Férfiak és asszonyok

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Tim 2,8–15.

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel. Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.”

Közszereplőket sorra buktató téma manapság a nemek kérdése. A Biblia is tanít erről, de mielőtt belekezdenénk, tisztáznod kell magadban, számít-e neked, mit mond Isten igéje. El tudod-e fogadni a Teremtő és Úr fennhatóságát e terület felett is?

Az „akarom” kifejezés pontosan erre a dominanciára utal, egy határozott rendelkezés, mely nem Pál erélyességéből táplálkozik, hanem az Isten parancsoló hatalmából. A „minden helyen” is az igék egyetemes voltára mutat rá.

Különválasztatnak a férfinek és a nőnek szóló intelmek, merthogy különbözőek vagyunk testünkben-lelkünkben, teremtettségünkben egyaránt.

A férfiaknak szóló rendelkezés középpontjában az imádság áll. Ez a hitéletünk egyik alapműködése, melyet könnyű félretennünk saját fontosságunk tudatában. Isten szerint azonban az ima elsődleges. Elismerni hatalmát és kicsinységünket, érzékeny szívvel járulni hozzá, és vinni nemcsak saját kéréseinket, de a társadalomét is, szolidaritást vállalva a ma emberével. Így leszünk kedvesek Isten előtt, és hitelesek az emberek előtt.

A felemelt kéz a buzgóság, az önátadás és a magasztalás szabadságának jele.

Amint a gyermek is kezét nyújtja: „Itt vagyok, vegyél észre, emelj fel!” De csakis tiszta kézzel, hiszen Isten nem a kettősségek Istene: Krisztus által megmosott és tisztán tartott életet kér. A férfiak kísértése többek között az imádság lelkületével ellentétes harag, illetve az Istenhez fordulást gátló túlgondolás, aggódás, kételkedés, kétely.

A nőknek „ugyanígy” kell küzdeniük az imaéletükért, kegyességükért, a saját területükön, saját kísértéseik közepette. Ezekből első az öltözködés és a külsőségek, szemben a már említett, hitből fakadó csendességgel, mértékletességgel, illedelmességgel.

A nyelv fegyver is tud lenni, az uralkodás eszközévé is könnyen válhat.

Isten azonban nem uralkodást, hanem odaadó vezetést kér az embertől, és a férfira bízza rá, ahogy ezt az Efezus 5,21–25-ben olvashatjuk.

„Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.”

De nem nélkülözi ez a nők részére sem az életprogramot, mely nemcsak a családi élet, de a mindenki irányába történő jó cselekedetek. Ezekben is tapasztalhatják meg a nőtestvérek a feléjük kiáradó isteni kegyelmet és megtartatást.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp