A biblikus lelkigondozás jellemzői, lehetőségei, áldásai – 3.rész

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Az imádság, bibliaolvasás mellett – és azokból táplálkozva – egy harmadik sarokpont a hívő életében a lelkigondozás vagy lelki kísérés.

E záró rövid cikk előzményei olvashatók ITT és ITT. Szeretnék még kitérni a kereszténység és pszichológia kapcsolatának vizsgálata után a hívők által végzett és bibliai szemléletű lelkigondozás áldásaira.

Ez a hármas nemcsak egy lelkészt, misszionáriust vagy főállású szolgálót lenne jó, ha jellemezne, hanem minden hívő ember életében fontos, hogy megtalálható legyen.

Aki lelkileg kísér, gondoz vagy vezet egy másik embert, az fontos, hogy szintén vezetve legyen (más ember[ek] és Isten által is), így töltheti be azt a szép küldetést, mely nagy hiány a mai világban. A karácsony jól példázza Isten nagy fokú empátiáját. Nemcsak „tanácsokat osztogatott”, hanem valódi módon „belehelyezkedett” létünkbe, eljött közénk, velünk élt, meghallgatott, figyelt, remélt, szenvedett vagy örült. Velünk.

Erre van szükség a személyes lelki beszélgetésekben is. Igazi, értő figyelemre, testvéri és baráti beszélgetésekre, hogy megvalósulhasson az, amiről Pál ír: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6,2) Tudjuk pedig, hogy „aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt” (Róma 13,8b). Ezért hát „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Róma 13,8a). 

Fontos hangsúlyozni, hogy bármelyik keresztény végezheti a lelkigondozás szolgálatát, nincs erre külön „papság”. A megtérés kapu, a megszentelődés út. Amíg a földön élünk, – Isten újjászülő munkája után – életünk ezen az úton halad. Hol kettőt előre, egyet hátra, de halad, mert ő megígérte, hogy „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1,6b). Viszont az Úr nem egyedül végzi ezt bennünk, hanem eszközül használ más embereket, ahogy minket is használ más emberek életében.

Nincs Robinson-keresztény!* Szükségünk van egymásra.

Nem elég elolvasni vagy meghallgatni dolgokat. Nem elég átgondolni vagy elképzelni. Szükségünk van személyes beszélgetésekre, amikor egy személy észrevesz és megnevez igazságokat – lehet, hogy pont azt, amivel küszködöm. Elég néha csak egy szó, vagy annyi sem – csak egy meghallgatás.

Van, hogy a remény abszolút irracionálisan talál ránk. Nincs semmi külső magyarázat, miért kezdtem el bizakodni. Ilyen a kegyelem! Hiszen az élet sokszor nehéz, mégis fontos tudnunk: nem az az igazán nagy kihívás, ami kívül történik (körülmények), hanem ami belül (gondolatok). Egy régi bölcs (Epiktétos) kifejti, hogy meglátása szerint nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények. Így van ez ma is. De ebben tudjuk egymást segíteni.

A lelkigondozás, segítés, beszélgetés nem a körülményeket, tényeket, eseményeket változtatja meg (legtöbbször), hanem segít nézőpontot váltani.

Segít egy másik ember perspektíváján keresztül eljutni akár Isten nézőpontjáig is!

Nagyon más tud lenni az, ahogy a mennyei Atya rám – gyermekére néz, illetve az, ahogy én magamra, mondjuk egy bukás után. Hatalmas vigasz, amikor – akár egy másik testvéren keresztül – átérzi valaki, mert hitből tudatosul, hogy Isten gyermeke, továbbra is a fiúság állapotában van, nem esett ki a kegyelemből!

Létfontosságú tehát újrafelfedezni köreinkben a biblikus lelkigondozást! Az Isten felé összpontosuló beszélgetések végzése nemcsak felüdíti a lelket, de elengedhetetlen, hiszen – bűneink miatt – rá vagyunk szorulva újra meg újra a megtisztulásra. „Tisztíts meg – írja Dávid –, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” (Zsoltárok 51,9)

Három fontos alkotóelemmel összegzem a témát.

A lelkigondozásból kihagyhatatlan Isten igéje, a helyi gyülekezet és a Szentlélek munkája.

A rendszeres igehirdetést (és az arról való beszélgetést) használja Isten az övéi életében, éppen úgy, mint azt a közösséget, ahol tag valaki. A manapság kevés helyen gyakorolt biblikus gyülekezeti fegyelem éppen hogy nem a szeretetlenség jele, az inkább annak a – sajnos gyakori – hiánya. 

Végső soron pedig a lelkigondozást – ahogy a nevében is benne van: lelki/Lélek – a Szentlélek Isten végzi, megtisztelve minket is, mikor bevon az ő munkájába. Hol minket használ mások, hol másokat a mi életünkben.

 

* Daniel Defoe Robinson Crusoe című regénye alapján: egyikünk sem él magányosan egy lakatlan szigeten…

 

Forrásmunkák: 

MacArthur, John: Biblikus ​lelkigondozás (Budapest: „Jó Hír” Iratmisszió Alapítvány, 2018).

Peterson, Eugene H.: A lelkészi szolgálat három sarokpontja (Budapest: Harmat, 2019).

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp