• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Itt az idő

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Baptista szubkultúrában nőttem fel, ráadásul lelkészgyerekként. Kevesen tudják, milyen szép és mégis nehéz élethelyzet ez.

A gyakori költözködéseken túl talán az a legnehezebb benne, hogy távol érzi magát az ember a világi környezetétől. Különösen kamaszkorban nehéz ez, amikor az identitásunk még nem áll szilárd lábakon. Keressük önmagunkat, és közben azt tapasztaljuk, hogy teljesen eltér az értékrendünk a többiekétől.

Az én osztálytársaim alapvetően nem voltak rossz gyerekek, nem voltak kíméletlenek azokkal szemben, akik máshogy gondolkodtak, mint ők. Csak néha kaptam egy-egy kisebb megjegyzést a hitemmel, értékrendemmel kapcsolatban. De ezek csak apró tűszúrások a lelken, hamar túlteszi rajta magát az ember.

Hisz hányan vannak, akiknek sokkal többet kell nyelniük a hitükért!

Aztán a gimnázium utolsó évében már nagyobb sebet kaptam. Néhányan készítettek egy Jézus-videót, nem épp a legszentségesebb hangnemben. Nem vettem részt a forgatásokon, és – hála Istennek – végül a filmet sem kellett látnom, de pár jelenetet így is sikerült elcsípnem belőle. Mintha forró vizet zúdítottak volna rám, olyan érzés volt látni, hallani őket. Mégsem szóltam senkinek, kivéve egy lányt, aki szintén keresztény volt. Ő nem vett részt a filmben, de unokatestvére volt a Jézust játszó fiúnak. Mást nem avattam be az érzéseimbe, mert féltem. Féltem attól, hogy ha megpróbálom Jézust védeni, csak még jobban támadják majd. Talán attól is féltem, hogyan bánnak majd velem, ha felemelem a szavam.

Azt hittem, hogy „jogukban áll” megtenni, amit tesznek, és ha Jézust akarják gúnyolni, fogják is, legfeljebb nem előttem…

Tizenkét év telt el, megkoptak a gimis emlékek. És most, felnőtt fejjel mégis újra szembe kell néznem velük. Egy újabb gúnyolódó Jézus-film készült, csakhogy ezt már nem kamaszok forgatták, nem egy kis kézi kamerával, nem a suli hátsó udvarán. Komoly üzletemberek fektettek bele komoly összegeket, hogy eljusson a világ minden tájára. A gúny mértéke is fokozódott: Jézus már nemcsak bolond vagy csaló, hanem homoszexuális a filmben, Máriát házasságtörő nőnek, az apostolokat alkoholistáknak állítják be…

És most újra fel kell tennem magamnak a kérdést: ne szóljak? Nézzek el mellette?

Tényleg azt jelenti a szólásszabadsághoz való jog, hogy kinevetjük, ami a másiknak szent? Nem lehet, hogy eljött az idő, amikor végre össze kell szedni a bátorságunkat?

Talán ideje lenne kiállni és elmondani, hogy milyen fájdalmat okoztak nekünk. Hogy amikor egy ilyen filmet gyártanak, mi nem úgy nézzük, mintha egy történelmi személyt parodizálnának ki. Mi úgy érezzük, mintha az apánkat, a testvérünket, a legjobb barátunkat, a szerelmünket, és mindezeknél jóval többet, az Istenünket (!) állítanák középre, hogy arcon köpjék, meggyalázzák, keresztre feszítsék megint…

Félreértés ne essék, Istent nem nekünk kell megvédenünk, hisz ő a világ Teremtője. De fontos, hogy megmutassuk, nekünk nem mindegy, mit mond róla a világ. Istennek hála, az imádságon túl is tehetünk valamit az ügy érdekében. A CitizenGo nevű szervezet már munkálkodik azon, hogy eltöröljék a Krisztus első megkísértése című filmet. Az aláírásgyűjtés mellett egy munkatársuk már be is adott egy keresetet a filmet forgalmazó cég ellen. Bátorítok mindenkit, hogy látogasson el a www.citizengo.org weboldalra. Sok más fontos kezdeményezést is fog ott találni: a szervezet harcol az abortusz ellen, a keresztény értékek mellett. Támogassuk a munkájukat, tegyünk azért, hogy Krisztus kigúnyolása ne öltsön még nagyobb méreteket!

Kotmájer Edina

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp