A család, ahogyan azt Isten megalkotta

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
December végén röppent fel a hír Rómában, hogy Ferenc pápa 2021-et a család évének szenteli. A hír nagyszerű, örvendetes, mondhatnám, éppen ideje volt.

Annyi minden történik az utóbbi időben itthon és a nemzetközi színtéren is, hogy arra gondoltam, itt az ideje felidézni és világossá tenni azt, hogy miről is van szó. Milyen az a család, az a közösség, amelyet Isten megalkotott és megajándékozta vele az embert, hogy földi élete meghittebb, szeretetteljesebb legyen.

Az 1Mózes 1,27-ben ezt találjuk: Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.”

Ez annyira fontos kijelentés, hogy Jézus is idézi szó szerint, így erősítve meg az isteni teremtés tökéletességét, és amiről Márk a 10,6-ban, illetve Máté a 19,4-ben tesz említést. Idézik tehát mind a ketten Jézust, aki viszont Mózest idézi, és ez egy nagyon fontos körülmény. Nem is lehet más, ha maga Jézus mondja!

Azt, hogy férfivá és nővé teremtette az Isten az embert, csakis tényként lehet kezelni, tényként lehet értelmezni.

Ez nem egy skálán lévő két kitüntetett pont. Nem olyan, mint például a Celsius-skála, amivel meg lehet adni a hőmérsékletet. Azon van két jól és pontosan definiálható pont, a 0 és a 100, és ezek között bármi lehetséges: +7, +24, +73, +98, de lehet -4, -36, sőt, bizonyos körülmények között még +100 fölé is lehet emelni a hőmérsékletet. Mondom, 0 és 100 fok között bármi lehetséges, ám a teremtés, Isten műve nem ilyen, mert férfivá és nővé teremtette az embert, és közöttük nincs semmi!

A család kialakulásának következő fontos eseményéről 1Mózes 2,24-ben olvashatunk:

Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik a feleségéhez: és lesznek egy testté.”

Ez ismét egy annyira fontos lépcsője a család kialakulásának, hogy Jézus ezt is idézi, kimondja, ezzel is nyomatékot adva a folyamat fontosságának (Márk 10,7–8 és Máté 19,5–6). Ketten lesznek egy testté, megszületik a várva várt gyermek, és a férjből édesapa, a feleségből pedig édesanya lesz. Ilyen tehát Isten alkotása, ilyen az a közösség, amely a társadalom legkisebb strukturális egységét alkotja.

Közösség, amely erőt, biztonságot és megnyugvást ad tagjainak, beteljesíti Isten művét.

1995, Peking. Milyen régen volt, és amúgy földrajzilag is milyen távol esik tőlünk. Ha megkérdezném a nyájas olvasót, hogy ki emlékszik, mi történt akkor Pekingben, bizonyára kevesen emlékeznének rá. Meg különben is, éppen akkor bontogattuk ámulva-bámulva a csodálkozástól, vagyis inkább nyögtük azt a csomagot, amit Bokros Lajos adott postára a plebsnek.

Nos, Pekingben ott és akkor rendeztek egy ENSZ-közgyűlést, aminek témája a nők helyzete és a nemek egyenlősége volt. Mondhatni mínuszos hír, de mégsem! A zsidó-keresztény gyökereitől elszakadt „posztmodern, neomarxista nyugati értelmiség” (Marguerite A. Peeters meghatározása) ott és akkor ácsolta meg a maga „trójai falovát”, amelyben elrejtették a maguk „őrült ideológiáit”, ahogyan azt Robert Sarah bíboros nevezte.

És ezek már nemcsak szűk értelmiségi beszélgetéseken hajnali kettőkor felbukkanó témák, már nem is csak amolyan ajánlások, hanem etikai követelmények, etikai imperatívuszok a nemzetközi életben, amelyek orkánszerű médiatámogatást kapnak. Marguerite A. Peeters szerint

ez már frontális támadás az ember személye, a házasság és a család méltósága ellen, ami az egész emberiség jövőjét fenyegeti.

Ezek azok az ideológiák, amelyek miatt ma, ha valaki azt mondja, „család”, és az Isten által megalkotott értelemben használja ezt a kifejezést, akkor ő kirekesztő. Vagy szintén ezek miatt az ideológiák miatt akarják megfosztani a gyerekeket az édesapjuktól meg az édesanyjuktól, ami tűrhetetlen erőszak, ahogyan Robert Sarah bíboros fogalmazza, és ez a gyökerét vesztett nyugati mainstreamnek talán a legnagyobb kegyetlensége. Hangoskodó kisebbség, „akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé és az édeset keserűvé!” (Ézsaiás 5,20).

Legyen tehát 2021-ben (is) imatéma a család! Végezetül merítsünk erőt a 128. zsoltár 3., 4. és 6. verséből:

„Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték az asztalod körül. Ímé így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat… És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izraelen!”

És természetesen mirajtunk is!

 

(Bibliai idézetek: Károli Gáspár fordítása, Bibliatársulat, Budapest.)

Fotó: unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp