KIK SEGÍTIK ÉS KIK GÁTOLJÁK A POZITÍV TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOKAT?

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Egyértelmű, hogy a legfőbb ok az emberi minőségünk. Mert csak az egészséges és harmonikus személyiségű emberek képesek egymással szót érteni, képesek a meglátott problémát egészségesen kezelni, képesek a hiányokat jól pótolni.

A társadalmi ügyekben résztvevő emberek nem teljesen egészséges volta okozza azt, hogy nem látják meg az alapvető bajt, hogy a jót is rosszul teszik, hogy nem képesek szót érteni egymással, sőt nem is akarnak összefogni, hogy együttműködve oldják meg a bajokat. Valószínű, hogy a hangadóknak (párt- és civil vezetők és munkatársak, újságírók és riporterek, önkormányzati vezetők, influenszerek és YouTuberek, egyházi és gyülekezeti vezetők, stb.) lenne a legnagyobb szükségük, hogy személyiségfejlesztő és érzékenyítő tréningeken vegyenek részt, ami egészségesebb megszólalást és hozzáállást biztosítana számukra, amivel csak nyernek a közösségek, az egész társadalom. Nem véletlenül fogalmazódott meg a kínai közmondásban is a társadalmi béke alapjaként az emberi lélek.

A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.

Jézus tanításában szintén nagy hangsúlyt helyez erre az igazságra:

„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács evangéliuma 6,43-45)

Ezért is mondja azt, hogy az ember előbb foglalkozzon saját hibáival, mert különben azok akadályozni fogják abban, hogy objektíven lássa mások hibáit. A kereszténység Jézus nyomán ezért először nem az erkölccsel foglalkozik, hanem a személyiséggel, a „belső emberrel”. Mert csak a megváltozott ember képes a helyes erkölcsi normát helyesen gyakorolni.

De a másodvonalbeli okok közül is fontos egyet megemlíteni: a hozzáértést vagy annak hiányát.

Sokféle szakmában dolgozunk mindannyian. Némelyek közülünk hivatásként gyakorolják szakmájukat. Az adott szakmának a pillanatnyi helyzetét, baját, jövőjét, fejlődésének irányát azok látják a legtisztábban, akik mesterei a szakmájuknak, akik a szakmát az érintettek és a társadalom legnagyobb megelégedésére gyakorolják. Legyenek akár pékek, akár orvosok, akár ügyvédek, akár taxisok, akár lelkészek, akár kukások… Ők már képesek úgy megszólalni szakmájukkal kapcsolatosan, hogy mindannyian érezzük, értenek hozzá, bízhatunk bennük. Miért? Mert bebizonyították szakmájuk eddigi gyakorlása során. De más szakmák területén nem valószínű, hogy rendelkeznek ugyanilyen átfogó és szemlélettel és gyakorlattal.

Ezért nem jó pékként az orvoslás helyzetéről diagnózist felállítani és javaslatcsomagot tenni az asztalra. De ugyanígy alaptalan ügyvédként a lelkészekről, lelkészként a taxisokról és így tovább átfogó diagnózist kiállítani…

Valaha a céhek vállalták azt a felelősséget, hogy akiket felvettek soraikba, azok a szakma, a hivatás hozzáértő és elismert gyakorlói voltak. Attól, hogy demokráciában élünk, és véleményszabadság van, az nem jelenti azt, hogy rögtön értek olyan területhez is, amit még csak nem is tanultam, végképp nem gyakoroltam. Akkor viszont hogyan tudnám átlátni az ügy egészét árnyaltan és objektíven, sőt átfogó javaslattal állni elő. Mert attól, hogy más hozzá nem értő véleménye szimpatikus számomra, attól az még nem lesz szakmailag megalapozott és előrevivő.

Szoktuk mondani, hogy Magyarország a 10 millió futballszakember országa. De ugyanígy a 10 millió oktatási, járványügyi, színházi, közlekedési szakember országa is vagyunk. Bármennyire is elismerésre méltó ez az igyekezet, de alapvetően nevetséges ezt gondolni magunkról. Mert az, hogy képesek vagyunk bármihez hozzászólni, az még nem tesz bennünket az adott ügy szakemberévé. Nem jó beleavatkozni mások dolgába úgy, hogy nem értek hozzá legalább annyira, amennyire a benne levők. Mert ha túl sokat foglalkozunk mások dolgaival, de marad időnk a saját szakmánk, hivatásunk mesterévé válni.

Valaha a céhek felelősséget vállaltak tagjaik szakmai munkájáért. Nem vették fel vagy kizárták azokat, akik tevékenységének minősége rontotta a szakma elismertségét, társadalmi tiszteletét. Ezt a felelősséget a mai kamarák nem vették át. Némely szakmában pedig még kamarai feltétel sincs. Hiszen a pékek, az orvosok, az ügyvédek, a taxisok, a lelkészek, a kukások között találkozunk olyanokkal, akik inkább kárára vannak a szakmának – olykor szégyenére is – és még sem teszi ki őket a kamara, vagy a szakma.

A pozitív társadalmi változásokat – a személyiséggyógyítók és -fejlesztők után – ma azok segítik a legjobban, akik azért küzdenek és el is érik végül, hogy szakmájuk, hivatásuk területén mindenki a legmagasabb színvonalon végezze munkáját, szolgálatát.

Mert csak ők képesek tisztelni azokat, akik bár más véleményen vannak, de szintén mesterei a szakmájuknak. Ők képesek az ügyeket előrevivő módon megvitatni egymással, hogy utána szakmájukban összefogva meg is változtassák mindazt, ami megérett rá.

Amikor a pékek, az orvosok, az ügyvédek, a taxisok, a lelkészek, a kukások és a többi szakember is ekképpen gondolkodik, dolgozik, szolgál, megváltozik a társadalmunk.

Háló Gyula

 

Fotó: unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp