Életünknek két nagy része van: kell dolgozni és kell pihenni.
Ez utóbbiról szólt egy korábbi nyár eleji írás, a pihenés teológiájáról. Most a munkavégzés Szentírásból tanulható alapelveiről lesz szó.
A kettő között nem az aktív/passzív a kulcsszó, különbség, hiszen a pihenés is lehet aktív, nem csak a munka. A munka sokak szerint „szükséges rossz”, ezzel a véleménnyel még keresztény körökben is találkozni! Holott a munka nem a bűneset következménye. A munka nehézzé válása az. Istentől kapott munkálkodás már létezett a kezdet kezdetén – a bukás előtt is a paradicsomban. Így szólt az Örökkévaló Ádámhoz:
„Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (1Mózes 2,15) Utalást találunk még az Ezékiel 28,13-ban is: „Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek.” A nemesfémek megmunkálása például komoly munkát igényel.
Nézzük meg, milyen bibliai alapelveket találunk, melyek tanácsolnak minket a munkához való keresztény hozzáállásunkban. Először is, pénzkeresésünk során fontos elkerülnünk a kapzsiságot (Lukács 9,25 vagy 12,15), valamint helyes prioritások mentén érdemes dolgoznunk (Máté 6,33)! Egészen biztosan tudhatjuk, hogy számít a munkánk, hiszen Isten is ott van velünk. Nem maradt otthon, sem a templomban. Vasárnapot követően hétfőn is „szembejön” az irodában! (Vagy éppen iskolában, műtőben, pult vagy számítógép mögött.)
A munkánk tehát nem hiábavalóság (még ha látszólag a Prédikátor könyve erre is utalna)! A munkahelyünk lehet az istendicséret és imádság helye is.
Nincs éles választóvonal szent és profán munkakörök között! Ahogy William Tyndale angol bibliafordító mondta egykor: „Nincs különbség munka és munka közt – mindenféle munka tetszésére lehet Istennek; vizet önteni, mosogatni, cipészként vagy »apostolként« dolgozni – mind egyek; mosogatni és prédikálni ugyanaz, mert tetteinkkel Isten tetszésére cselekszünk.”
Az ambíció, törekvés, fejlődés látszólag ellentétes a bibliai „megelégedés” koncepciójával. A Zsidókhoz írt levél így szól hozzánk: „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van…” (13. fejezet 5b) Keresztényként azt is sokszor hallottuk már, hogy nem a pénz a probléma, hanem a pénz szerelme. Viszont ott van a Jézustól szomorúan távozó gazdag ifjú, vagy a tű foka sztori! A Mester ez utóbbi kifejezést használja a Máté 19,24-ben, azt akarja kifejezni vele, hogy nagyon nehéz (nem lehetetlen!) megtérnie annak az embernek, akinek a szíve és gondolata a földi gazdagság körül forog (Máté 19,16–22).
Nem szabad elfelejtenünk, hogy „csalárdabb a szív mindennél” (Jeremiás 17,9), és fontos folyamatosan monitoroznunk, vizsgálnunk belső motivációnkat, az anyagi javakhoz való hozzáállásunkat.
Viszont az is igaz, hogy a jólét és az arra való törekvés nem kizáró ok a mennyek országából, sőt, ha szolgálunk azzal családunk és mások javára, Isten dicsőségére tehetünk.
Nem kevés nagy adakozó van Isten országában ilyen tehetős keresztény ember! Végső soron „ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is” (Máté 6,21). Így kerülhető el sikerrel a munkamánia.
A „workaholic”-ság leküzdése olykor nehéz döntésekkel jár. Erről szól például a nemet mondás művészete. Ha mindent is(!) akarok, semmit nem fogok tudni csinálni igazán. Isten bölcsességére van szükségünk gyakorlati, hétköznapi, munkahelyi életvitelünkben is. „Bárcsak lenne munkám, szinte minden problémám megoldódna” – gondolhatják egyesek…
Ahogy a pénz, úgy a pénztelenség státusza is lehet bálvány, hamis indok, „takaró”. Ugyanígy nemcsak a munka ideje nehéz, hanem a munkanélküliség időszaka(i) – csak máshogy!
Ne áltassuk magunkat, a munka tud áldás lenni, de nem tölti be azt a mély vágyat, mely a jelentőségünk tudatát áhítja ott legbelül! Nemcsak a munka jelenthet stresszt, hanem az is, ha nincs mit dolgoznunk. Valószínűleg Isten nem véletlenül engedte meg mindezt – érzések és tények szintjén is. Célja mindezzel a benne való bizalom, függés kimunkálása, a hozzá való ismételt visszatérés elősegítése. Mit tegyünk, ha túl nagy a stressz? 1. figyelj az egészségedre, 2. harcolj a félelemmel, 3. vedd komolyan az igazi örömöt, 4. kapcsolj ki érzelmileg, és 5. szolgálj ellentétes (stresszmentes) lelkülettel, 6. irányítsd gondolataid a helyes irányba, és 7. imádkozz és olvass Igét – javasolja Ken Costa (az Isten a munkában könyv szerzője).
Biztosan lesz részünk kudarcban, csalódásban, de reményben és sikerekben is a munka témakörében! Ne feledjük, minden bukás lehetőség a felállásra, minden kudarc esély a növekedésre! Ráadásul még bőkezűvé is válhatunk, Isten kegyelméből a „pénztárcánk is megtérhet”, adakozási szokásaink is fejlődhetnek! Azt gondolom, május 1-je alkalmából is aktuális és időszerű volt megemlékeznünk arról, hogyan látja Isten és igéje életünk időben legnagyobb ébren töltött részét. Adja az Úr, hogy jó sáfárokként töltsük, az ő dicsőségére!
Ajánlott irodalom e témában: Ken Costa: Isten a munkában (Alpha, 2014).
Kiemelt kép: pexels.com
