Olyan viszont, hogy egy külső tényező miatt hosszabb ideig távol kell lennem a közösségtől, ahova tartozom, most történt először. És bár sok szempontból rémesen nehéz, a távolság segített abban, hogy újraértékeljek néhány dolgot.
1. A generációk
Egy többgenerációs baptista gyülekezet tagjaként sokszor hallottam már, hogy milyen fontos és értékes minden korosztály, és ettől leszünk olyanok, mint egy nagy család. Bevallom, eddig csak gépiesen bólogattam erre, de most, mióta távol vagyok tőlük, igazi valósággá vált. Mikor látom a vasárnapi online istentiszteleten, hogy egy otthon felvett dicsőítésbe belesétál egy kisgyerek, vagy mikor könnyezve nézem vissza egy idős testvérnő videóüzenetét, aki azóta már nincs közöttünk. Összeszorul a szívem, mert hiányoznak. Hiányoznak a kicsik, a nagyok, a fiatalok és az idősek.
2. Az „Áldott legyen a frigy”
A generációk különbségéből következik gyülekezetünk zenei sokfélesége is. Az orgona, a gitár, a dob, a dicsőítő énekek és régi baptista himnuszok egyformán jelen vannak az istentiszteleteinken. Soha nem gondoltam volna, hogy az önkéntes karantén ideje alatt egy régi „orgonás ének” fog hiányozni a legjobban. Az „Áldott legyen a frigy” kezdetű éneket, amióta az eszemet tudom, az úrvacsora után énekeljük, fennállva, egymás kezét megfogva, és az utolsó sornál kezeinket felemelve. Már attól, hogy ezt leírtam, libabőrös leszek. Nincsenek szavak, hogy elmondjam, mennyire várom a napot, mikor újra egyszerre foghatom az egész gyülekezet kezét, és együtt vallhatjuk meg, hogy a „menny felé megyünk”.
3. Az úrvacsora
Itthon úrvacsorázni elsőre nagyon idegen érzés volt. Furcsa volt kivenni a bort a hűtőből, kitölteni egy borospohárba, és reggel fél tizenegykor meginni a kanapén ülve, mackónadrágban. Ennek ellenére egy nagyon fontos dolgot tanultam belőle. Megértettem, hogy a gyülekezet közöttünk van, és akkor is gyülekezet vagyunk, ha fizikailag nem lehetünk egy helyen. Mert bár csak hárman úrvacsoráztunk együtt a nappalinkban: a férjem, én és a lelkipásztorunk a képernyőn, mégis tudtam, hogy egy egész gyülekezettel egyszerre veszem az úrvacsorát. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy összetartozunk, hogy gyülekezet vagyunk. Igazi közösség.
