Kilépni és belépni
Kilépni és belépni

Kilépni és belépni – pályakezdők a munkaerőpiacon

Elolvasási idő: 5 perc
Elolvasási idő: 5 perc
Milyen esélyekkel indul egy friss diplomás a munkaerőpiaci versenyben?

Pályakezdő álláskeresőnek lenni kihívás, mindazonáltal a lehetőségek tárháza minduntalan bővül, meglehetősen nagy ütemben. Természetesen számos tényező befolyásolja a munkaerőpiac gólyáinak elhelyezkedési sikerességét, úgymint a

      • szakmájuk,
      • szakterületük,
      • nyelvtudásuk,
      • speciális ismereteik,
      • személyiségjegyeik,
      • viselkedési repertoárjuk,
      • személyes ismeretségeik

és megannyi további, sokszor fel sem tárható faktor.

 

Kilépés a munkaerőpiacra

Az elhelyezkedést rendszerint megelőzi egy többmozzanatos folyamat, ami állhat valamilyen végzettség, szakképzettség – és az ahhoz tartozó tudásanyag – megszerzéséből, a lehetséges munkavállalási irányok feltérképezéséből, álláslehetőségek kereséséből és azok megpályázásából.

Bár roppant egyszerűen, szinte törvényszerűen hangzik ez a folyamat, már az ezt megelőző szakaszban meg-megtorpan sok pályakezdő. Nem ritkaság, hogy a diákok addig húzzák-halasztják egyetemi tanulmányaikat, ameddig azt komolyabb következmények nélkül megtehetik. Úgy, ahogy a szülői házból való kirepülés, a diáklétből való kilépés is legalább akkora bátorságot, elszántságot, a felelősséggel való szembenézés képességét igényli.

Az első álláskeresésben ugyancsak hosszasan el lehet időzni hivatkozva a nem megfelelő munkakörnyezetre, alacsony kezdőfizetésre, na meg bármire, amit kifogásként fel lehet hozni a munkába állással szemben.

A legfontosabb kérdés, hogy a friss diplomás valóban ki akar-e lépni a munkaerőpiacra.

Jóllehet nem lesz habos torta az első munkahely kezdő pozíciója, de – ahogy mondani szokás – valahol el kell kezdeni. Persze akadnak olyanok is, akik még a mai munkaerőpiaci feltételek között is azonnal minden elképzelésüket és igényüket kielégítő állást fognak, de talán gyakoribb, hogy kompromisszumot kénytelen kötni az álláskereső a keresési folyamat során.

 

Belépés a munkaerőpiacra

Valós probléma, hogy konkrét szakmával, képzettséggel rendelkezők nagy reményekkel, elszántan, tele optimizmussal és tenni akarással indulnak el a keresésben, majd szembesülnek azzal, hogy bizony a létra legalja várja őket, ha tárt karokkal is. A pályakezdés egyik legnehezebb része, hogy eleinte sok esetben olyan feladatokat látnak el a munkavállalók, amikben a kemény munkával megszerzett szakmai ismeret nemhogy fejlődni, még megjelenni se feltétlenül tud. Így a szakmai tudásnak elég stabil lábon kell állnia ahhoz, hogy több hónap, akár egy-két év parlagon heverés után is gyakorlatba helyezhető legyen.

A pályakezdő munkavállalók emellett gyakran találkoznak a magasabb presztízsű kollégák és felettesek lenéző attitűdjével, akár kizsákmányoló viselkedésével, ugyanakkor kis szerencsével olyan csapat tagjává is válhatnak, ahol munkatársaik segítik fejlődésüket, akár mentorként támogatják őket.

Több szempontból előnyben vannak azok a pályakezdő álláskeresők, akik valamilyen formában dolgoztak már akár diákként középiskolai, egyetemi éveik alatt, vagy alkalmi jelleggel, esetleg önkéntesként.

A tanulmányokat követő munkába állás jelentős életmódváltást igényel,

hiszen elképzelhető, hogy az egyetem évei alatt mindössze heti néhány napon kellett ténylegesen előadásra vagy gyakorlati órára járni, sőt azokon a napokon is összevissza, esetleg tömbösített kurzuson vett részt a diák. Aztán szembesül a munka világának zord valójával, ahol mindennap, adott időkeretben, temérdek szabálynak megfelelve, a versenyszférában meglehetősen megfeszített tempóban teljesíteni kell.

Éppen ezért lehet valamelyest könnyebb dolga annak, aki már bepillanthatott a munka világába, és az arra jellemző teljesítményelvárás sem ismeretlen terep a számára.

Hangsúlyoznám azonban, nem kell megijednie annak sem, aki még soha életében nem dolgozott, csupán több újdonsággal kell megbirkóznia a munkába állás kezdeti fázisában.

A pálya gólyái

A kezdő álláskeresők talán legnagyobb előnye, hogy egyrészt kevésbé félnek a kudarcélménytől, másrészt a munkáltatók egész egyszerűen több potenciált látnak bennük, mint a már munkatapasztalattal rendelkezők esetében. Ebben persze közrejátszik, hogy a kevésbé tetszetős, kevésbé izgalmas, adminisztratív, monoton feladatot inkább lehet rásózni a zöldfülű kezdőre, mint a tapasztaltabb kollégára. Ugyanakkor bizonyos tudást könnyebb átadni a generációs különbségekből fakadóan rugalmasabb, mozgékonyabb, gyorsabban adaptáló fiatal munkatársnak, ami egy fejlődő, profitorientált, állandó időszűkében lévő vállalatnak főnyeremény.

A pályakezdés saját magunk, képességeink első ténylegesen önálló szárnypróbálgatása.

A kezdeti kudarc, ha nem is garantált, érdemes felkészülni rá, ezzel együtt nagyban hozzájárulhat a későbbi fejlődéshez, igényeink és határaink reális felismeréséhez, önmagunk helyes pozicionálásához.

 

Azon magyar diákok körében, akik az elmúlt három évben fejezték be a főiskolai vagy egyetemi képzést (és nem kezdtek új tanulmányokba), 91,5%-os a foglalkoztatottság.

 

Foglalkoztatottak száma a 20–24 éves korosztályban 2016–2018 között (átlagosan):
270.000 fő (munkanélküliségi ráta ~9,5%)

Foglalkoztatottak száma a 25–29 éves korosztályban 2016–2018 között (átlagosan):
465.000 fő (munkanélküliségi ráta ~5%)

Felsőoktatásban oklevelet szerzettek 2016–2018 között (évente, átlagosan):
65.000 fő

www.ksh.hu

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp