Őrületes változások vannak a világban, a keresztény közösségekben. Mindannyian keressük a fogódzópontokat, amikor az új korszakról gondolkodunk! Pál apostol 2000 éves önvallomása nekünk íródott. Eligazító és egyben megerősítő üzenete van. A felületes olvasó azt gondolhatja a fenti igék alapján, hogy Pál apostol valamifajta megalkuvó volt. Mindenkihez mindenféle módon igazodott, mintha nem lett volna saját személyisége.
Tulajdonképpen ki is volt akkor ezek alapján Pál apostol?
Nos, ő soha nem üresedett ki, nem került abba a helyzetbe, hogy azt sem tudja, kicsoda ő. Amikor ebben az üzenetben, ebben az önvallomásban eligazít bennünket, akkor a céltudatosságáról és legbelsőbb motivációjáról beszél. Szóval milyen legyen a jövő hívője? Milyen legyen a jövő egyháza? Néhány zsákutcáról hadd beszéljek először:
Első zsákutca: Legyünk a hagyományok bajnokai! Amikor változnak a korszakok, a környezet, akkor bizonytalanná válunk, és a félelem összeszorítja a szívünket. Úgy láthatjuk ezért, hogy veszélyes, hogyha különféle változásokat bevezetünk. Ragaszkodjunk tehát a régi dolgokhoz! Az a helyzet, hogy ha ezen az úton indulunk el, akkor eltévedünk, ez zsákutcába vezet. Volt egy száz évvel ezelőtt élő vezető elődünk, aki mondott egy nagyon egyszerű mondatot:
„A korral haladni és Krisztusban maradni kell.”
Amikor szembenézünk a változások kihívásaival, akkor nem engedhetjük, hogy a félelem vezéreljen bennünket. Ha a félelem vezérelte közösség vagyunk, akkor nem tudunk előrehaladni, és nincs erő a szolgálatunkban.
Egy másik zsákutcát is hadd mondjak: A szabadságharcos egyház. Az egyház, amelynek a legfőbb értéke a szabadság, és mindenkit fel akar szabadítani. Ez összhangban van egyébként azzal, ami a világban van. Tudjátok, melyik a legnagyobb vallás a világon? Nem a kereszténység, nem az iszlám, nem a buddhizmus. Egy új vallás, aminek a neve a „MINDENT SZABAD NEKEM” vallás. A „mindent szabad nekem” vallás terjed a világon mindenfelé. Ennek a hajtóereje az emberi gondolkodás, az emberi humanizmus. Eközben Pál apostol azt mondja, hogy ő beszélni tud a törvény nélküliekhez is, de ő nincsen törvény nélkül. Ő a Krisztus törvényéhez igazodik. Amikor a jövőre gondolunk, akkor miközben – ne értsétek félre – a szabadság egy fontos érték, nem szabad félremennünk és félreértenünk Pál apostolt. Vele együtt Krisztus igazságához kell igazodnunk.
Mi, magyar baptisták például ezért mondtunk nemet az LMBTQ-ra, a genderre, a woke-ra, mert Krisztus törvényéhez szeretnénk igazodni.
Nem a szabadságot szeretnénk legvégső és legfontosabb értékként kezelni.
A harmadik zsákutca az önzésnek az egyháza, amit laodíceai egyháznak is mondhatnánk. Amikor sok minden van, sőt úgy érezhetjük, hogy minden van, aztán az a furcsa tapasztalatunk, hogy semmi sem működik. Hogyha engedjük, hogy Krisztus nélkül, Krisztushoz való igazodás nélkül az önzés irányítja a gondolkodásunkat, akkor az zsákutca az egyház számára.
Végül a negyedik zsákutcát úgy fogalmaznám, hogy a trendi egyház, amikor az egyház igyekszik igazodni ahhoz, ami körbeveszi a világban. Népszerűek szeretnénk lenni, elfogadottak szeretnénk lenni, de hogyha egyszerűen arra törekszünk, hogy trendik legyünk, akkor föl kell fedeznünk, hogy soha nem fogjuk utolérni a világot, soha nem leszünk elég trendiek. Ne felejtsük: Krisztussal a szívünkben soha nem tudunk elég trendi lenni a világ számára!
Pál apostol nem tévedt el a sokféle elvárás és gondolat között. De milyen egyházról beszél ő? Milyen hívőkről beszél ő? És mit helyez a szívünkre? Egy nagyon egyszerű és nagyon régi dolgot.
Azt mondja: evangéliumi központú közösségre van szükség, melynek hajtóereje a Krisztus szeretete, az emberek megmentése és tanítvánnyá tétele.
Azt mondja, mindent azért csinálok – miközben mindenkivel szót tudok érteni –, hogy valamiképpen megnyerjem őket Krisztusnak. Nem érdekel, hogy engem trendinek vagy nem trendinek gondolnak. Nem érdekel, hogy gazdagnak vagy szegénynek, okosnak vagy butának gondolnak. Egyszerűen hirdetni akarom az evangéliumot, megnyerni az embereket. Például az iskolai szolgálatunk fontos célja az, hogy a lehető legjobb tanítást kapják a gyerekek a mindennapi élet minden területén, de a legfontosabb törekvésünk az, hogy megismerhessék az Isten szeretetét Jézus Krisztusban. És nem azért csináljuk mindezt, hogy jók legyünk itt Magyarországon a kormánynak vagy bárki másnak. Egyszerűen azért tesszük, mert Krisztus szeretete szorongat a gyerekek iránt, és amikor ezek a gyerekek a bibliaverseket, az imádságokat, a bibliai történeteket fújják és az énekeket harsogják, akkor azt gondoljuk, hogy van remény, nekik is van remény! Ezt a reményt pedig az evangélium adja, mert az evangéliumban erő van! Azt olvassuk a rómabeliekhez írt levélben, hogy nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma, Isten ereje az minden hívőnek üdvösségére.
Testvéreim!
„Veszélyes emberek” vagyunk, mert dinamitot hordozunk magunkban, a Krisztus evangéliumának a dinamitját. Ez a dinamit, ez az isteni erő a börtönökben is erő – ahogy láthattuk az előbbi kisfilmben is. Totálisan elrontott életeket tud az Isten helyreállítani, és a nem látható bilincsektől is meg tud szabadítani. Létrejöhet az, hogy a börtönparancsnok és az elítélt együtt hirdeti az evangéliumot. Az a hitem, az a meggyőződésem, hogy ez az evangéliumi erő sosem változik. Sokszor fáj, ahogy magunk köré nézünk, Európára nézünk, és panaszkodunk vagy sopánkodunk, hogy miért nem működik ez a mi életünkben.
Az az imádságom, hogy legyen evangéliumi központú gondolkodásunk, vezetésünk, közösségi életünk, mert az a meggyőződésem, hogy az evangéliumban erő van. Az evangéliumra szüksége van minden embernek.
Ezt tapasztaljuk itt Magyarországon is, hogy a szenvedélyekből jönnek emberek Krisztushoz, hogy a mindenféle gonosz tetteikből jönnek az Istenhez, és megszabadítja őket. Jézus Krisztus evangéliumára van szüksége mindenkinek Európában, a hitehagyott keresztény embereknek, a pogány embereknek, a muszlimoknak, a vallástalanoknak. Mindenféle tanításban vagy ideológiában haladóknak. Az evangélium a válasz a legegyszerűbb és legerőteljesebb vágyainkra is.
Persze van egy házi feladatunk is. Az evangélium ereje a mi hitelességünkön is múlik. Hogyha Krisztushoz igazítjuk az életünket, és hitelesek tudunk lenni és maradni ebben a világban.
Nem tudom, nem tudjuk, mi fog történni a jövőben Európában és világszerte, de Pál apostol 2000 évvel ezelőtt számunkra kijelölte az utat. Ne zsákutcákban keressük a megoldást, hanem vezetőként a magunk helyén, felelősségünknek megfelelően tegyük központi helyre Krisztus evangéliumát! Engedjük „Isten dinamitját”, hogy szabadon munkálkodjunk közöttük, és rendezzük úgy az életünket, hogy méltó legyen az evangéliumhoz!
Szóval milyen lesz a jövő egyháza?
Valahogy mindannyian válaszolunk majd erre a kérdésre, valamint a történelem is válaszol majd erre a kérdésre. Az én imádságom, hogy legyen evangéliumi központú a kereszténységünk, a baptista szövetségek szerte egész Európában.
Papp János egyházelnök
Kiemelt kép: pexels.com
