Isten gyermekeként küldetésemnek tekintem, hogy továbbadjam saját megtapasztalásaimat és mások tanúbizonyságait is Isten mellett ezen a földi életnek nevezett nehéz úton.
A koronavírus-járvány különösen feltárja sebezhetőségünket mind testileg, mind lelkileg, és ebben az időszakban még inkább szomjazzuk a reményt és a bátorítást, mint a betegek a szabad lélegzetvételt.
Remélem, hogy a koronavírus-túlélőktől összegyűjtött őszinte beszámolók segítenek meglátni a szerető Istent minden élethelyzetünkben, még akkor is, ha fizikailag kevés a remény, és mindenkit körülvesz a félelem.
Szólláthné dr. Sebestyén Zita (LÉLEGEZZ! Covidon innen és túl blog)
A hála mint gyógyszer
Hálás vagyok az életemért. Az egészségemért. A COVID-ból való gyógyulásomért. Azért, hogy a hetekig tartó szenvedés, félelem, betegség, munkaképtelenség, lelki hullámok és kiszolgáltatottság alatt mindenki emberségesen, becsületesen, tisztelettel, segítőkészen viszonyult hozzám, és megtett, amit tudott. Orvos, rendőr, hatóság, mentős, étterem, család, munkatársak, gyülekezet, falubeliek stb.
Csupa jó tapasztalatom van.
Szeretek Orgoványon, Magyarországon élni. És még sorolhatnám. Egyszerűen hálás vagyok. Mert mindez sem lett volna elég, ha…
Ezért hálás vagyok Isten kegyelméért.
Olyan napokat élünk, amikor a tragédia köztünk járkál. Lehetett volna másképp velem is. Együttérzek azokkal, akik nagyobb veszteséget élnek át, vagy egyenesen a legnagyobbat. Nincs magyarázat, egyszerűen küzdenünk kell, bíznunk és soha fel nem adni. Életünk napjai Isten kezében vannak.
Értetlenül állok minden ostobaság előtt. Tele van velük egyes emberek feje, szíve, ezáltal a közbeszéd és a világháló is. Köztünk él az ostobaság.
Egyik nap azt mondja, kamu az egész vírus, a másik nap elhúzódik a piacon a karanténból frissen szabadult ismerőstől.
Képzelődéseit terjeszti egyesek állapotáról, de nem hívja fel őket telefonon megkérdezve, tud-e valamit segíteni.
Ma kevesli a központi intézkedéseket, holnap pedig túlzónak találja azokat.
Inkább gyanús tünetei ellenére is lapít, és esetleg másokat fertőzéssel veszélybe sodor, mint hogy orvoshoz menjen, mert szégyenbélyegnek érzi a COVID-pozitív lehetőségét.
Ezekre sincs gyógyszer, ahogy egyelőre a COVID-ra sincs, hacsak nem a hála. De mi kell vajon ahhoz, hogy valaki beismerje ostobaságát, és bevegye a „gyógyszert”? Tragédia? Ne várd meg! Kezdj el mindennap hálát adni, hátha változást indít benned!
Ez az egész nemcsak a COVID-ról szól, hanem az egész életről.
Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy én is írhatnék más hangvételű bejegyzést is. Ha másra néznék. Biztosan te is. De mi értelme lenne? Mit segít rajtunk a méltatlankodás, hibáztatás, okoskodás, hőzöngés, kesergés? Semmit, csak megmérgez minket és másokat is.
Ezért én inkább hálás vagyok. Nem könnyű, de ezt választom.
És bátorítalak:
Szakmailag nem tudok tanácsot adni, de alázattal kövesd az előírásokat!
- Vedd komolyan, de ne rettegj!
- Várd a legjobbat, tegyél meg érte mindent, de légy kész arra is, ha meg kell állnod Isten színe előtt!
- Az életben a legnagyobb győzelem, ha készen állsz oda!
- Ha karanténban vagy, akkor is próbálj kapcsolatot tartani a külvilággal, hogy az életkedved megmaradjon, és tudjanak róla, ha segítségre szorulsz! Egyél, igyál, mozogj stb.!
- Ha senki mást nem érsz el, Istenhez akkor is tudsz kiáltani, és ő meg tud menteni téged.
Nem hiszel Istenben? Lehet, hogy pár hete még a COVID-ban sem hittél… Én mindkettőben hiszek. Mindkettővel találkoztam. És hálás vagyok!
Ficsor Donát
Fotó: unsplash.com
További írások, bizonyságtételek:
