Csodára várva

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
A minap egy kedves ismerősömmel beszélgettem. Nehéz élethelyzetére való tekintettel megállapította: „Csodára várok.”

Őszinte kijelentése megérintette a szívemet. Ahogy hallgattam, Istenbe vetett hite rajzolódott ki előttem. Tudja, hogy Isten csodatévő Isten. Ez ad neki reménységet és bátorítást a mindennapokban. Nem a kétségbeesés, sóhajtozás, hogy „Rajtunk már csak a csoda segíthet!” határozza meg a mindennapjait, hanem a mennyei Atyába vetett bizalom.

Nem tétlenül áll és vár, remélve, hogy sült galambként majd az ölébe pottyan a csoda, hanem keres, zörget és kér. Elhatároztam, hogy mellé állok a csodavárásában.

Hiszem, hogy majd együtt örvendezünk, amikor megtörténik, amire vártunk.

A beszélgetés után elköszöntem, és felszálltam a hazafelé tartó vonatra. Ahogy a mellettem elsuhanó tájat néztem, elgondolkoztam a csodaváráson. Nem kellett sokáig kutatnom az emlékeim között, mert én magam is számtalan csodát megtapasztaltam már az évek során. És igen, most is van néhány dolog, amivel kapcsolatban én is csodára várok. Talán ha egy pillanatra elgondolkodsz, kedves olvasóm, neked is eszedbe jut néhány: apró, mindennapi csodák, vagy óriási, katarzissal megélt élmények.

Sokszor több, szinte láthatatlan kicsiny csodából áll össze egy hatalmas bizonyság Isten csodálatos munkájáról. Eszembe jut a „Séta a múltban” című film egyik zárójelenete. A főhős, Landon, néhány évvel felesége, Jamie halála után meglátogatja apósát. A leukémiával küzdő kedvesének a betegsége ellenére is céljai és vágyai voltak. A fiú sorra segített azokat megvalósítani.

Jamie egyik vágya az volt, hogy láthasson egy csodát. Ahogy apósával beszélget, Landon szomorúan megjegyzi: „Sajnálom, hogy nem kapta meg a csodát.” Mire a lány édesapja csak ennyit mond: „Megkapta. Te voltál az.” A fiatalember ekkor szembesül azzal, hogy milyen hosszú utat tett meg. Az iskola vagányának életét a feleségének szeretete és hite mentette meg. Sok mindent tanult tőle az életről, a reményről, az előtte álló hosszú útról.

Landon életének megváltozása maga volt a csoda – amit önmaga nem vett észre, de a körülötte élő embereknek mégis óriási bizonyság volt. Néha mi magunk is így vagyunk: észre sem vesszük a körülöttünk lévő vagy éppen az életünkben folyó, bennünk történő csodákat. Arra bátorítalak ma, kedves olvasó, hogy

emeld fel a tekinteted, nézz körül, és lásd meg a csodákat kimunkáló Istent!

Higgy benne, kiálts hozzá! Talán te magad is csodára vársz éppen most vagy sok éve már. Lehet, hogy a félelem, a betegség, a fájdalom, az elkeseredés miatt már nem hiszel, feladtad, vagy éppen nem látod meg a körülötted lévő, téged váró csodákat. Pedig ott vannak! Minden nap magában hordozza egy csoda lehetőségét. Kiálts Istenhez a fájdalomban, a reménytelen helyzetben! Ne add fel! Zörgess, kérj, és hidd el, hogy adatik! Isten nem változik. Ő egy csodálatos és csodákat tévő Isten. Bízz benne, ő munkálkodik, neki semmi sem lehetetlen.

Fotó: Unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp