„Pál, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.”
A pásztori levelek (1Timóteus, 2Timóteus, Titusz) Pál apostol írásai, melyeket megbízott munkatársainak ír. Jellemzőjük a határozott, felszólító hangvétel, különböző rendelkezések. Ugyanakkor a testvéri, sőt atya-fiúi szeretet is, a kegyelem kívánása azoknak, akiket az apostol nemcsak megbízottainak, de gyermekeinek is tekint. A fő üzenet az ingyenkegyelem Krisztus Jézus által, hitből, és nem cselekedetekért. Ennek kiegészítője pedig az a gyümölcsként megjelenő életmód, melyre Pál hívja követőit és követőinek követőit.
Timóteus vegyes hátterű lisztrai ifjú, akit Pál előbb maga mellé vesz, majd különböző küldetésekre indít Thesszalonikába, Korinthusba, Filippibe, most pedig Efezusba.
A feladat lényege most is meghirdetni és képviselni az egészséges tanítást, életvitelt. Mindennek középpontjában Isten áll, aki boldog, áldott, teljes – ebbe szeretne bevonni bennünket, ez az evangélium. A végcél Isten dicsősége, ebbe tartunk, de csak hit és szeretet által juthatunk el oda.
Ezzel az egészséges szemlélettel és életvitellel szemben áll valami nagyon emberi és romboló. Amikor az ember akar valaki és valami lenni.
Amikor a vallás és a törvény áll a középpontban… pontosan a hit és a szeretet rovására.
Ebből csak bölcselkedés, bizonygatás, végső soron ellentét születik.
Vissza tehát Krisztushoz, az egyetlen üzenethez, mely üdvözít, hitre és szeretetre bátorít. S az ilyen gyümölcsök ellen valóban nincs törvény. Nézzük hát az üzenetet és a belőle fakadó egészséges, teljes életvitelt, következményeket!
