Kedves Istenem!
Nem szoktunk a szélnek és a villámoknak örülni, mert az kellemetlen, és talán keresztülhúzza számításainkat, elképzeléseinket. S időnként félelmetes.
Hálát adok neked, mert a hűséged olyan, mint oltalom a zivatarban és árnyék a hőségben. Amikor szembekerülök a természet erejével, megijedek, de a hatalmadat látom meg abban. Jó hozzád közeledni és megnyugodni melletted.
Ha életem felett látom a viharokat, problémákat, köszönöm a biztatást, felette állsz minden természeti és személyes viharos élethelyzetnek. Amint a fazekas az agyagot, úgy formálod az életem. A felhők felett mindig süt a nap, köszönöm, hogy gondot viselsz rólam.
Ha nem is vagyok ott a helyszínen, látom a zuhatag csobogását, érzem a hideg víz illatát, a friss levegőt, és hallom a madarak éneklését. Látom a tobozokat a fenyőfa tetején, amint ékszerként téged dicsőítenek. Hadd legyen ilyen az életem, amely rád mutat!
Köszönöm a reménységet, hogy benned mindig megbízhatok. Tied a dicsőség és hódolat!
Ámen.
