• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Igaztalan és igaz

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Tim 1,12–17

„Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Ámen.”

A pásztori levelek egyik sajátossága, ahogy Pál igaznak, hűségesnek, tiszta szívűnek nevezi munkatársait.

Timóteus is ilyen ember, őszinte, odaszánt, törődő (Filippi 4,20), Titusz hasonlóképpen. Igazak, valódiak Isten és emberek előtt, hitelesek, integránsak, egyöntetűek. Hasonlóképpen nagy dolog, hogy ezt van, aki észre is veszi, megbecsüli, kimondja, követnivalóvá emeli… Ez nem kellemetlen, derogáló, nem fáj, sőt örömforrás a tekintélyes apostolnak.

Igen ám, szép, szép, de hogy lesz ilyenné az ember? Ilyennek születnek némelyek, vagy Isten emel ebbe a helyzetbe, amikor megerősít, dinamizál kegyelmének kiáradásával? Hitelt érdemlőnek tart, hitelt érdemlővé tesz az, aki maga is hitelt érdemlő mindenek felett. Ez is egy Istentől jövő tulajdonság tehát. S hogy mennyire nem mindig volt ez jellemző az egyénre, jöjjön egy személyes példa.

Az ifjaknak is tiszteletet adó apostol másik erős megnyilvánulása a bűnvallás. Nem érzi úgy, hogy e kettő gyengíti, elerőtleníti pozícióját, amikor az Úr megerősíti azt.

Milyen is volt tehát korábban? Káromló, akinek a beszéde akkor is lehetett bántó, becsmérlő, ártalmas, nem Isten Lelke szerint való, ha nem volt éppen kocsmatöltelék, hanem jó vallásosnak tartott ember. Üldöző, aki másokat hajszolva maga is hajszolttá, túlhajszolttá vált. Erőszakos, bántó, sértő, akinek természete átütött vallásosságán.

Ezen csak a kegyelem bőséges kiáradása, túlcsordulása segíthet. Ennek kulcsszemélye Jézus Krisztus, csalhatatlan jelei a már többször párba állított hit és szeretet. Ezt alátámasztja az egyetlen tényleg és mindörökké Igaznak az igaz beszéde, mely a bűnből megigazulásra hív. A Megváltó szabadíthat meg egyedül, aki magára vállalta, hogy megszabadít, megment, épségben kivezet.

Kié másé lehetne minden tisztelet és dicsőség ezek után? Aki örök és romolhatatlan Isten, sőt láthatatlan is… de műveiben, bűnből megigazított gyermekeiben meglátható.

Fotó: freepic.com

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp