• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Egy angol tudós magyar szívvel – interjú Eric Barrett-tel

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
Exkluzív interjút adott magazinunknak dr. Eric Barrett brit természettudós, klimatológus, a NASA és a Világbank egykori munkatársa.
Dr. Eric Barrett brit természettudós, klimatológus, a NASA és a Világbank egykori munkatársa, a műholdas meteorológia doktora, „A műholdas megfigyelés a klímakutatásban, meteorológiában és vízháztartásban” című doktori értekezés szerzője. Az Egyesült Királyság kormányának és más országok kormányának tanácsadója, a brit Környezetvédelmi Minisztérium, az Európai Űrkutatási Központ, a FAO, UNDP, UNESCO, UNEP és a WMO tanácsadója, az ICSU elnöki konzulense. Munkásságát az Egyesült Királyság Királyi Meteorológiai Intézet, valamint az Európai Űrkutatási Központ is elismerte. 20 tudományos könyv és disszertáció szerzője, valamint több mint 250 tudományos jelentés és dokumentum elkészítése fűződik a nevéhez. Tíz évig NASA-projektvezetőként számos kormánnyal és nemzetközi űrkutatási ügynökséggel, valamint környezetvédelmi hatósággal és vezető vállalatokkal dolgozott együtt. A tudós a Hugh Robert Mill Medal, a Prize of Royal Meteorological Society, valamint a EURISY, the European International Space Year Organisation különleges, élethosszig tartó díjának birtokosa. Régóta elkötelezett keresztényként feleségével, Rosemaryvel közösen vezeti a 4H Magyar Missziót, mely a történelmi Magyarország területén támogatja a keresztény gyülekezeteket és a rászoruló embereket. 2017-ben a Magyar Baptisták Világszövetsége Kornya Mihály-díjjal ismerte el az egyház irányában végzett szolgálataikat.

 

Először is, hogyan értékeli a jelenleg zajló járványhelyzetet? Isten büntetése, a sátán mesterkedése, vagy csak az ember mozog/működik annyira rosszul a világban, hogy létrehozza ezeket a negatív körülményeket?

Hadd kezdjem válaszomat a legkönnyebb kérdéssel, vagyis az utolsóval. Szerintem semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a COVID-19-pandémia súlyosabban alakult, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt tette volna – és mélyebb következményekkel jár majd mindenki számára még a távolabbi jövőre nézve is –, és ez annak köszönhető, ahogyan mi, emberek alakítottuk az életünket, társadalmainkat és gazdaságainkat az utóbbi évtizedekben, sőt évszázadokban.

Sokkal fogósabb teológiai kérdés viszont az, hogy ki okozta ezt! A sátánnak minden bizonnyal benne van a keze, és biztosan örül neki. Mikor máskor fordult elő olyan, hogy különböző országokban az összes templomot, imaházat bezárták?! Ilyesmi még a kommunizmus alatt sem történt meg!

Vajon elsődlegesen Istentől jövő büntetés ez a globális pandémia? Erre – néhány ember kivételével – senki sem képes egyértelmű, határozott választ adni. Én a magam részéről hajlok arra, hogy talán igen. A Biblia addig is sok bátorítást ad a hívők számára, kiváltképpen azt az ígéretet, hogy van élet a testünk halála után, továbbá az aggodalomtól való mentesség ígéretét az azt megelőző időre (lásd különösen Ézsaiás 41,10; Máté 6,25–34; János 14,27; 1Péter 5,10; és valamennyi közül a legjobb: Filippi 4,6–7). A földi élet problémái és fájdalmai csak ideiglenesek!

Tudósként hogyan látja, a védekezés módszereit tekintve kiknek van igazuk: akik a nyájimmúnitás elvén szabadjára engedik a vírust (pl. svédek vagy eleinte az angolok is), vagy akik az elkülönítést és a járványgörbe elnyújtását választották (Európa nagy része és bár késve, de az USA is)?

Mindkét megközelítésnek megvan a maga logikája. Ebben a dologban aztán az a frusztráló, hogy a helyzet nagy fokú összetettsége miatt a pandémia végét követően senki sem fogja tudni biztosra megmondani, hogy melyik volt a jobb! A COVID–19 vírus (vagy vírusok, mivel máris több különböző törzs létezik) eltérően hat különböző emberekre, közösségekre és etnikai csoportokra. A tudomány nyelvén kifejezve: egy „többváltozós” problémáról van szó. És ezt még tetézi az is, hogy az egyes országokban nincsenek „kontrollcsoportok”.  Más szóval, csak a ténylegesen meghozott intézkedések eredményeit lehet majd elemezni, nem tudjuk biztonsággal megállapítani, hogy a megtett lépésektől eltérő intézkedéseknek mi lett volna a hatásuk. Addig is abban reménykedünk és azért imádkozunk, hogy a lehető leghamarabb fejlesszenek ki hatékony gyógyszert a betegség kezelésére, és/vagy oltóanyagot annak megelőzésére. Ezek a megoldás kulcsai.

Mit tapasztal a saját környezetében, ön hogyan védekezik?

Az Egyesült Királyságban hivatalosan „vesztegzár” van érvényben már április eleje óta. Ez annak a valószínűségét a „sok”-ról jóval egy alá csökkentette, hogy egy vírussal megfertőzött embertől hányan kapják meg a fertőzést. Ez valószínűleg az oka annak, hogy a járvány az Egyesült Királyságban állítólag túljutott a csúcspontján – jóllehet a vírus „unokatestvérei” által okozott járványok rendszerint lanyhulnak a tavasz beálltával… Ez újra csak arra mutat, hogy nem lehetünk abszolút biztosak az ok-okozati láncolat tényleges mibenlétében. Feleségemmel együtt az úgynevezett „legnagyobb kockázatú” korcsoportba tartozunk, ezért otthonról dolgozunk. Ez nem jelent igazi problémát, mivel a 4H Magyar Misszió irodája a nappalink és a hálószobánk között helyezkedik el a négyszobás lakásunkban, így a munkába járás nem gond! E-mailen keresztül tartjuk a kapcsolatot sok magyar barátunkkal és a projektjeinkkel, ami jó – viszont az egyesült királyságbeli előadásainkat el kellett halasztanunk, ami hátrányos a támogatásgyűjtés szempontjából. Magunk intézzük ugyanakkor a bevásárlást saját magunk számára, és ezen kívül naponként maximum egy óra sétálás is engedélyezett a lakáson kívül.

Mit gondol, a járványt követően van-e remény pozitív értelemben radikális mentális, spirituális változásokra az emberek életében (tömeges megtérésekre vagy szerényebb életvitelre, szorosabb családi kapcsolatokra gondolok)?

Nagyon reméljük, hogy ez így lesz, a kérdésben említett minden vonatkozásban! Nem lenne ez csodálatos? Ugyanakkor az Egyesült Királyságban (és talán egyes más országokban is) a templomok/imaházak bezárása, valamint a látogatások és ezáltal a másoknak történő segítségnyújtás korlátozása alaposan beszűkíti az egyház mozgásterét annak a szerepkörének betöltésére, amelyet nagy válságok idején hagyományosan ellát. Rendkívül frusztráló dolog, hogy még a közvetlen közelünkben élőknek sem tudunk segíteni, pont ilyenkor, amikor a legmagányosabbak, nagyon félnek, és a szokásosnál jobban rászorulnának a gyakorlati segítségre. Teszünk, amit tudunk a telefon és az internet segítségével – bár az idősek közül sokan nem rendelkeznek az ezekhez szükséges eszközökkel. Ezekben az időkben még inkább kreatívnak kell lennünk, és ki kell használnunk minden adódó lehetőséget mások bátorítására és akár figyelmüknek az Úr felé irányítására is.

Ön nagyon régóta segíti Magyarországon és a történelmi Magyarországhoz tartozó területeken élőket a 4H Magyar Misszión keresztül is. Hogy kerültek a magyarok a látókörébe, miért tartotta fontosnak feleségével együtt, hogy segítse az itt élő embereket?

Magyarország iránti érdeklődésem kezdete még egyetemista koromra datálódik vissza – tanulmányi okokból és alakuló karrierem elősegítése céljából; vagyis akkortájt egyáltalán nem emberbaráti indíttatás vezetett! A „régi időkben” a Debreceni Egyetemen töltött nyári egyetem után hosszú ideig nem jártam Magyarországon. A vasfüggöny leomlása után tértem vissza, és akkor, 1995-ben azonnal éreztem, hogy Isten arra hív, hogy „segítsek a magyaroknak”. Így aztán, miután szembetegség miatt korkedvezménnyel nyugdíjba mehettem egyetemi állásomból, Rosemaryvel 2003-ban örömünkre szolgált, hogy megalapíthattuk a 4H Magyar Missziót, és azóta teljes időnket ennek az új missziónak szenteljük. Az egyik ok, ami miatt ezt nagyon fontosnak érezzük, az, hogy más, kimondottan magyar keresztény misszió nem létezik.

Egy másik ok pedig: mi szeretjük a magyarokat, ezért ez számunkra is nagy áldás.

A legmélyebb szegénységben élők, a leszakadt rétegek segítése kiemelten fontos az önök számára. Miért pont őket választották célcsoportnak? Hogy látja, mire van a legnagyobb szükség ma a felzárkóztatásukhoz?

Nem. Számunkra az a legfontosabb, hogy azoknak a magyar gyülekezeteknek és hívőknek segítsünk, akikhez Isten küld bennünket. Nyilván ezek közé tartoznak a társadalom legszegényebbjei, de nem kizárólag ők. Legjobban annak örülünk, ha ott tudunk némi segítséget és bátorítást nyújtani, ahová más „külső forrás”-ból semmi segítség nem érkezik. Időről időre valamennyien rászorulunk mások támogatására! Az elmúlt mintegy 20 évben sokat emelkedett az életszínvonal a „történelmi Magyarországon” általában, és ez egy jó dolog. De leginkább mégis annak örülünk, amikor a társadalom bármely rétegéhez tartozó emberek Istenben való hitre jutnak vagy hitük elmélyül.

Csak keresztény emberek felé szolgálnak? 

Ez legnagyobbrészt így van (lásd Galaták 6,10). Ugyanakkor Isten jobban belelát az emberek szívébe, mint mi, ezért nem teszünk ilyen megkülönböztetést minden egyes helyzetben. Hozzátenném, hogy leginkább annak örülünk, ha azt látjuk, hogy az általunk adott csekély segítség egész közösségekre érzékelhetően jó hatással van. Például mi jelenthetne nagyobb és tartósabb ajándékot egy közösség számára, mint egy új imaházépület, egy új lelkipásztor vagy gyülekezetplántáló…?

Rendszeresen tart előadás-sorozatokat is. Hogy látja a mai fiatalok helyzetét, milyen tulajdonságokra lesz szüksége a jövő dolgozójának?

Hűha! Ez egy újabb nagy téma a végén! Fiatalkoromban nagyon sok ember elvárása az volt, hogy lesz majd egy egész életére szóló jó állása vagy foglalkozása – és sok esetben ugyanazon a helyen éli is le egész életét. Mai, nagyon technológiai irányultságú világunkban az igen gyors és egyre gyorsuló változások ezt alaposan átírták. Az emberek sokkal mobilisabbá váltak, és a COVID–19-pandémia drasztikusan rávilágít erre. Napjainkban a nagyon rugalmas képességekre és adott esetben az átképzés iránti nyitottságra van szükség ‒ mindeközben biztosítani kell azt, hogy Istenbe vetett személyes hitünk szilárd legyen és az idő előrehaladtával mélyüljön. Persze ezen utóbbin is tudatosan dolgoznunk kell. Mindannyiunknak szükségünk van egy kősziklára, amelyen megvethetjük a lábunkat. Jézusnak a Máté 7,24–27-ben leírt példázatát kívülről kellene tudnia minden keresztény fiatalnak, és visszaemlékeznie rá minden alkalommal, amikor fontos döntést kell hoznia.

Keresztényként mi most a legfontosabb feladatunk, teendőnk?

Na végre – erre sokkal könnyebb választ adni: „…növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.”  (2Péter 3,18) Valamint: „…éljetek ahhoz az elhíváshoz méltóan, amellyel elhívattatok…” (Efezus 4,1)

Áldjon meg az Úr!

Hálásak vagyunk, hogy vállalta az interjút, és megosztja a gondolatait az új baptista online magazin, az igeidok.hu olvasóival. Köszönjük!

Fordította: dr. Bukovszky Ákos, a Magyarországi Baptista Egyház külügyi szaktitkára

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp