikus szervezet számos keresztény nemzeti egyháztestet képvisel, köztük az anglikán, baptista, evangelikál, mennonita, metodista, morva, presbiteri, kvéker, keleti ortodox, episzkopális, lutheránus, lengyel nemzeti katolikus, presbiteriánus és református egyházakat.
A keresztény zászlót Észak-Amerikán kívül Afrikában, Dél-Amerikában és Európa egyes régióiban is használják a protestáns egyházakban.
Fanny Crosby énekköltő „A keresztény zászló” című himnuszát R. Huntington Woodman zeneszerző harmonizálta. A keresztény zászló emléknapját Amerikában minden esztendőnek a szeptember 26-ához legközelebb eső vasárnapján tartják.
A keresztény zászlót az amerikai templomokban a nemzeti lobogóval együtt általában a szószék jobb és bal oldalán zászlórúdra feszítve helyezik el.
Magyarországon dr. Somogyi Imre, az amerikai tanulmányútjáról hazatérő baptista lelkipásztor, későbbi egyházelnök kezdte terjeszteni a ’30-as, ’40-es években a keresztény zászló használatát. Először Tahi táborban, majd a Budapest – Nap Utcai Baptista Gyülekezet templomában népszerűsítette a nemzetközi kereszténység zászlóját. Még egy ifjúsági indulót is írt az ismert amerikai ének dallamára:
ZENG AZ ÉNEK, ZENG A KÜRT…
Zeng az ének, zeng a kürt, előre, ifjúság!
Lelki tábor, harcmező az egész nagyvilág.
Harcba szállunk, mert a bűn tombol a föld terén,
A szívünkben szeretet, hit és remény.
Kar:
Fel, ifjúság! Fel, ifjúság!
Jézus a fővezér, fel, ifjúság!
Fel, ifjúság! Fel, ifjúság!
Jézus a fővezér, fel, ifjúság!
Bátor lélek, bátor szív – ez legyen jelszavunk!
Jézussal mi biztosan diadalt aratunk.
Csak előre, ifjúság, győzzön a szép, s a jó!
Lengjen magasan a fehér lobogó!
Kar…
A keresztény zászlót a Kárpát-medencében élő magyar baptisták is előszeretettel használják világtalálkozóikon, ünnepi felvonulásaikon. Az MBE országos székházában éppúgy megtalálható, mint egyes intézményeiben és helyi gyülekezeteiben, így többek között a Kispesti Baptista Gyülekezet szószékének két oldalán a nemzeti lobogóval együtt.
Mészáros Kálmán
egyháztörténész
