Az elmúlt hetekben beszélgetve lelkésztársakkal felmerült annak veszélye, hogy mennyi lelki fertőzést tud okozni a töméntelen mennyiségű online lelki anyagokból való meggondolatlan „táplálkozás”.
Ahogy a fizikális életünkben is megválogatjuk étrendünket az egészség érdekében, fontos tanulság, hogy a lelki életben sincs ez másképp. A kritika nélküli netes „szörfözés”, ellenőrizetlen hátterű és forrású blogok megtekintése, fűnek-fának meghallgatása, majd befogadása veszélyes is lehet amellett, hogy sokszor halljuk, mennyi áldása is lehet az internet adta lehetőségeknek.
Ez persze kétségtelen, ugyanakkor a zárt gyülekezetek és otthonunkban rekedt lelkes hívek ontják magukból a jobbnál jobb vagy éppen kevésbé jó anyagokat. Exponenciálisan megugrottak az utóbbi hónapokban a videómegosztókon elérhető tartalmak, élő streamek. Kattintsunk csak a világhálóra vasárnap délelőtt, és tanúi lehetünk számos hazai és külföldi jelenidős közvetítésnek.
Milyen szempontok szerint válasszunk magunknak lelki étrendet?
Pál ezt a felhívást intézi a thesszalonikai keresztényekhez: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” Ez rendkívül nehéz feladat, amikor a gyülekezet védőfalai „leomlanak”, és az otthonaikba „száműzött” hívekre van mindez a szelekció bízva. A választás, szelektálás érettséget feltételez.
Ezt húzza alá a Zsidókhoz írt levél szerzője is, mikor úgy fogalmaz, hogy „a nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére”. Gyakorlottságra, edzettségre van szükségünk a lelki dolgok kapcsán is, és tisztán látásra annak tekintetében, hogy a stílus vagy forma másodlagos a tartalomhoz és a teológiához képest. Kulcskérdés, hogy mi magunk, családtagjaink, gyülekezeti testvéreink rendelkeznek-e kellő lelki érettséggel, immunitással a potenciális spirituális fertőzések kivédése érdekében. Ne restelljünk segítséget kérni megbízható lelki vezetőktől sem, akik az Ige alapján vigyáznak a lelkünkre (Zsid 13,17)!
Annál is inkább, mert – valljuk be – hajlamosak vagyunk olykor egysíkú lelki étrendet „fogyasztani”.
Nagyon emberi dolog mindig Isten kegyelmes, elnéző voltáról elmélkedni, és a Szentírásból is azokat a bátorító, szép és kedves részeket kiragadni, amelyek „megmelengetik” a szívünket. Ugyanakkor az egészséghez bölcs változatosság szükséges, amit például a lectio continua módszere elősegít. Tanácsos tehát nemcsak ízlésünk szerint válogatni a tanítások közül, hanem engedni, hogy Isten ihletett igéje válogatás nélkül szólhasson hozzánk. Éppen az a rész, ami mondjuk következik. Olvashatjuk a Bibliát folyamatában, és hallgathatunk prédikációsorozatokat is! Így hosszú távon az arányok garantáltan a helyükre kerülnek. Van tehát az életünkben terület, ahol kimondottan jótékony, máshol pedig ártalmas a szelekció. Isten bölcsességére van ebben is szükségünk.
Egy biztosan látszik. A vírusidőszak megrostálja az egyházat, és mondjuk ki, nem csak személytelenül: Isten az, aki ezen keresztül megrostálja gyülekezeteit! Ha igaz, ahogy John Piper fogalmaz Koronavírus és Krisztus című könyvében, hogy – idézem – „a koronavírust Isten küldte”, akkor nem véletlenül bekövetkezett, céltalan hónapokkal, hanem szándékolt időszakkal állunk szemben. Isten a hívő keresztények életében a most következő heteket is eszközül használja majd a megszentelődésünkben, az ő Fia képére való formálásunkban. A koronavírus spirituális kihívásai kapcsán megláthatjuk egyszerre felénk irányuló figyelmeztető, de mégis féltő szeretetét.
Tóth Krisztián © 2021
