Jézus a dobogó legfelső fokán

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Lehet egy élsportoló keresztény? Lehet egy keresztény emberből élsportoló? Használható a sztárság bizonyságtételként, vagy sekélyes a talaj ezen a területen? Véleménycikk következik.

A 84. percben tizenegyest kap az AC Milan. 2007 tavaszán az olasz csapat a Bayern Münchennel játszott a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. A labda mögé Kaká áll. Köztem és édesapám között a következő párbeszéd játszódik le:

– Biztosan belövi, mert láttam, hogy imádkozott előtte.

– De a Bayernben játszó Lúcio is közismerten hisz Jézus Krisztusban. Mi van, ha ő is imádkozott?

Minden viccnek a fele igaz: gyerekként hittem, hogy Isten segít azoknak a sportolóknak, akik bizonyságot tesznek róla. Azt láttam, hogy Kaká minden gólja után az égre mutat, a meze alatt pedig „Jézushoz tartozom” feliratú pólót hord. Gondoltam, biztosan segít neki Isten. Ennél persze bonyolultabb a helyzet, de hogyan függ össze az élsport és a hit? Missziós lehetőség-e, ha valaki ismert sportoló?

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy az Istenbe vetett hit, a kereszténység teljesen mást jelent Európában és a tengerentúlon, mind Észak-, mind Dél-Amerikában.

Számunkra talán meglepő lehet, hogy a 2002-ben világbajnok brazil válogatott tagjai a vb-döntő utáni percekben együtt imádkoznak letérdelve, majd el tudjuk képzelni, hogy a féktelen bulizó hírében álló Ronaldo hogyan töltötte az estét. Az Egyesült Államokban oly népszerű amerikai futballban sem ritka, hogy az ellenfél verbális és tettleges megsemmisítésére felkészített játékosok a pályán imádkoznak egy-egy súlyosabb sérülés esetén.

Számtalan példát látunk arra, hogy egy sportoló utal arra, hogy hisz Istenben, imádkozik hozzá, netán még neki is ad hálát a sikereiért, mégis visszásnak tűnik, hogy az élete más területein nem nagyon látni a Lélek gyümölcsét.

Az európai sportolók jóval kevesebbet utalnak Istenbe vetett hitükre, noha a fentebb említett okok miatt nem biztos, hogy ebből az következik, hogy arányaiban kevesebb a megtért keresztény az öreg kontinens pályáin, sportágtól függetlenül. Arra persze semmiképpen nem vállalkoznék, hogy elegendő információ hiányában, több ezer kilométerről ítéljem meg, kinek milyen kapcsolata van a Mindenhatóval. Mielőtt azonban büszkén osztjuk meg egy-egy sportoló bizonyságtételét, kétszer is érdemes átgondolni, hogy biztosan az élet minden területén Istenre mutat-e hősünk életvitele.

Tim Tebow, Patrick Mahomes, Gera Zoltán, Bubba Watson, Missy Franklin, Roger Federer, Manny Pacquiao. Csak néhány név azon kiváló sportolók közül, akik beszéltek már keresztény hitükről. Őszintén remélem, hogy velük is találkozunk majd a mennyben. De ne felejtsük el Jézus szavait: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem, Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!” (Máté 7,21)

A sportolói életforma alapvetően nehézzé teszi, hogy az ember megmaradjon Istenben. Ezek az emberek gyerekkoruktól fogva arra készülnek, hogy legyőzzenek másokat, ők legyenek a legjobbak, és dicsőséget szerezzenek maguknak. Ez nehezen egyeztethető össze azzal, hogy „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2,3–4)

Nem beszélve arról, hogy „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Máté 19,24). Márpedig ne legyenek illúzióink, a világ legjobbjai nagyon, nagyon gazdagok.

Nem kizárt, hogy valaki élsportolóként is a Szentlélek vezetése alatt éli az életét. Bátorító lehet azt látni, hogy egy „testvérünk” sikeres tud lenni. Ilyenkor talán úgy érezzük, Jézus nemcsak a szegények, a megvetettek, a halászok, vámszedők és prostituáltak Istene, hanem a SZTÁROKÉ is. De nincs szükségünk arra, hogy ezekkel a példákkal erősítsük meg a hitünket, elegendő, ha „felnézünk Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsidók 12,2).

Gyermekkorom egyik kedvenc dala Jézusról és a foci vb-ről szól Pintér Béla és a csemeték előadásában. Eszerint „2000 éve eldőlt már, hogy ki az igazi sztár: Ő a legnagyobb csapatkapitány”.

 

Ja, egyébként Kaká berúgta, a Milan abban az évben megnyerte a BL-t, a brazil középpályás pedig megkapta az aranylabdát. Amikor átvette a világ legjobb játékosának járó díjat, annyit mondott:

„Gyerekként annyit szerettem volna elérni, hogy a Sao Paulo játékosa legyek, és csupán egyetlen meccsen játszhassak a brazil válogatottban. De ahogy a Bibliában olvashatjuk, Isten mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.”

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp