Azt már megtanultuk, hogy mit tegyünk a kinőtt ruhákkal, elhasznált eszközökkel és felesleges tárgyainkkal, de az évek múlásának természetes rendjét még mindig nehéz feldolgozni, tudatosan kezelni és tanulni belőle. Pedig ez sem kevésbé fontos, mint rendet tartani az otthonunkban, és akaratunknak megfelelően formálni a környezetünket.
Mit lehet kezdeni egy lezárult évvel, időszakkal, azon túl, hogy megéltük jól vagy rosszul, és legalább már túl vagyunk rajta.
Kell-e ezen felül bármit is tennünk, gondolnunk vagy éreznünk? Igazából attól függ, hogy milyen céljaink vannak! Ha egyszerűen csak sodródni szeretnénk az árral, a világ folyásával, és megadni magunkat a sors kiszámíthatatlanságának, akkor semmi teendőnk sincs. Akkor pont jó úton járunk ahhoz, hogy előbb vagy utóbb a vízesés szélére érjen az életünk, ahonnan nincs már visszaút, csak a lefelé. Az elmúló idő vagy tolvajként hagy el bennünket, vagy hittel és odaszánt szívvel tanítómesterré formáljuk egy jobb, nemesebb élet érdekében. Alapvetően a múltban tanultakat a jelenben kell jól felhasználnunk, hogy a mennyben eltervezett jövőnk épülhessen! A Teremtő ehhez minden képességet és lehetőséget megadott, de nekünk kell helyesen élnünk ezekkel.
Először is bátran fel kell tennünk magunknak és Istennek is azt a kérdést, hogy miért és mire kaptuk 2021 napjait.
Az Úrnak biztosan volt vele célja és terve, de vajon mi ezt felfedeztük és megragadtuk? Milyen terveket, gondolatokat és tetteket ültettünk el, amelyekből várhatjuk, hogy jó gyümölcsök teremjenek a jövőben? A kapcsolatainkat hogyan ápoltunk, gondoztuk és építettük az elmúlt hónapok során? Lettek-e új barátaink, a régi kötelékek erősödtek-e közöttünk? Okoztunk-e sebeket, csalódásokat, és ha igen, rendeztük már ezeket? A kérdések sorát és az őszinte válaszok kimondását nekünk kell folytatnunk, ha van vágy és akarat a szívünkben a szeretet parancsát beteljesíteni!
Másodszor az elmúló esztendő hálavirágait át kell ültetnünk a következő év kertjébe.
A megélt események, áldások nem csupán kellemes képként kerülhetnek fel a lelkünk emlékfalára, hanem ezek mindegyike hálamagokat is rejtett, amelyek a befogadó szívben életre kelnek, és a szeretet sokféle színét előhozzák. Amikor ezt elmulasztjuk, magunkat és a környezetünket is megfosztjuk attól a sok jótól, amit a hálás szívünk nyújthat!
Sok gonosz, sivár időszak van mögöttünk, ha tehetjük, ha kaptunk ehhez megfelelő hozzávalót, miért ne tennénk elviselhetőbbé a jelenünket és a jövőnket az őszinte hálánk évelő virágaival. Ne engedjük meg, hogy a csüggedés, keserűség és panaszkodás gyökere, hajtása és mérgező gyümölcse uralja le szívünket és tegye tönkre kapcsolatainkat, emlékeinket, hanem értékeljük megfelelő módon Istenünk megtartó, őrző és óvó szeretetét, amely végigkísért bennünket a mögöttünk hagyott 12 hónap során. Nem véletlenül értük meg ezeket a napokat, nem a vakszerencse okán jutottunk el idáig, hanem a mennyei Atyánk jóakaratából.
Harmadszor pedig véssük fel szívünk hústáblájára azokat az igéket, üzeneteket és útmutatásokat, amelyeket 2021-ben felülről kaptunk.
Valójában ezek voltak a tovaillanó év legnagyobb kincsei, mert maradandó értékeket hoztak számunkra, arról beszéltek, hogy az Úr még nem mondott le rólunk, van számunkra élő szava és jó terve. Az életünk alapjai lehetnek ezek a mennyei gondolatok, amelyek nem egyszerűen bölcs tanácsok, megfontolandó ötletek, hanem vihar- és halálbiztos sziklák, amennyiben ezek alapján megyünk tovább az ismeretlen 2022-be.
Isten adta nekünk az elmúlt évet, annak minden áldását és kihívását is! Ne értékeljük ennél kevesebbre mi sem, hanem bölcsen mérlegelve, a hála virágaival és a mennyei üzenetek kincsével felszerelkezve haladjunk tovább vándorutunkon.