Talán a magyar egészség szó fejezi ki legtalálóbban, legátfogóbban, mit is kell értenünk e szó alatt. Büszkék vagyunk rá, hogy nemcsak a testi, hanem a szellemi, lelki egészséget is értjük alatta, egy szóban összefoglalva a WHO egészség definícióját: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya.”[1]
Felelősségünk a természet iránt
A 2019 decemberében észlelt új típusú koronavírus-fertőzés sok más világjárványhoz hasonlóan az állatvilágból indult. A vírus eredeti gazdája a denevér (közti gazdaként a tobzoska szerepe merült fel), hasonlóan a 2003-ban az ázsiai országokban pusztító SARS-ot okozó (közti gazda a cibetmacska), és a 2012-ben a Közel-Keleten a MERS-et (közti gazda a dromedár) okozó koronavírus-járványokhoz vagy az ebolához. A HIV a múlt században a csimpánzokból indult ki. Az A típusú influenza a vadon élő madarakból a sertések közvetítésével jutott el az emberhez. A rágcsálók terjesztik a Lassa-lázat, a leptoszpirózist, a pestist és még sok más fertőző betegséget.
Nem az állatok a hibásak, hanem mi, emberek!
A vadállatok mindig is együtt éltek ezekkel a kórokozókkal és több más vírussal is. De a vadállatok nemzetközi kereskedelme óriási anyagi haszonnal jár, az erdők kivágása és a városok növekedése pedig egyre közelebb hozza az ember és vadon élő élőlények életterét, s ezzel mi magunk teremtjük meg a feltételeit annak, hogy vírusaikat átadják nekünk. Az esetek többségében ez a folyamat kudarcot vall, nem okoz emberi megbetegedéseket, néhányszor csak nagyon keveseket érint, és nagyon ritkán, mint a SARS-CoV2 esetében sikerrel jár, s mi emberek a nemzetközi áruszállítással, az utazásokkal segítjük ezeknek a kórokozóknak a terjedését.
„A pandémiák gyakorisága összességében növekszik” – mondja Peter Daszak, az újonnan megjelenő fertőző betegségeket tanulmányozó közegészségügyi szervezet, az Eco Health Alliance elnöke.[2]
„Mindez nem Isten kiszámíthatatlan működésének eredménye, hanem annak, amit mi művelünk a környezetünkkel.
El kell kezdenünk ennek a láncnak a részeként élni, és ezt az eddigieknél sokkal kevésbé veszélyes módon kell tennünk.”
Dr. Tom Frieden, a CDC volt igazgatója a New York Times cikkében[4] fogalmazza meg a járvány kapcsán aggodalmait, illetve azt, milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a jövőben meg tudjuk előzni vagy legalább hatékonyan kezelni tudjuk a mostani járványhelyzethez hasonló szituációkat. Felelősségünk az egyéni egészségfogalmon túlmutat, egy járványhelyzet kapcsán a gazdaságilag erős, magas egészségkultúrájú országok nem tudják függetleníteni magukat a világ szegényebb, fejletlenebb országaitól, saját egészségük érdekében a náluk rosszabb helyzetben levőkkel is foglalkozniuk kell. Mindez igaz nemcsak az országok, de az egyének szintjén is.
Hogyan indul harcba a legkiszolgáltatottabb kontinens?
Komoly aggodalmakat fogalmaz meg a Lancet című folyóirat 2020 április 1-én megjelent cikkében a nyugat-afrikai országokkal kapcsolatban.[5]
A 2019-ben Kína Hubei tartományából elindult új koronavírus-járvány (COVID–19) 2020. április 6-án már a világ szinte minden országát, 207 országot, területet érintett.[6] Miután Ázsia erőfeszítései a vírus megfékezésére sikeresnek mondhatók, a WHO 2020 márciusában már Európát nevezte meg a járvány epicentrumaként.[7]
Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a melegebb hőmérséklet lassítja-e majd a járvány terjedését, de erre bizonyítékaink nincsenek. A SARS-CoV-2 úgy tűnik, csak egyszerűen később érkezett meg az afrikai melegebb országokba, aminek elsősorban a kisebb nemzetközi forgalom lehet az oka. Jelenleg az afrikai kontinensen a járvány 54 országból 51-et érint, összesen 9867 igazolt esetet számolva.[8] A járvány késői érkezése más körülmények között akár segíthetné is ezeket az országokat a felkészülésben. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.
Az első esetek megjelenése óta gyors terjedés figyelhető meg különösen Burkina Fasóban és Szenegálban. Szenegál március 21-én számolt be az első három olyan esetről, ahol már a közösségi terjedés volt igazolható.[9]
Az európaihoz hasonló járványhelyzet a nyugat-afrikai országokra nagyon súlyos következményekkel járhat.
Bár néhány ország a 2014–2015-ös ebolajárványban szerzett tapasztalataival előnyben lehetne, de a korábban is meglévő hátrányok ebben a helyzetben csak hatványozódnak.
A világ legszegényebb országai ebben a régióban találhatók (a World Bank adatai szerint a világ 25 legszegényebb országából 9 itt található).[10]
A vízhiány, a csatornázás hiánya, s ezzel az alapvető higiénés megelőzési eszközök hiánya eddig is számos fertőző betegség melegágya volt ebben a régióban.
Az alultápláltság számos ország vezető egészségügyi problémája.
Az egészségügyi ellátórendszer hiányosságait jól mutatják a WHO adatai: a legtöbb országban 5-nél kevesebb kórházi ágy és 2-nél kevesebb orvos jut 10.000 lakosra.[11] (Olaszországban 35, Spanyolországban 30, Magyarországon 70 kórházi ágy/10.000 lakos, az említett európai országokban 34–40 orvos/10.000 lakos.)
Az egyéni védekezőképességet befolyásoló, az immunrendszert érintő betegségek, úgymint a malária, az AIDS és a tuberkulózis nagy száma ebben a régióban szintén aggodalomra adnak okot. A fejlett világban alkalmazott gyógyszereink egy része, melyeket a COVID–19 kezelésére használunk, a HIV, a malária gyógyítására alkalmazott gyógyszerek közül kerülnek ki, ami felveti a kontinens gyógyszerellátási nehézségeinek kérdését a jelenben, s a gyógyszer-rezisztencia kialakulásának lehetőségét a közeljövőben.
Az afrikai kontinensen élők átlagéletkora jóval alacsonyabb, mint az európai országoké. Az afrikaiak 60–70%-a 30 évnél fiatalabb, ez mindenképpen biztató lehetne egy olyan betegség esetén, ami elsősorban az idősebb korosztályokat betegíti meg súlyosan. Mindezt azonban annak tükrében kell néznünk, hogy a szubszaharai régióban a születéskor várható élettartam 61 év (53–73 év között változik országonként).[12]
A kontinens egészségügyi ellátórendszerében országonként nagy különbségek vannak. Algéria, Marokkó, a Dél-afrikai Köztársaság lehetőségei nem összemérhetők az olyan szegény országokéval, mint például Csád vagy a Közép-afrikai Köztársaság, ahol mindössze 3 lélegeztető gép áll a majd 5 millió lakosú ország rendelkezésére. A súlyos esetek ellátásában pedig tudjuk, a gépi lélegeztetésnek, az elektromos áram hozzáférhetőségének létfontosságú szerep jut.
Az intenzív osztályos ágyak száma is kétségbeejtő ezekben az országokban. Vannak országok, mint például Zambia, ahol egyetlen intenzív osztály sem működik, de Ugandának is 1 intenzív osztálya van 100.000 lakosra.[13]
A legtöbb afrikai ország a kiesett jövedelmek pótlását nem tudja megoldani, s az olyan eddig jövedelmező ágazatok kiesése, mint a turizmus vagy a mezőgazdasági termékek exportja, máris gondot okoz számukra.
Sierra Leone, az Ebola által leginkább sújtott ország az ebolára a „was bonda wote” kifejezést használja, ami „a család megfordulása”-ként fordítható, ami leírja a családi, személyes kapcsolatok kényszerű megváltoztatásának szükségességét a beteg környezetében. A szociális távolságtartás, a betegek izolálásának szükségességét saját bőrükön már megtapasztalták. A betegség korai felismerésének szükségessége, a kontaktkutatás gyakorlata és a karanténszabályok ismerete a COVID–19-járványban ismét hasznossá válnak. Az ebola megtanította nekik, hogy a járvány miatt a szokványos betegségek halálozása is megugrik, a 12.000 ebola miatti halálozást sok más halálozás is kísérte az egészségügyi intézmények bezárása, csökkent működése vagy az emberek fertőzéstől való félelme miatt.
Jelenleg bár egy világméretű járvány részesei vagyunk, az egyes országok elsősorban a saját védekezésükre koncentrálnak. De fel kell ismernünk, hogy ennek és a következő járványoknak a megfékezéséhez valódi globális gondolkodásra van szükségünk, amelynek része kell hogy legyen annak felismerése, hogy közös érdekünk az alapvető egészségügyi szükségletek, a tiszta ivóvíz, a csatornahálózat elérhetősége, a megfelelő tápláltság biztosítása földünk minden embere számára úgy, hogy azzal a környezetünket ne károsítsuk.
A természetet, az élővilágot ne kihasználni akarjuk, hanem találjunk rá arra az útra, amelyen annak részeként tudunk létezni, s hálával és alázattal felismerni annak komplexitását.
Az egészség fogalmát nem értelmezhetjük többé csupán az egyén szintjén. Az egészség fogalmában szerepelnie kell a természet egészségének éppúgy, mint a szűkebb és tágabb környezetünkben élő embertársaink, szociális környezetünk testi, lelki és szellemi jóllétének.
Dr. Sziliné dr. Bilecz Rita
Források:
[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Eg%C3%A9szs%C3%A9g.
[2] https://www.washingtonpost.com/science/2020/04/03/coronavirus-wildlife-environment/?fbclid=IwAR1wWVZhdScol_v1KLzOr5AEB6Q4QYlwpY8IPh0uhqapjo76q1-N1h8nWjs.
[4] https://edition.cnn.com/2020/03/20/health/coronavirus-response-must-adapt-frieden-analysis/index.html.
[5] Lancet Glob Health 2020 Published Online, April 1, 2020. https://doi.org/10.1016/S2214-109X(20)30123-6.
[6] https://www.worldometers.info/coronavirus/?utm_campaign=homeAdvegas1?.
[7] World Health Organisation. Media briefing on COVID–19. March 13, 2020. https://www.pscp.tv/w/1LyxBNlZOAyxN (accessed March 22, 2020).
[8] http://covid-19-africa.sen.ovh/
[9] Ministère de la Santé et de l’Action sociale. Communiqué de Presse N°20 du21 mars 2020 du Ministère de la Santé et de l’Action sociale: Point de Situation sur le COVID–19. March 21, 2020. http://www.sante.gouv.sn/Actualites/communiqu%C3%A9-de-presse-n%C2%B020-du-21-mars-2020-du-minist%C3%A8re-de-la-sant%C3%A9-et-de-laction-sociale(accessed March 22, 2020).
[10] https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.CD.
[11] https://www.who.int/data/gho/data/indicators/indicator-details/GHO/hospital-beds-(per-10-000-population) https://www.who.int/data/gho/data/indicators/indicator-details/GHO/medical-doctors-(per-10-000-population).
[12] https://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.LE00.IN?locations=ZG.
[13] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3551445/.
[14] https://africanarguments.org/2020/03/17/what-might-africa-teach-the-world-covid-19-and-ebola-virus-disease-compared/.
