A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Axióma Központ közös rendezvénye ezt a témát állította a középpontba 2025. november 21-én. Az előadók a keresztény emberkép teológiai és filozófiai alapjait, valamint az emberi méltóság, az élet szentsége és az emberi felelősség kérdéseit járták körül, reagálva a mai kor kihívásaira.
– Ádám, teológusként mi motivál téged arra, hogy ilyen aktívan részt vegyél a közélet és kereszténység metszéspontjában lévő témák diskurzusában a nyilvános térben?
– Most konkrétan erre a konferenciára kérdezel, vagy általánosságban?
– Inkább általánosságban. A Divinity blogod megjelenése és az aktív közéleti online jelenléted sok olvasót érdekel, de arról is mesélj, természetesen, miért vállaltad a mai konferencián való részvételt!
– Én előbb voltam bölcsész, mint teológus: angol szakon végeztem, és mindig nagyon érdekelt, hogyan kapcsolódik egymáshoz a hit és a tágabb világ, amit kultúrának nevezünk. Mindkét irányban foglalkoztatott ez: hogyan hat a hitünk a kultúrára, és hogyan hat vissza a kultúra a hitünkre.
Azt gondolom, ebben nagyon észnél kell lennünk. A Szentírás arra bátorít, hogy őrizzük meg a hitünket, miközben minden korban előfordult, hogy a kultúra olyan módon hatott a hitre, hogy eltérítette annak céljait, lényegét, sőt, néha el is deformálta azt.
Másrészt Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója és a világ világossága.” Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a tanítványoknak transzformatív módon kell jelen lenniük a világban. Ez a kapcsolat mindig nagyon érdekelt, és ez motivált arra, hogy írjak a teológia és a kultúra kapcsolatáról.
– És ez vezetett oda, hogy 2010-ben létrehoztad a saját oldaladat?
– Már előtte is foglalkoztatott ez a téma, írtam cikkeket különböző helyeken.
– Milyen platformokon?
– Volt egy gyülekezeti honlapunk, ott is publikáltam, rendszeresen írtam az El Mondo című újságba, és más felületeken is megjelentek írásaim. Az viszont nagyon zavart, hogy mire a gondolataim eljutottak az olvasókhoz, addigra sokszor elveszítették az aktualitásukat. A publikálási folyamat lassú és nehézkes volt.
Amikor az Egyesült Államokban tanultam a Covenant Seminaryn, másfél év alatt érlelődött meg bennem a gondolat, hogy szeretnék egy saját platformot, ahol gyorsan és rendszeresen tudok rövid írásokat közölni. Így született meg 2010-ben a Divinity, amelynek fókuszában a teológia, a spiritualitás és a kultúra áll.
– Hiszel-e abban, hogy a keresztény nézőpont társadalomformáló erővel bírhat a jelen kultúránkban? És hogyan lehetne ezt erősíteni, hogy ne marginális maradjon?
– Az első kérdésre a válaszom egyértelműen igen. Jézus erre hívott bennünket, és a történelem tanúságtétele is az, hogy a keresztények rendszeresen hatottak arra a társadalomra, amelyben éltek – legyen szó Európáról, Afrikáról, Ázsiáról vagy a római világról.
A második kérdés már nehezebb, mert itt a stratégiaalkotás területére lépünk.
Hasznosak az ilyen konferenciák, szükség van hosszabb lélegzetvételű tanulmányokra, rövid reakciókra, podcastokra, megszólalásokra. Jelen kell lenni azokban a terekben, ahol az emberek információhoz jutnak, ahol kérdeznek és gondolkodnak.
Ez sokszor hangzavar, de aki a keresztény nézőpontból szeretne ránézni a világra, annak legyen erre lehetősége! Emellett nagyon fontos lenne, hogy több keresztény legyen jelen az egyetemeken, az oktatásban, a művészetben, a tudományban – minden olyan területen, ahol formálódik az emberi gondolkodás.
– Van-e létjogosultsága annak, hogy a kereszténység – mint felekezetek összessége – egységesen lépjen fel bizonyos kérdésekben? Jónak tartod-e a felekezetek közötti közeledést Magyarországon?
– Ezt koncentrikus körökként látom. A legbelső kör az evangélium: ez adja a hitbeli egység alapját. Azokkal tudunk hitben egyek lenni, akik az evangéliumban hisznek. Pál apostol is figyelmeztet arra, hogy hiábavaló a hit, ha nem őrizzük meg az evangéliumot.
Ez az egység sokszor túlmutat a felekezeteken. Előfordulhat, hogy felekezetek közötti testvéri kapcsolatok mélyebbek, mint egy felekezeten belüliek, ha közelebb vagyunk Krisztus evangéliumához.
Ezen kívül vannak további körök: például szociális vagy társadalmi kérdések, ahol nem szükséges a legmélyebb hitbeli egység, mégis van érdekközösség. Sok társadalmi kérdésben indokolt az összefogás, mert nagyobb a különbség a keresztény és a teljesen más emberképből kiinduló megközelítések között, mint a keresztény irányzatok között.
– Életvédelmi vagy etikai kérdésekben tehát működhet az együttműködés?
– Igen. A mostani konferencián például az emberkép kérdése állt a középpontban, és ebben nagyon hasonló állásponton vagyok a szervezőkkel. Úgy gondolom, hogy az antropológia ma az egyik legfontosabb kulturális kérdés, amely mindannyiunkat állásfoglalásra késztet.
– Köszönöm szépen.
Kiemelt kép forrása: Axióma Facebook oldala
