A játék alkotója Miklya Luzsányi Mónika, aki korábban adott már interjút az IgeIdők Magazinnak (ITT olvasható). Nagyon szeretem ezt a játékot játszani az ifibe járó fiatalokkal, de a gyülekezet számára is kiváló szemléltetőeszköz.
A játék két alapigéje a nagy misszióparancs (Máté 28,19–20) és Jézus magvetőről szóló példázata (Máté 13,1–23). A példázat képes beszéde adja az alapot a játék koncepciójához. A pályát a játékosok rakják össze háromféle pályaelemből: út, sziklás talaj, tövises talaj. A cél az, hogy ezt a háromfajta rossz talajt megmunkálva jó földet nyerjünk (gabonatábla, a rossz talajelemek felfordításával), és arra először misszióállomást, majd gyülekezetet építsünk. A játék menete valamelyest hasonlít a népszerű Catan telepesei játékhoz, amiben különböző nyersanyagokat kell gyűjteni és beváltani a fejlődés és városépítés érdekében. A Magvető játékosai nem nyersanyagokat, hanem lelki kincseket gyűjtenek, és nem városokat építenek, hanem gyülekezeteket.
A tanítványok számának megfelelően maximum 12 fő játszhat. Nagy létszám esetén a játékosok párokban alkotnak csapatokat, és úgy indulnak küldetésbe, ahogyan Jézus is kiküldte a tanítványokat. Minden játékosnak van egy különleges képessége (lelki ajándéka), ami segíti a gyülekezetépítés folyamatát. Például a képen látható Máriának, az építőnek, az a képessége, hogy kevesebb gyülekezetiszolgálat-kártya beváltásával tud templomot építeni, mint a többiek. De ne szaladjunk annyira előre!
A játék első szakaszában a misszionáriusok ráállnak egy olyan helyre, ahol három különböző talajkártya érintkezik: út, sziklás talaj, tövises talaj. Ezen a terepen kell elkezdeniük a missziómunkát, az „ugartörést”. A kocka segítségével megfelelő mennyiségű kártyát kell összegyűjteniük: igekártyákat, imakártyákat, diakóniakártyákat és áldáscsillagokat. Hogyha a megfelelő mennyiséget összegyűjtik, a rossz talajt kiválthatják, és jó termőföld lesz belőle. Ha mindhárom talajt ki tudták váltani, létrejön egy misszióállomás.
A következő feladat, hogy a misszióállomást önálló, templomos gyülekezetté fejlesszék. Ehhez további kártyákat kell gyűjteni: bibliaiskola-kártyát, imakörkártyát, diakóniaiszolgálat-kártyát és áldáscsillagot: ezeket az előző szakaszban használt kártyák kombinálásával tudják megszerezni. A fejlesztéshez az egyik misszionáriusnak mindenképpen a misszióállomáson kell maradnia. Dönthetnek úgy, hogy együtt építik tovább a gyülekezetet, vagy egyikük marad, és a másik misszionáriust pedig kiküldik új misszióterületekre. Hogyha a gyülekezet önálló, templomos gyülekezetté fejlődik, mindkét misszionárius továbbmehet egy következő gyülekezetet plántálni. A küldő gyülekezet pedig különböző forrásokkal fogja őket támogatni ebben.
A játékot befolyásolhatják különböző eseménykártyák is. Az „ugartörés”, a missziós állomás és a templomos gyülekezet fázishoz is vannak eseménykártyák, amelyek mindig az adott gyülekezet állapotának megfelelő kihívásokat vagy áldásokat tartalmaznak – és ezzel nehezítik vagy segítik a munkát. Például a képen látható egyik kártyán azt látjuk, hogy a fiatalok megtértek az ifitáborban, ez egy új, jó földterület felfordítására ad lehetőséget. De láthatjuk azt is egy másik kártyán, hogy a misszionárius elbizonytalanodik szolgálata értelmében, ezért három körön keresztül nem tudja kihasználni a lelki ajándékát, vagyis a különleges képességét.
Még egy csavar van a játékban, ami fokozza az izgalmakat. A gyülekezeteknek van lehetőségük egymással is kapcsolatot építeni – az útkártyák által kijelölt széles út helyett keskeny utakat építeni, ami összeköti a gyülekezeteket. Ezeket is megfelelő kártyák beváltásával tudják építeni. Ha kiépül az út, és kapcsolat létesül, akkor a közösségek testvérgyülekezetekké válnak. Ez azt jelenti, hogy részesednek egymás áldásaiban, de a nehézségeket is együtt hordozzák el. A testvérgyülekezetek tudják támogatni a nehézségbe jutott közösségeket. Illetve összefogással közös feladatokat is teljesíthetnek a gyülekezetek, és ez majd pluszpontokat jelent a játék végén.
A játék akkor ér véget, ha az egyik misszionáriuscsapat három templomos gyülekezetet tud kifejleszteni. A képen ez a kék csapatnak sikerült. Ezek után különböző szempontok alapján pontszámolás következik, és az a csapat nyer, amelyik a legtöbb pontot gyűjtötte össze.
Szeretem ezt a játékot, mert izgalmas és kooperatív. Sokat lehet közben beszélgetni. Vannak benne olyan elemek, amelyek egészen új fordulatot hozhatnak a folyamatokba, nem egyértelmű a játék kimenetele. Van benne szerencse, taktika és csapatmunka is, ráadásul egész sokan lehet játszani. Nem kezdő társasjáték, de nem is túl bonyolult: egy lelkes csapattal hamar meg lehet tanulni. Ami azonban szerintem különösen értékessé teszi a játékot, az a mögötte rejlő mély teológiai tartalom. Nem titkolt célja a játéknak, hogy megelevenítse a magvető példázatát, és ezáltal modellezze a missziót. Azt gondolom, hogy ez kiválóan megvalósul, és a szemléltetés nagyon jó: biblikus és élethű helyzetekbe állítja a játékosokat, amiket aztán tovább lehet gondolni a saját magunk és gyülekezetünk helyzetére.
Az „ugartörés” fázisban a misszionáriusoknak meg kell küzdeniük mind a háromféle rossz talajjal. Ez a leghosszabb és legküzdelmesebb szakasza a játéknak – tevékenyen kivárni, míg végre megtörténik az áttörés. Szerintem a való életben is ez egy nagyon hosszú és küzdelmes folyamat egy gyülekezetplántálásban.
Jól ábrázolja a játék, hogy ezt a munkát nem jó egyedül végezni, kellenek hozzá társak.
A magvetés főbb elemei az ige, az imádság és a diakóniai szolgálat – de bármennyit is végez ezekből az ember, ha nincs rajta Isten áldása (áldáscsillag), akkor nem fog tudni előrelépni. Sokáig tart a megfelelő mennyiségű kártyát összegyűjteni, ahogyan az életben is rengeteg imádság, igehirdetés, szolgálat kell ahhoz, hogy egy új gyülekezet elindulhasson. Érdekesség, hogy a játék készítői még arra is figyeltek, hogy a különböző rossz talajtípusokat a szükségüknek megfelelő kártyakombinációkkal lehet kiváltani: aki nem érti az igét, mert elragadja azt a szívéből a gonosz (útfél), azt több igekártyával lehet kiváltani: az ilyen embernek az Igében való elmélyedésre van szüksége. Aki hallja az igét, de a nyomorúság és üldözés miatt nem tud meggyökerezni benne (sziklás talaj), azt több imakártyával lehet kiváltani: az ilyen emberért imádkozni kell, hogy meg tudjon állni. Akinél a magot elfojtja a világ gondja, a gazdagság csábítása (tövises talaj), azt több diakóniakártyával kell kiváltani: annak az embernek a diakóniai szolgálaton keresztül kell megtapasztalnia azt, hogy Isten gondot visel róla (lásd Mt 13,18–23).
A misszionáriusok különleges képességei szépen szemléltetik azt az elvet, hogy mindenki a maga lelki ajándékának megfelelően tudja kivenni a részét a misszióból. Az, hogy a misszionáriusnak maradnia kell a misszióállomáson, míg az gyülekezetté nem fejlődik, a pásztori szolgálat jelentőségét mutatja be: megerősíteni és felkészíteni a testvéreket a szolgálatra. Az ige, imádság, szolgálat és Isten áldása a működő gyülekezetek alappillérei is.
És ha egy gyülekezet kellően megerősödik, eljön az ideje annak, hogy új missziómunkásokat küldjön ki még el nem ért helyekre, ahol még mindig rossz talaj van jó föld helyett.
Ez pedig a kiküldő gyülekezet felelősségére és jelentőségére mutat rá: a gyülekezeteknek feladatuk, hogy kiküldjenek misszionáriusokat, és nagyon sokat jelent, ha háttérként ott vannak a misszionáriusok mögött.
Az eseménykártyák pedig teljesen valósághű helyzeteket hoznak, amelyek rámutatnak az egy-egy közösség állapotának megfelelő problémákra. Egy missziózó egyén vagy közösség rengetegféle kihívással találkozik. De még egy kiépült gyülekezet sem hiheti el önmagáról, hogy most már minden rendben – még egy erős gyülekezet is leépülhet, ha a pillérei meggyengülnek. És ugyanígy megtörténhetnek nem várt csodák, áldások, amelyek olyan erőt adnak a szolgálathoz, ami csak Istentől származik.
Végül, a gyülekezetek közötti kapcsolatépítés rávilágít az egyháznak mint Krisztus globális testének jelentőségére. A játékban van végső nyertes: ez elsősorban a játékélmény miatt van, de egy görbe tükröt tart elénk. Sokszor előfordul, hogy gyülekezetek, egyházak között van egy színlelt együttműködés, de közben valójában versengés van. Pedig nagy erő rejlik abban, ha a gyülekezetek összefognak és önmagukon túlmutató szolgálatokat tudnak közösen elvégezni.
Ez a része elgondolkodtat bennünket a saját egyházi szerepvállalásunkról, de tágabban értelmezve az egészséges ökumenikus kapcsolatok ápolásáról is.
Szeretettel ajánlom ezt a játékot ifjúsági vezetőknek, lelkipásztoroknak, házi csoportoknak és minden gyülekezeti tagnak, aki szereti a stratégiai csapatjátékokat, és érdeklődik a misszió iránt! Ez egy kiváló eszköz arra, hogy tanuljunk és tanítsunk általa. Áldott magvetést kívánok! Kívánom, hogy szolgálatunk teremjen százannyit, hatvanannyit, harmincannyit. Remélem, ez a szemléltetés is segíthet ebben.
Az alábbi linken egy igehirdetés is megtekinthető, melyben bemutatom a Magvető társasjátékot 9:25-től:
