Miért „engedte meg” Isten a poligámiát az Ószövetségben? 

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
Történeti kontextusban vizsgálva a kérdést látható az Igében, hogy Isten tervezte meg a házasságot, és eredetileg egy férfi és egy nő kapcsolataként hagyta jóvá. A házasság tehát isteni „találmány”, nem emberi kitaláció, ugyanakkor a nem hívők házasságkötése is érvényes. 

A pogány vagy az élő Istent nem ismerő népek körében bevett gyakorlat volt – és ma is előfordul bizonyos kultúrákban – a többnejűség. Az első dokumentált bibliai eset Lámek, aki nagyravágyásában nemcsak poligámiát követ el, hanem az extrém mértékű bosszú intézményére is jogot formál önhatalmúlag (1Mózes 4,19–24).

A kérdés mégis inkább az, hogyan lehetett a többnejűség szokása megtalálható Isten ószövetségi népének körében. Amikor azt látjuk, hogy akár Izrael népén belül is több felesége van egy ősatyának vagy királynak, az olyan értelemben nem helyes, hogy eltér az eredeti isteni tervtől, illetve gyakran nem áldáshoz, hanem átokhoz vezet, hűtlenséget tükröz, valamint eredményez. 

Isten adta az első nőt az első férfinak feleségül az 1Mózes 2-ben. „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” (24. vers) További kapcsolódó újszövetségi igék: Máté 19,5; Márk 10,7–8; 1Korinthus 6,16; Efezus 5,31.

Ez tehát az isteni rend, az eredeti terv, amihez Jézus is visszanyúl a törvénytanítóknak szóló válaszában. 

Az egész Ószövetségben végigvonul Isten hűséges szövetsége népe iránt, és ezzel párhuzamosan övéinek sorozatos hűtlensége, engedetlensége. Ennek egyik megnyilvánulása a poligámia volt. Álljon itt néhány konkrét példa: Ábrahám Sára mellett Hágárt is „feleségévé” teszi egy időre, Jákob két feleséget vesz magának, ami nem szép családi viszonyokat teremt, nem is beszélve Ézsauról, aki azzal bosszantotta szüleit, hogy idegen nőket hozott be a családba.

A Biblia egy őszinte könyv, bemutatja ezeknek a családoknak a komoly kapcsolati küzdelmeit. Voltak közöttük a hitnek emberei, akik ugyanakkor nem nevezhetők erkölcsileg tisztáknak. Jézus és az apostolok az Ószövetség nagy alakjait elsősorban nem morális példaként, hanem hithősként említik! 

Izrael történetében a bírák, akik uralomra akartak törni, és később a királyok is több feleséget tartottak, mert egyrészt ők voltak azok, akik anyagilag is megtehették ezt, másrészt a környező népek mintáit is követték ezzel. A Biblia ugyanakkor sohasem promotálja a poligámiát, még ha le is ír ilyen ószövetségi történeteket.

Elmondja nekünk, hogy ez a szokás nem ideális, sok nehézséget és problémát hordoz magában. Sőt, azt is megmutatja – például Dávid és Betsabé történetén keresztül –, hogy a sok feleség nem elégít meg. Nátán próféta mutat rá erre. Az 5Mózes 17. rész (a királytörvény) kifejezetten tiltja a sok feleséget. „Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön.” (17. vers) Salamon pont ebbe a bűnbe esett, el is fordították a szívét az élő Istentől (1Királyok 11,1–8).

A fő kérdés, hogy kiben bízunk.

Az Úrban, vagy anyagi, kapcsolati gazdagságban. Adja meg az Örökkévaló, hogy megelégedve egyetlen házastársunkkal, vele szentül és tisztán tudjunk élni.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp