Mi lehet szebb, meghatóbb és örömtelibb egy gyermek érkezésénél? Egy ártatlan új életnél, akiben gyönyörködve elérzékenyül a lelkünk, és belefeledkezhet a tiszta szépség bűvöletébe? Biztosan választhatott volna a Mindenható más módot is arra, hogy belépjen Teremtőként a teremtett világ korlátai közé, de ő a legemberibb úton indult el.
Átélte a fogantatás, formálódás minden egyes részletét, és megtapasztalta a testi lét kezdetét és határait. Ezzel lett teljesen emberré, és erősítette meg a születés nagyszerűségét és csodáját. Lehet, hogy azon a betlehemi éjszakán csak néhány egyszerű, de engedelmes lelkű hívő vethetett pillantást a Csodára, de ennek alaphangját a mennyből érkező angyalkórus diadaléneke szolgáltatta.
Ekkor dőlt el az én sorsom is.
Az a titok, amit a világ teremtése előtt Isten eltervezett, elkezdett kibomlani, és kétezer év elteltével eljutott az én szívemig is. Az akkor megszületett Üdvözítő már győztes Úrként a kérésemre belépett az életembe, és a Szentlélek munkája nyomán átformálta az egész addig jól eltervezett jövőképemet. Idegsebészet helyett a lelkek gyógyítására és ápolásra készített fel.
Profi sportolói sikerek helyett az Isten országában küzdhettem teljes erőbedobással. Kaptam egy hozzám illő, engem kiegészítő, nagyszerű és csodálatos hölgyet életem párjául, akivel együtt élhettük meg harminc év szolgálatának megannyi áldását. Mindkettőnk születésnapja igen közel esik a karácsonyi ünnepkörhöz, ezért természetes módon nálunk ez az ünnep egyben egy többszörös családi születésnapozást is magával hoz.
Házasságunk tervezgetése közben előkerültek a gyermekekről szóló álmaink is.
Én tizenkettőig, a kedvesem hatig merészkedett. Érdekes módon mindkettőnkét beteljesítette Atyánk, még ha ezt az ő nem emberi logikával megtervezhető módján tette is. Ma azt válaszoljuk mindenkinek, hogy hat gyermekünk és nyolc unokánk tartozik a szorosabb családi körünkhöz azokon kívül, akik már előrementek előttünk a mennybe. Igazából pedig több mint tizenkét gyermeknek biztosíthattunk hosszabb, rövidebb időre otthont életük egy zűrzavaros időszakában.
A hat közül a két legidősebb lánygyermekünk 12 és 14 évesen csöppent be hozzánk. Egy lelkész szolgatársam munkája nyomán ismerkedhettünk meg velük.
Szükségessé vált számukra egy kiszámítható és biztos családi háttér, ami lehetőséget ad nekik egy reményteljesebb jövő felé.
Több mint húsz évvel ezelőtt két bizonytalan fiatal lány lépte át otthonunk küszöbét, hogy egy rövid látogatás után eldönthessék, itt szeretnének-e élni és felnőni. Istenünk rengeteg áldást hozott el rajtuk keresztül az otthonunkba. Láthattuk és velük együtt élhettük meg a tinédzserkor kihívásait, a párválasztás rögös útjait, de megadatott, hogy a bemerítkezésük is közös örömünk legyen.
Karácsony kapcsán azonban egy különleges ajándékot semmiképpen nem hagyhatok ki. Tizenkét évvel ezelőtt a szokásoshoz híven a bővebb család együtt töltötte a szentestét, de hiányzott az ünnepségről legidősebb lányunk, aki ekkorra várta harmadik gyermeke születését. Fanni unokánk pedig éppen időben érkezett ahhoz, hogy ez ünneplésünket megkoronázza és azóta is bearanyozza. Ő azért lett a szenteste gyermeke, mert a karácsonyi történet nemcsak egy szép rege, hanem valóra vált bennünk és közöttünk!
Nem tudok elég hálás lenni mindazért a jóért, áldásért és boldogságért, amit Jézus Krisztusban megkaptam és átéltem a megtérésem óta! „Egy gyermek adatott nékünk”, hogy általa megannyi gyermekünk, unokánk, testvérünk és barátunk legyen.
2020 karácsonyán
Paróczi Zsolt
