Az emberiség történetiségben gondolkozik saját kezdete óta, narratívákat teremt, történeteket mesél, ez adja a közösségi (történelmi) identitást, és ez adja a nagy közös teljesítmények és sikerek alapját is. Fontos azonban felismernünk, hogy az emberi történelemnek sokkal magasztosabb funkciója van, mint hogy csak a különálló történetek összessége legyen.
Az emberi történelem az isteni üdvtörténet helyszíne, és ebből kifolyólag az emberi történelem szolgálhatja Isten akaratát. Így jött világra a Messiás. Így indult el és teljesedett ki az egyház. Az üdvtörténet adja az emberiség haladástudatának alapját, megmutatja, hogy az örökkévalóság jövője felé haladunk, és ami valóban meghatározza az életünket, az, hogy hol töltjük majd az örökkévalóságot.
Ebből kifolyólag az ember identitását itt a földön meghatározzák azok a történetek, amelyeknek a részesévé válik.
Valóban fontos, hogy részt vegyünk hazánk és kultúránk történetének formálásában. De még fontosabb, hogy részesei legyünk az üdvtörténet kegyelmének és gondviselésének. Hiszen egyedül csakis a Krisztus áldozata ment meg minket, ezt semmi sem tudja helyettesíteni.
A magyarságnak érdemes lenne a nagy tragédiát keresztény szemszögből megvizsgálnia. Így a tragédia is másként fog látszani. Trianon katasztrófa volt? Minden bizonnyal. Mégis ez a történelmen keresztüli isteni ítélet volt bűneink, gőgünk és Istentől való eltávolodásunk és az egymással való versengésünk következményeként. Ennek hatására pedig ismét felismertük, hogy elsősorban Isten kegyelme és gondviselése tarthatja meg nemzetünket, és nem csak a saját erőnk és helyes döntéseink.
Trianon a magyarság szomorú története, de nem szabad, hogy egyedül ez határozza meg a gondolkodásunkat. 100 évvel később még jobban és még erőteljesebben kell ápolnunk kultúránkat és hagyományainkat, művelni tudományainkat és anyanyelvünket. Csakis így maradhat fenn és lehet sikeres a magyarság az egész Kárpát-medencén belül. Vegyünk részt abban a történetben, amely bemutatja, hogy hogyan maradtunk meg és hogyan tudunk növekedni ebben a térségben, mindenekért hálát adva az egyedül élő Istennek.
A kereszténységnek az előrehaladás a hit és hitetlenség, Krisztus és Antikrisztus minél végérvényesebb szétválása. A kereszténység számára két válság létezik: a bűnbeesés és a Golgota. És csak egy világrend létezik: az isteni teremtésrend.
Ezek határozzák meg az örökkévalóságban lévő helyünket.[1]
Magyarként pedig fontos emlékeznünk arra, hogy a világ nagy eseményeiben a puszta szám ugyan fontos, de nem ez az egyedül döntő. És itt, Európa közepén a mi csekély erőnk érték, érték nemzetünk egysége, érték az a férfias elszántság és munkaképesség, amely a magyaroké, érték az a nyíltság, amellyel a világ elé lépünk az igazunk tudatában. Nem kamarák és kamarillák sötét zugaiban, nem titkos cselszövések útvesztőiben bízva, de a mindent beragyogó napvilágban, a nemzetek világosodó közvéleményében.[2]
[1] Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet.
[2] Gróf Bánffy Miklós 1921. május 15-i beszédének utolsó bekezdése aktualizálva.
