Az igehirdetésre készülve került elém egy videó az interneten, ami ennek a közismert és népszerű keresztény himnusznak a történetéről szól. Isten ezáltal válaszolta meg imádságomat.
Az eredeti ének szerzője egy svéd fiatalember. 1885-ben egy istentiszteletről tartott hazafelé a templomból, amikor vihar tört ki. Megdöbbenve nézte a hatalmas esőt, szelet és a villámlást. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment: nemsokára minden ugyanolyan nyugodt és békés volt, mint a vihar kitörése előtt. Még szivárvány is került az égre. Innen kapta az ihletet, hogy a természet csodáit figyelve dicsőítse az Alkotót:
„Nagy Istenem, ha nézem a világot, mit alkotott te szent »Legyen!« szavad, Ha látom én sok milljó alkotásod, kiket vezetsz és táplálsz egymagad,
A szívem áld, és hála tölti be: Mily nagy vagy te, mily nagy vagy te!”
Az eredeti ének tehát egy több versszakon keresztül Isten teremtő munkáját dicsérő himnusz volt. (A legelterjedtebb angol fordításban a mai napig is négy versszak van, ebből két versszak szól a teremtés gyönyörűségéről – a Baptista gyülekezeti énekeskönyvbe három versszak került bele.) Ezt az éneket egy baptista testvér német nyelvre lefordította, és így még népszerűbbé vált, elterjedt.
A német verziót ismerte meg és fordította le orosz nyelvre Ivan Sztyepanovics Prokanov 1912-ben. Prokanov, az „orosz Luther”-ként is ismert lelkipásztor számtalan evangéliumi éneket fordított le orosz nyelvre szolgálata során. A cári Orosz Birodalom széthullása, majd a lenini diktatúra felépülése alatt volt az orosz evangéliumi gyülekezetek missziójának vezetője.
Sok üldöztetés és nehézség ellenére hűségesen végezte gyümölcsöző szolgálatát.
Az ő élettörténetéből, majd a későbbi XX. századi történelemből megismerhetjük, hogy Oroszországban egészen napjainkig is tartó, évszázados múltja van az evangélium rendszerszintű elutasításának, üldözésének. Erre a tényre fontos megemlékeznünk, ahogy a jelen helyzet szellemi hátterét vizsgáljuk.
De most térjünk vissza énekünk történetéhez: 1931-ben egy Stuart K. Hine nevű angol misszionárius, akire egyébként Spurgeon tanításai nagy hatással voltak, Ukrajnában szolgált. Megismerte az ének orosz fordítását, és előszeretettel használta evangelizációs célokra. Egyszer egy faluba került valahol a Kárpátok hegyei között. Érdeklődött, hogy vannak-e hívők a faluban. Egy házaspárhoz irányították: Ludmilla és Dimitrij voltak egyedül hívők a környéken.
A házukhoz közeledve Stuart hangokat hallott. Felolvastak. Akkoriban ritkaságnak számított azon a tájon, hogy valaki olvasni tudjon. Ludmilla megtanult olvasni, mégpedig egy Bibliából, amit évekkel ezelőtt egy orosz katona hagyott náluk. Amikor Stuart a házhoz ért, Ludmilla éppen a Jézus megfeszítéséről szóló részt olvasta fel a János evangéliumából a jelen lévő vendégeknek. Ezt hallva sokan hangosan elkezdték megvallani bűneiket, és megtértek. Stuart ezt hallva jegyezte le a második versszakot:
„Ha szól igéd, és benne rád találok, ha láthatom, mily nagyok tetteid, ki népedet ily gazdagon megáldod, elhordozod, bár látod bűneit,
A szívem áld, és hála tölti be: Mily nagy vagy te, mily nagy vagy te!”
Néhány év múlva Sztálin hatalomra törése és az ezzel járó nehézségek, majd pedig a második világháború kitörése miatt Hine kénytelen volt hazatérni Angliába. A háború után menekülttáborokban végzett szolgálatot, segítve a bajbajutottakat. Az egyik táborban két, hazájából kiutasított orosz keresztény testvérrel találkozott, akik bizonyságot tettek sorstársaiknak.
Egyikük elmondta, hogy a háború során elszakadt a feleségétől, és nem találták meg egymást. Nem tudta, fognak-e valaha találkozni még… De azt is elmondta, hogy a felesége hívő volt, ő nem. A háborús évek alatt, feleségétől távol tért meg. Minden vágya az volt, hogy a feleségével együtt dicsőíthesse a Megváltót. Tisztában volt vele azonban, hogy emberileg erre nem sok esély maradt. Ezért azt az időt várta már, amikor majd a mennyben találkozhat a feleségével, és ott együtt dicsérhetik Krisztust. Ez a történet adta a harmadik versszak alapját:
„Ha mennybe hívsz, majd mikor eléd állok S megláthatom te fényességedet, Ha majd reám szent arcod vet világot, leborulok és dicsőítelek:
A szívem áld, és hála tölti be: Mily nagy vagy te, mily nagy vagy te!”
Ez a himnusz később Billy Graham evangélista missziós kampányai során vált világszerte ismertté, sokakat segítve a megtéréshez. Így jutott el hozzánk is, és a mai napig az egyik legismertebb, legnépszerűbb ének gyülekezeteinkben. Láthatjuk: csodálatos történet rejtőzik minden egyes versszak mögött. Jelen helyzetünkben külön érdekesség az, hogy orosz és ukrán hitelődeink háborús tapasztalatai, megélései, istenélményei adják az ének szavainak alapját. Ez az ének róluk szól: az ő bizonyságtételük.
Emlékezzünk vissza: egy viharral kezdődött, ami rövid ideig tombolt, de aztán csodálatos módon elállt. Most is erre van szükségünk. A második versszak elmondja, hogyan lehetséges ez a csoda, a bűneinket hordozó Krisztus által. A harmadik pedig arról beszél, milyen békét hoz ő. Bátorítson ez bennünket most a kitartó imádságra. Isten a múltban is ott volt testvéreinkkel – hittel bízhatunk, hogy ma is, minden nehézség ellenére jelen van és munkálkodik közöttük.
Kapaszkodjunk Krisztusba és az ebben az énekben megfogalmazott ígéreteibe!
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=fr78_-H_7fg&t=503s
https://en.wikipedia.org/wiki/How_Great_Thou_Art
Ivan S. Prokhanoff: In the cauldron of Russia
