Két nyári cikkemhez kapcsolódó, azt a gondolatsort lezáró írás következik így ősz elején. A Szentírásban fellelhető állatok, illetve növények részleges, kedvcsináló bemutatásán túl ezekből az „alapanyagokból” készülő ennivalókat szeretnék bemutatni, ismertetni röviden – természetesen most sem kimerítő módon. Még inkább pedig a nagyobb témát kibontva…
A Biblia és étkezés kapcsolatáról Fráter Erzsébet írt hiánypótló könyvet A Biblia ételei címmel (Scolar, 2020).
Ahogy fogalmaz a szerző, a Szentírást olvasgatva az emberiség ezen „életbe vágó” tevékenységének számos vonatkozása tárul elénk, és kérdések sora merül fel. Mi a tejjel és mézzel folyó föld? Mi volt a bibliai időkben a legnépszerűbb étel? Miért törik a kenyeret, miért nem vágják? Milyen böjti ételeket ettek? Fontos felvetések ezek…
Az étkezésnek nemcsak a mindennapok rendjébe illeszkedő rítusa, szokása jelenik meg a Szentírás lapjain, hanem szakrális vetülete és gazdag jelképrendszere is fontos szerepet kap. Isten többet akar adni, mint pusztán ennivalót! Jól példázzák ezt a legnevezetesebb bibliai étkezések, a pászkavacsora és az úrvacsora jelentősége: a hívők örömlakomával ünneplik mindazt, amire hálaadással tekintenek. Szentföldi gasztronómiai túra is egyben ez a mű.
Kevésbé találhatók receptek a fenti munkában (ITT viszont igen: 50 db is!), viszont megtudhatjuk, hogy miért kellett a vizet borral vegyíteni, hogyan tud a só megízetlenülni, vagy például hogy miért evett Dániel csak zöldségeket. További érdekes alapvetés, hogy a szimbolikus vacsorák, a manna, a szent és áldozati ételek arra mutatnak, hogy a táplálék nem csak a testnek szól – a léleknek is, kapcsolódva annak Teremtőjéhez!
Eleonore Schmitt Bibliai szakácskönyv című régebbi (Hunga-Print, 1992) képeskönyve is hasznos forrásnak bizonyulhat, melynek alcíme: Barangolás az Ó- és Újtestamentum konyhaművészete körül. Ami viszont még fontosabb, annak megértése, hogy mennyire fontos és elterjedt tevékenység az étkezés, illetve mennyire valóságosan része a jézusi életformának is. Az evangéliumokat olvasva a tanítványi kör létezése is nagyon sokszor asztal körüli létmód.
A Mester legfontosabb tanításai is különféle ennivalók fogyasztásakor hangzottak el, lásd például pászka/utolsó vacsora! Sokszor meghívták, és ő elfogadta mások vendéglátását.
Ezen események közben fontos beszélgetésekre került sor – példázatok hangzottak el az Úr szájából. Persze mindez az ókori keleti kultúra szerves része, de túl is mutat azon (pl. egy végső nagy vendégségre, menyegzőre).
Érdekes felvetés, de szerintem Máté, Márk, Lukács vagy János történetfonala lényegében szinte teljesen végigvezethető étkezések epizódjaiként (ahova, ahol és ahonnan mozgásban vannak a szereplők, illetve reflektálnak az őket ott ért eseményekre).
A fenti szakirodalmak szerint is a Biblia rendkívül sokszínűen mutatja be a kor emberének étkezését, a mezőgazdaság lehetőségeit, az élelmiszer-előállítás mozzanatait, a táplálkozási szokások furcsaságait, vagy amikor nem volt mit enni (a számunkra szinte ismeretlen éhezést). A bibliai tájakon élő ókori ember életében valós veszély volt az éhínség – a mai kor posztmodern embere számára sajnos inkább a túlevés (erről szóló érdekes, friss és aktuális beszélgetés hallgatható a Képmás magazin (L)együnk máshogy! műsorában).
Aki eddig elolvasta ezt a cikket, lehetséges, hogy némileg csalódott, mert nem igazán volt szó konkrét bibliai ételekről. Említhettük volna pedig a szédervacsorán feltálalt sült bárányt vagy egyéb összetevőket [zroá (זרוע) – sült csirkehús; bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás; máror (מרור) – keserűfű, torma és fejes saláta; chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke; kárpász (כרפס) – zöldség; koréch (כורך) – keserűfű, ugyanaz, mint a máror)…
Ez az írás a téma iránt érdeklődőknek a lenti forrásjegyzékben konkrét ételtípusokkal, receptekkel is szolgál, de ami az egészséges táplálkozást (és életvitelt) illeti, befejezésül egy új, hazai kitekintést ajánlanék az olvasók figyelmébe, melyben dr. Schwab Richárd gasztroenterológus szakorvos az egyház / hit / vallás jótékony szerepéről is beszél! Kiemeli a spiritualitás jelentőségét a régi korokban és napjainkban is. Érdemes meghallgatni!
Források:
