Egyház és mozgalmiság

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
Az új évtized hajnalára, úgy gondolom, minden legalább 20. évét betöltő hívőben megfogalmazódott egy kérdés: Merre tart az egyház?

Világtörténelem és üdvtörténet

Ezt a választ úgy hiszem, hogy nem én fogom és nem is nekem kell egyedül megválaszolnom. Helyette inkább új gondolatokat, ötleteket és bátorítást szeretnék nyújtani a hívők gyülekezetének, annak érdekében, hogy kitalálhassák, megtalálhassák és fejlesszék a szolgálat, a misszió és a belső megújulás régi és új területeit.

Nagyon érdekes és elsőre furcsa korban élhetünk, amelyben egy év alatt annyit fejlődik a világunk, mint az internet előtt hét év alatt.

Ez a korszak a „poszt” jelzős korszak: posztmodern, posztindusztriális és hamarosan posztprofesszionális[1]. A világban tomboló erőteljes ideológiáktól való félelem miatt pedig az egyházban megjelennek olyan hangok is, amelyek az ezektől való védelmet a fundamentalista bibliamagyarázatban találták meg, mondván, hogy csakis a Biblia az, ami szükséges az Isteni kijelentés megértéséhez. Vannak olyanok is, akik pedig kinyitották a gyülekezetek kapuit a világi ideológiáknak, nem törődve azok romboló, megosztó vagy egyenesen degeneráns[2] tartalmával, a kijelentés megértésének haladását így terelve el a mindennapi, banális és irreleváns dolgok irányába. Kettős zsarolásba, elsőre feloldhatatlannak tűnő dichotómiába kerülünk[3]. Az ellentétet feloldani és a megértés tartalmát és célját újra letisztáznunk fontos és sürgető feladat, hiszen az elméleti és gyakorlati hívő keresztény élet alapja, hogy hogyan és milyen eszközökkel értelmezem a kijelentést, hogyan kötöm az akkor elhangzott üzenetet a mai korhoz és hogyan alkalmazom ezt a mindennapi életemben. Erre a jelenlegi történeti kor fordulópontja is remek időzítés:

most ér véget és kezdődik újra egy 500 éves történelmi ciklus.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke Dr. Matolcsy György vetette fel, hogy Európában a technológia és kultúra szintézise egy új reneszánszt fog életre hívni[4]. A reneszánszra vonatkozó gondolatot tovább szőve elkerülhetetlen és szükségszerű, hogy a kereszténységben eljöjjön az új reformáció. Ennek hatására helyre tudnak kerülni a keresztény értékrend darabjai az emberek szívében és erőre, szárnyra kapnak a megfáradt szolgálók. Hogyan tud megtörténni mindez? Hogyan tesszük a megújulást az Egyház olyan „ügyévé”, amely mögé beállnak a hívők? Milyen eszközöket kell használjunk? Miben kell fejlődnünk? Miért élet-halál kérdése mindez az egyház jövője szempontjából?

Ad Fontes – Vissza a forráshoz a fejlődés nevében

A reformáció lényeges jelszava az eredeti forráshoz való visszatérés volt[5]. Ennek oka a pápaság jelentős erkölcsi romlottsága és az egyházszervezet pusztán hatalmi szempontokon alapuló működése volt, amelyet tetézett a szimónia[6] és búcsúcédulák rendszere is. Ez Luther Mártont az egyház megújításának elindítására késztette, amely az akkorra deformálódott rendszert kívánta a kezdetek tisztaságára reformálni, noha nem ez lett a végén az eredmény. Ami pedig utána következett, az már történelem. Valamilyen fajta mozgalmi kezdeményezés és megmozdulás mindig előjött a kereszténység története során: katarok, chartisták, karizmatikus ébredés(ek), revival-mozgalom[7], keresztény szocializmus, Jézus-mozgalom, evangelikál mozgalom, March for Life stb.

Érdekes módon a keresztény mozgalmiság nagy példát mutatott a XX. században a baloldali munkásmozgalmak számára is,

amely sok elemet szintén magáévá tett (női egyenjogúság, szegények felkarolása, mozgalmi énekek stb.) a kereszténység „programjából”. Miért fontos nekünk ez az örökség?

A mai korban a mozgalmiság erőteljesebben, újraértelmezve, de visszatér a társadalmi területre, mint közösségszervező és politikai[8] eszköz. Ez a forma adja meg a lehetőséget a közösség szervezésére, értékrendi irányítására és a részvétel ösztönzésére. Ezért elengedhetetlen, hogy a mozgalomnak és a központnak ugyanazzal a céllal kell rendelkeznie, összehangoltan kell működnie. A kereszténységben tehát újraértelmezett, integrált és céltudatos mozgalomra, mozgalmakra van szükség. Mi legyen a gondolati iránya egy ilyen mozgalomnak?

A mozgalomnak – ismerve a történelmet – vissza kell nyúlnia a forráshoz[9]. Komoly és mély teológiai munkát végezve Isten Igéjével a Szent Lélek fegyelme alatt.

Csak a helyes értelmezés, mai korra való átkötés és a jelenben való alkalmazás hármas munkájával lehetséges megteremteni azt az alapvető istenismeretet és bölcsességet, amely alapként szolgálhat a hívő élet viharaiban,

vagy ahogy az Ige mondja: szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az ismeret, abból lepárolt tudás mutatja meg a hívőknek, hogy az Isten uralmának képviselete és szolgálata aktív, az élet minden részére kiterjedő kötelezettség, amely nem megy csupán részidős hívőkkel. Viszont az egyház a világban van, attól magát teljesen el nem zárhatja, igaz elkülönülnie fontos. Nincs okunk kitekintgetni megerősítésért, viszont figyelnünk kell a világot, hogy annak minden technológiai és társadalmi változására készen álljunk. Figyeljünk a kereszténység bírálóira is, hogy esetenként (talán gyakran) nincs-e valóban igazuk. Ehhez mindenkor mindent meg kell vizsgáljunk, amelyhez elengedhetetlen a mélyülő istenismeret és bölcsesség. A mélyülő ismeretnek, a hitnek és kellő alapú nyitottságnak értékrendi fegyelem megtartásával kell egy keresztény mozgalom alapjává válnia.

Egyházi mozgalom vagy mozgalmi egyház?

Mit is kell nekünk ebben a korban erre az irányra építenünk? A jelenleg kialakuló tudás alapú társadalomban a tudás az, amely meghatároz minket a munkánkban és társadalmi státuszunkban, akármennyire is az Istennel való kapcsolatunk és hozzá való viszonyunk az elsődleges. Ezért véleményem szerint fontos, hogy a keresztények tegyenek erőfeszítést a ráció, intellektus és tudás fejlesztésére, amire megvannak az eszközeink és lehetőségünk.

Ebben a világban nem működik többé az egyszerűnek tűnő, és emiatt sokszor felszínes, érzületi evangelizálás.

Félreértés ne essék, nem a helyes érzület ellen szólok, sőt, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ismeret felfuvalkodottá és keménnyé, érzéketlenné tegyen bennünket, de az emberek kész válaszokat akarnak a kereszténység minden szegmenséről, kérdéséről és témájáról, tehát a missziói parancs valódi teljesítéséhez szükségünk van a tudományosságra. Ezért nem elég a tudományosságot csupán a mozgalom keretei között propagálni. Egyháznak és mozgalomnak szervezetileg egynek kell lennie, hogy Istennel való kapcsolatában a hívők tömegét új szintre motiválja és emelje, amely persze kiterjed az életük minden területére. Továbbmenve: nem elég a tudást a misszióban felmutatni, hanem azt a szakmai életünkben is meg kell mutatni. Támogatni és erősíteni kell a keresztény tudományos alkotómunkát, hiszen ezt látva lesz a kereszténység a vallásilag nem motivált társadalmi rétegek tagjai között elfogadott és megbecsült, amely növelni tudja az ő elérésüket a misszión keresztül. De ezt úgy kell tennünk, hogy ne veszítsük el a mások iránti alázatos jószándék[10] alapját.

Mit is mondjunk tehát?

A cikk elején említett kettős zsarolás feloldása csakis az ismeret, hit és lelkiség helyes szintézisével lehetséges, amely megmutatkozik a hívők gyülekezetének szakmai-tudományos, gyülekezeti és missziói tevékenységében. Nekünk magunknak komolyan kell vennünk és meg kell valósítanunk egyházi szinten azt az isteni iránymutatást, mely Péter apostoltól származik:

a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedeteket, a jó cselekedet mellé tudományt.

De összességében, miért is fontos mindez?

Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a reformáció magában hordozza gondolkodások és világrendek szembenállását. Az egyház helyes útjáért folyó harcnak/háborúnak a bevezető szakaszában vagyunk, mely már sokszor megismétlődött a történelem folyamán és rengeteg előkészület szükséges ehhez saját területünkön. Nagyon súlyos megpróbáltatások állnak előttünk, amelyekre fel kell, hogy készüljünk[11]. Joggal tehetné fel bárki a kérdést: Mi lehetne tehát a mi eszközünk? Amelyre azt felelem, hogy hadat kell üzennünk mindazoknak az ideológiáknak és izmusoknak, amelyek fenyegetik az egyház egységét és az egyének és közösségek üdvét. Hadat kell üzennünk a hibás szövegmagyarázatnak, egyéni vagy csoportérdekek szerinti értelmezésnek, a hívek manipulálásának, pénzügyi nyerészkedésnek, fals keresztény mintáknak és hatalmi játszmáknak az egyházon és a közösségeken belül, megadva a lehetőséget az ezekből a bűnökből való megtérésre.

Miért hívjuk a nem hívőket egy olyan rendszerbe, amiben világiként eleve benne vannak?

Mindezt (ti. a visszásságok és bűnök felszámolását, a megtérést) pedig Isten által adott hittel, ismerettel és erővel kell tennünk. Ez lehet a mi eszközünk. Teljes bizodalmam van abban, hogyha mindenki a rá bízott feladatát és munkáját végzi és a lehető legjobb módon végezzük el az előkészületeket, akkor a harcok viharát, a külső és belső fenyegetéseket túl fogjuk élni. Ha szükséges, akkor könnyek között, vagy akár a világban egyedül is. Támogatva egymást a nemes harcban és az üldöztetésben. Nem szabad meginognunk, hanem ki kell tartanunk a végsőkig! Buzdítok mindenkit tehát arra, hogy gondolja végig, hogy mi az, amit ebben az időben tenni kell az egyházért, mire indítja a Lélek? A keresztény élet nem csak kellemes időtöltés, ahogy azt sokan próbálják beállítani, hanem olyan munka, ami fontosabb mindennél. Ennek tudatosításával válik gondolkodásunk reálissá: álomvilág helyett a valóságban fogunk élni.

Olyan valóságban, amely számára az isteni szféra legalább annyira reális, mint az anyagi.

Ugyanakkor fontos szívünkbe vésnünk, hogy kinek a keze tette és teszi mindezt? Kinek a keze adott és ad lehetőséget a küzdelemre? Kinek a keze segít minket épülni és építeni? Kinek a keze ad erőt a megpróbáltatásokban és a kitartásra? Itt és most, ott és akkor az örökkévaló Istené legyen a dicsőség!

Soli Deo Gloria

Forrás: https://szolgalogyulekezet.wordpress.com/2020/02/28/egyhaz-es-mozgalmisag/

 

[1] A téma iránt érdeklődőknek ajánlom Richard Susskind és Daniel Susskind: A szakmák jövője c. könyvét.

[2] elkorcsosult, elfajult

[3] Hasonló dichotómia talán még a kapitalizmus és marxizmus küzdelme.

[4] Matolcsy György: The American Empire vs. The European Dream, 2019, PABOOKS

[5] latinul: „Ad fontes”

[6] az egyházi tisztségek adás-vétele: nem a rátermettség, hanem a vagyon döntött egy-egy egyházi méltóság személyéről

[7] Lényege az USA két nagy ébredési hullámának eredményeit „rekonstruálni” nagy tömegek megtérítésével.

[8] A politikát, az értékrendnek a társadalomra való alkalmazásként definiálom.

[9] Slavoj Zizek szlovén filozófus megfogalmazásával: „az igazság rajtunk kívül van”.

[10] lásd a héber cheszed = jószándék, szeretet

[11] De mindennél nehezebb a változás folyamatának motivált fenntartása.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp