„Azon dolgozunk, hogy közelebb hozzuk az iskolákat Istenhez és egymáshoz.”

Elolvasási idő: 14 perc
Elolvasási idő: 14 perc
A Keresztény Iskolák Nemzetközi Szövetsége világszerte keresztény pedagógusokat támogat abban, hogy keresztény szemléletük mindinkább megjelenhessen tanításukban, és ezáltal Jézus Krisztushoz vezethessék a fiatalokat.

Az ACSI (Association of Christian Schools International) a legnagyobb, protestáns iskolákat tömörítő nemzetközi szakmai szervezet, amely 108 országban mintegy 24 000 iskola és 5 500 000 diák felé szolgál. Magyarországon 60 oktatási intézmény csatlakozott a szervezethez. Az ACSI Európa központja 1993-ban Budapesten nyitotta meg kapuit. Demeter Lászlóval, a Keresztény Iskolák Nemzetközi Szövetségének európai igazgatójával beszélgetek.

Hogyan definiálnád a keresztény oktatást? Melyek a főbb értékei?

A keresztény oktatás bibliai értékeket érvényesít a nevelési és oktatási folyamat minden területén. Egy olyan bibliai világszemléletre épül, mely meghatározza a világról kialakított képünket, beleértve az élet eredetét, célját, a diákok szemléletét, az ismeret és a tudás természetét, valamint az emberek Istenhez és egymáshoz való viszonyulásának alapelveit.

Az Isten és embertársaik szeretetére épülő munkára és szolgálatra készíti fel a fiatalokat, hogy képességeiket a legmagasabb szintre fejlesztve minél többet tudjanak adni szűkebb és tágabb értelemben vett társadalmi közösségeiknek.

Tapasztalataid szerint hogyan ítélik meg a keresztény oktatást a családok?

Alapvetően úgy látom, hogy háromféle család van. A keresztény családok egy része úgy gondolkodik, hogy elegendő, ha gyermekük vasárnapi iskolába jár, és emellett hasznosabb, ha a világból nem vonják ki gyermeküket, vagyis állami iskolába járnak. Ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy ezek a szülők nem veszik figyelembe azt az igazságot, hogy a tanítás nem lehet semleges, hiszen minden pedagógus a saját világszemlélete alapján magyarázza az általa tanított tananyagot. Vagyis a tanítás értékközvetítő tevékenység, és a pedagógus akarata ellenére is a saját értékrendjét közvetíti, vagyis tanítja a gyerekeknek.

A karizmatikus közösségekből jövők között többen azt vallják, hogy a gyerek legyen só és világosság a világban. Ezzel az a probléma, hogy Jézus nem a gyerekeket küldte ki a misszióba a farkasok közé, hanem a felkészített tanítványokat.

Nagyon nem mindegy, hogy a gyerekekre kik vannak hatással értelmi és lelki fejlődésük során.

Egy nyolc–tíz éves gyerek nem fog tudni vitába szállni a pedagógusával filozófiai vagy értékrendi alapok mentén, még ha bibliai igeverseket ismer is. A felkészülés nagyon fontos. A gyerekek kb. ötvenötezer órát töltenek el pedagógusok keze alatt a tanulmányaik során a középiskola végéig. Azok a szülők, akik jobban tisztában vannak a pedagógusi tevékenység értékközvetítő voltával, jobban megválogatják, hogy a gyermekükre milyen értékrendet valló pedagógusok legyenek hatással ez idő alatt. Ők a harmadik csoport, akik meglátják és megértik a keresztény oktatás lényegét, fontosnak tartják azt, és ezért készek áldozatokat hozni.

Miként látod a családok helyzetét? 

A mai társadalomban a családok nagy része túlhajszolt életmódot folytat, sokszor a jobb anyagi körülmények megteremtésében látják az életük biztonságosabb jövőjét. Ebben a folyamatban sajnos a materiális dolgok a kapcsolatok elé kerülnek, és emiatt sok házasság zátonyra fut. Az iskolába járó gyerekek majdnem ötven százaléka hiányos vagy mozaikcsaládból érkezik.

Ez nagymértékben befolyásolja a gyermek és szülő kapcsolatának minőségét és irányultságát is. Az elvált szülők kapcsolata a gyermek irányába sokszor csak az ajándékozásra irányul, de nem terjed ki a szeretettel való nevelésre, korlátok felállítására, amire a gyermeknek leginkább szüksége lenne. Így a szülők könnyen kimaradnak gyermekük értékrendjének formálásából, amiben helyettük a barátok és a média hatása kerül előtérbe.

Hogyan tudnak a keresztény oktatási intézmények a családoknak segíteni?

A holisztikus szemléletnek köszönhetően nemcsak a diákokkal, hanem a családokkal is foglalkozik egy keresztény oktatási intézmény. A családok szükségeit és helyzetét is figyelembe véve tudja a gyerekeket támogatni. Nyilvánvalóan nemcsak az értelmét igyekszik megtölteni információval, hanem megvizsgálja, hogy az érzelmi, a kapcsolati, és egyéb területeken mire van szüksége. Ily módon a keresztény pedagógus meghatározó, akár meghatározó befolyással bíró felnőtté is válhat a gyerekek életében, ha sikerül bizalmi, szeretetkapcsolatot kialakítani. Ennek óriási szerepe van nemcsak az értelmi, hanem a helyes lelki fejlődés terén is.

Az iskolai közösség a családi élet mellett egy gyermek életében a második legfontosabb.

Az otthon után a legtöbb időt az iskolában tölti, ezért az összes ottani tevékenység hatással van az életére. Ezért nagyon fontos a hitet megélő tevékenységekkel eltöltött idő az iskolában. Ha az értelem, a szív és a kezek tanítására összpontosít egy keresztény iskola, akkor a kezek – a cselekedetek – területén is ad lehetőséget arra, hogy a gyerekek a hitüket kipróbálják, megéljék különböző szolgálati lehetőségeken keresztül. Mindez nagyon építő számukra lelkileg.

A keresztény pedagógusok támogatása az ACSI egyik fő küldetése. Miként tudjátok ezt megvalósítani tagintézményeitekben?  

Szakmai és lelki alkalmak, továbbképzések és konferenciák által. Minden képzésünkben ott van a bibliai értékek és alapelvek integrált alkalmazása. Azt látjuk, hogy a vezetők szerepe különösen fontos. Az együtt és egymásért történő imádságra is lehetőséget biztosítunk – most az online térben. Az imádság rendkívül fontos dolog, mert közösséget formál.

Országos pedagógus-továbbképző napokon is előadunk. Munkatársaink minden tagintézmény szükségleteit a szívükön viselik, és képzésekkel, tanácsadással és bátorítással szolgálják az igazgatókat és pedagógusokat, hogy még hatékonyabban segíthessék a gyermekeket Krisztus felé. Számunkra öröm az iskolákat szolgálni a gyermekek javára és Isten dicsőségére.

Sok hívő pedagógus világi munkahelyen dolgozik, gyakran kihívások között. Az ő munkájukat, mindennapjaikat tudjátok-e segíteni, ha igen, hogyan?

Bő egy éve szerveztünk egy keresztény pedagóguskör Facebook-csoportot (https://www.facebook.com/kerpedagogus), ahol néhány hónap alatt több mint négyszáz tag lett. Célunk, hogy országosan helyi keresztény pedagóguskörök alakuljanak azzal a céllal, hogy egymást lelki és szakmai téren tudják segíteni a pedagógusok.

A rendezvényeink nagy része is nyitott, az online eseményekbe is be lehet csatlakozni.

Magyarországon az oktatást meghatározza az aktuális politika. Jelenleg támogatják a keresztény értékrendet, az egyházi intézmények működését. Sok állami iskola egyházi fenntartású lett az elmúlt tíz évben. A fenntartóváltás nem feltétlenül jár keresztény pedagógusgárdával. ACSI-vezetőként hogy látod ezt a kihívást?

Ezen a területen vannak jó és rossz tapasztalataim is. Nagyon fontos, hogy az iskola vezetése erős bibliai alapokon álljon, mert különben akár tíz év elteltével sem beszélhetünk keresztény iskoláról. Ahol ez megvalósul, pedagógusok térnek meg, de ez több év munkájának eredménye. Aztán nagyon meghatározó a lelki vezető személye is az iskolában.

Egyre többet gondolkodunk erről: mi a helyes?

Ki legyen a lelki vezetője az iskolának? Mert a szakmailag képzett intézményvezető nem feltétlenül jó lelki vezető.

A kettő találkozása ideális állapot, de ritka. Van, ahol ez különválik és nagyon jól működik. Egyszerűen meglátta a vezetés, hogy valaki más, kívülről érkezett, eredményesebb ezen a területen. A vezetési irányok szétválnak, ugyanakkor mégis együtt maradnak, nincs széthúzás.

Ha ez nincs meg, akkor csak bolyonganak az erdőben, egy vallásos iskolává válik az intézmény, ami nem biztos, hogy vonzó marad az igazságot kereső családok részére.

Mindez veszélyt is rejt magában, mert ha a keresztényeket, a keresztény oktatást ilyen iskolákon keresztül ítélik meg, akkor igen rossz kép alakulhat ki a társadalomban. Mindez nagyon nagy felelősség. (Ugyanolyan, mint a rossz hívőség).

A pandémia az oktatás területén is nyomot hagy, terhet jelent. A tavalyi és az idei tanévet is meghatározza az online oktatás. Milyen kihívásokat látsz ezen a téren?

A kereszténységre óriási nagy csapás, hogy a közösséget nem tudjuk a hagyományos módon gyakorolni. A hitünk nagy része a kapcsolatok építésére épül. Ez az iskolákat is nagyon elgondolkodtatja. A pandémia nagyon sokrétűen érinti az emberek, a családok életét, a gyerekeket és a pedagógusokat is. Az emberekben feszültség van: stressz, félelem, szorongás stb. A gyerekek nehezen viselik, hogy nem találkozhatnak az osztálytársaikkal, a tanáraikkal.

Szerintem ez még hosszú ideig befolyásolja a tanítás menetét. Nagy kihívás a pedagógusok és az intézményvezetők részére. A keresztény oktatás holisztikus oktatást biztosít, céloz meg, ami csorbát szenved az online térben, az otthonról folyó oktatásban. Kilépünk a mindennapok kapcsolatrendszeréből egy távolságtartó térbe. Ott nem lehet véletlenszerűen találkozni, egymás arcáról olvasni és azonnal segítséget kínálni.

Az iskola nemcsak formális, hanem informális módokon adja tovább a lelki értékeket. A formális is csak akkor hatékony, ha azt támogatja az informális. Ha megkérdezek valakit: „Hogy vagy?”, esetleg látok egy könnyes szemet, akkor tudok vele foglalkozni. Ezek most mind elmaradnak, és hiányuk sajnos rányomja bélyegét a formális kapcsolatokra az online térben.

Hogy látod a keresztény oktatás jelenét és jövőjét Európában? Nem mehetünk el az Európában folyó ideológiai folyamatok mellett. Külföldön élő pedagógusismerőseimmel beszélgetve két fontos dolog rajzolódik ki: a migránshelyzet miatt rengeteg bevándorló gyermek oktatását, integrációját kell megoldani az intézményekben, a másik pedig az LMBTQ mozgalom érezhető nyomása. 

Ezek a folyamatok nagyon is érintik a keresztény iskolákat. Az értékválság, a keresztény értékekre épülő társadalmi normák elhagyása miatt Európa keresi önmagát. A keresztény közösségek és iskolák sajnos nem vették észre időben, hogy mindez milyen hatással van rájuk. Azt gondolták, hogy csak körülöttük változik a társadalom, ők megmaradhatnak az érintetlen béke szigetének.

Egészen addig, amíg az LMBTQ-társaság kérdőre nem vonja őket, hogy például milyen jogokat biztosítanak a gyerekeknek ahhoz, hogy előjöjjenek azzal, hogy ők homoszexuálisak. Hollandiában néhány hete volt egy nagyon nagy parlamenti vita erről. A keresztény iskolákat pécézték ki, egyedül őróluk beszéltek, semmilyen más társadalmi közegről nem (öt százaléka az oktatásnak keresztény Hollandiában).

Olyan kérdésekkel bombázták őket, mint: Milyen jogokat biztosítanak a diákoknak, hogy előjöjjenek a másságukkal kapcsolatban? Mennyire éri őket ezért hátrányos megkülönböztetés, nehézség? Miért nem biztosítanak erre több lehetőséget és jogot a fiataloknak? Alapjaiban támadják a keresztény iskolákat. Az LMBTQ mozgalom rendkívül erős.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ACSI a keresztény oktatás jogaiért az Európai Parlamentben is küzd.

A migrációs kérdés egészen máshogy érinti a keresztény iskolákat. A skandináv országokban már fenyegetésként hat. Ugyanis ott annyira félnek a liberális vezetők a muzulmán iskolák létesítésétől, hogy inkább hajlandóak betiltani az összes meglévő keresztény iskolát, hogy ne kelljen jogot biztosítani a hit alapú iskolák alapításához. Az újonnan érkező migránsok miatt tiltják be a keresztény iskolákat, legalábbis ez a folyamat nagyon erősen megy előre.

Egy éve én is ott voltam Svédországban, amikor a parlamentben egy jogvédő összejövetelt hívtak össze e miatt a probléma miatt.

A sajtó bevonásával megláthatta a közvélemény, hogy milyen sokan vagyunk jelen, mennyien kiállunk a keresztény iskolák mellett, illetve hogy milyen európai értékeket sért meg a svéd állam azzal, ha nem biztosítja a szülőknek a hitalapok mentén történő iskolaválasztást.

Erre vonatkozóan EU-s rendeletek vannak, és pont ezt akarják keresztbe húzni, figyelmen kívül hagyni. Nagy visszhangja volt az alkalomnak. Egy másik alkalommal felgyújtottak egy keresztény iskolát Svédországban azzal a célzattal, hogy majd a keresztények emiatt hangosan különböző társadalmi csoportokra támadnak, de ehelyett nagyon alázatosan reagáltak – nemzeti bizonyság lett az esetből. Végül az állam épített egy nagyobb és szebb, vadonatúj iskolát a leégett helyére.

A migránshelyzet úgy is hatással van Európában, hogy sok értékalapú kiállás esetén a muzulmánok a keresztényekkel egy platformon állnak (pl. az abortuszellenes tüntetés Párizsban, de az LMBTQ-val kapcsolatban is hasonló álláspontok vannak). Ez érdekes dolog. Egyébként a bevándorlók közül néhányan felismerik, hogy a keresztény közösség sokkal közelebb áll az értékrendjükhöz, mint a liberális állami oktatás, ezért ők beíratják a gyerekeiket keresztény iskolákba. Nem nagy százalékban, de Németországban és Hollandiában is van erre példa.

Fontos, hogy hívő pedagógusokból legyen utánpótlás, legyen következő generáció. Hogy látod, a fiatalok fontosnak tartják a keresztény oktatás küldetését? Hogyan lehet megőrizni, továbbadni annak értékeit, fontosságát a fiataloknak? 

A német példát tartom a legjobbnak (ahol óriási a pedagógushiány, de nem a keresztény intézményekben). Ők már a középiskolában nagyon erősen hirdetik a keresztény pedagógusi szolgálat missziós oldalát. Sajnos a keresztény közösségek nem beszélnek arról, hogy az Isten szolgálatát milyen nagyszerűen lehet végezni egy keresztény pedagógusi munkakörben. Idehaza a missziós tevékenységről többnyire nem a pedagógus jut eszébe az embereknek.

Szerintem ezt a szemléletváltást kellene módosítani, mert ebben óriási lehetőség van. Abigél lányunk, aki pedagógusként dolgozik, például meglátta, hogy rengeteg mindent tud adni a gyerekeknek és a családjaiknak egyaránt. Erre a látásra, felismerésre van szükség. Tény, hogy nem könnyű a pedagógusi pálya. Bízom abban, hogy a közeljövőben a társadalmi elismertsége nőni fog ennek a hivatásnak. De fel kell ismerni, hogy a jelen helyzetben is lehet szolgálni, teljes erőbedobással, elhivatottsággal dolgozni.

Szeretném látni, hogy a gyülekezeteink nagyobb hangsúlyt fektetnek a pedagógusok és a keresztény oktatás értékeinek megismertetésére.

Jó lenne, ha teret kapnának arra, hogy beszélhessenek az értékközvetítő munkájukról. Hogy ne csak úgy gondolkozzanak a pedagógusokról a fiatalok és gyerekek, mint akik rossz osztályzatot adnak az iskolában, hanem tudják meg: miért tanítanak, milyen értékeket látnak ebben a tevékenységben, és milyen értékeket kívánnak átadni.  Ha ezeket jobban megismernék a gyülekezeti tagok, a fiatalok, akkor szerintem sokkal nagyobb lenne a vágyakozás arra, hogy erre a pályára menjenek minél többen.

Köszönöm szépen a beszélgetést, Laci. Isten áldja életedet és szolgálatotokat!

 

Az ACSI weboldala: 

www.acsieurope.org/hu/

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp