A lelkész válaszol rovat egy újabb fontos krisztológiai kérdést tárgyal: Hogyan értsük jól azt, amit egy ősi hitvallás* úgy fogalmaz meg: „született, de nem teremtmény”? A címben idézett, Kolossé-levélben található kifejezés Krisztus elsőbbségére vonatkozik.
„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne [Jézusban] teremtetett minden a mennyen és a földön… minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” (Kolossé 1,15–18)
Az „elsőszülöttség” felmagasztalt pozíciójára utal, nem pedig arra, hogy az Atya Isten teremtette volna a Fiút! Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert az egyháztörténelem folyamán tendenciózusan felbukkant ez a fajta téves értelmezés.
Jézus valódi emberré lett, de nem szűnt meg Istennek maradni.
Vissza-visszatérően viszont egyes szekták (pl. Jehova tanúi) vagy felekezetek (pl. unitáriusok) megkérdőjelezték Krisztus isteni attribútumát. Világos, hogy a Szentírás alapján az ilyen tanokat vallók eltérnek az eredeti értelmezéstől, ezáltal beállnak az eretnekek – sajnos hosszú – sorába.
Már a korai keresztény időszakban is felütötte fejét ez a herezis: gondolhatunk itt a negyedik századi egylényegűségről szóló úgynevezett homousziosz és homoiusziosz-vitára. Anélkül, hogy most belemennénk az ariánus tévtanításba, maga a tény, hogy sok ilyen diskurzust lefolytattak már, jó bizonyíték a hithű kereszténység önvédő mechanizmusára.
Nézzük még meg az idézet tágabb kontextusát! Pál apostol kolosséiaknak írt levele rögtön az első fejezetben a köszöntés, hálaadás, majd pedig imádság után egy különleges himnusszal folytatódik. A Krisztus-himnuszhoz (Filippi 2) hasonló szakasz kimondja, hogy aki látta Jézust, az Istent látta. Ő maga Isten (lásd János 10,30)!
Pál ezután úgy vall Krisztusról, mint aki „az egész teremtés elsőszülöttje” (Kolossé 1,15). A közvetlen szövegkörnyezet mindenek teremtőjeként írja le Isten Fiát, aki „előbb volt mindennél” (16–17. versek). Ez egybecseng János evangéliuma prológusával, ahol megtudjuk, hogy az Ige már létezett kezdetben (János 1,1–2)!
Összefoglalva, az itt használt „elsőszülött” kifejezés bár a mi kultúránkban olvasva félreértésekre és akár téves következtetésekre adhatna okot, biztosak lehetünk benne, hogy a korabeli zsidó-keresztény kultúrkör olvasói jól értették, náluk ugyanis az „elsőszülött” volt a legértékesebb, legrangosabb (lásd az atyai örökségből is általában dupla rész szállt rá)!
Ilyen értelemben használja tehát az Újszövetség itt Urunkra vonatkozóan ezt a megállapítást. A kérdés már csak az, hogy számodra mennyire értékes Jézus Krisztus? Mindenki imád valamit vagy valakit. A te életedben mi van a trónon, ki** foglalja el az első helyet? Adja az Úr, hogy ő legyen az!
* „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett.” Idézet a tavaly 1700 éves nicea–konstantinápolyi hitvallásból.
** Manapság sok esetben már nemcsak tárgyak, istentelen (ateista) képzetek vagy egyéb istenek (más vallások) jelennek meg a szívek trónjának csúcsán, hanem az adott ember maga. Ezt nevezzük egopogányságnak, mely új kulturális trenddé vált a „fejlett” Nyugaton!
Kiemelt kép: unsplash.com
