A grúz kormány 2000 után és különösen is a 2004-es, majd a 2008-as, néhány napos, Oroszországgal vívott háború után nyomatékosan kérte minden diplomáciai partnerét, hogy hagyják el az országnév oroszos alakját, és térjenek vissza a történelmi elnevezéshez, amely Szent Györgyre utal. A háromezer éves kultúra minden eleme szemet gyönyörködtető a magyar ember számára. Az ország földrajza is csodás: északon a Nagy-Kaukázus hatalmas, ötezer méter fölé nyúló csúcsai, délen a Kis-Kaukázus megkapó vonulatai szegélyezik. Barlangok, gleccserek és tavak sokasága, a Fekete-tenger gazdag partvidéke, a nyugati országrészben szubtrópusi és keleten kontinentális éghajlata különleges, vonzó túracélponttá teszik. Él itt aranysakál, perzsa leopárd, barna medve, nyestkutya – hogy csak néhányat említsünk a rendkívül komplex állatvilágának tagjai közül.
A sok természeti szépség mellett szólnunk szükséges arról is, hogy egy sokat szenvedett néppel találkozhatunk itt. A régmúltban a görögökkel és perzsákkal álltak harcban, majd a Római Birodalommal és az Oszmán Birodalommal gyűlt meg a bajuk. A huszadik században a Szovjetuniótól való elszakadás és függetlenségének megtartása követelt áldozatot és okozott rengeteg fájdalmat Georgia számára. Legutóbb – nem is olyan régen – az úgynevezett „orosz–grúz háború” (amit gyakran neveznek dél-oszétiai háborúnak is) tört ki 2008-ban, és okozott mérhetetlen tragédiát a nemzetnek, különösen is a polgári áldozatok és
kegyetlen kivégzések, az etnikai tisztogatás miatt.
Az elmúlt hónapban a TCM Nemzetközi Intézet keretében a fővárosban, Tbilisziben oktattam tizenegy, mesterfokú tanulmányokat folytató hallgatót. Ők mindannyian evangéliumi gyülekezetek vezetői, szolgálattevői. lelkipásztorok, missziómunkások, ifjúsági vezetők, dicsőítésvezetők, házi közösségek igehirdetői. Férfiak és nők, fiatalabbak és idősebbek.
Kedves barátom, Georgi Bakhtadze lelkipásztor a lelkemre kötötte: „Úgy érkezz, József, hogy legyen időd a gyülekezetünkben prédikálni és tanítani is!” Így egy hétvégét a Megváltó Biblia Gyülekezetben töltöttem nagyon kedves vendégszeretetet tapasztalva. Különleges átélés volt számomra úrvacsorázni autentikus grúz kenyérrel és borral (valószínűleg a történelem legősibb borai itt találhatóak). Ugyanakkor nem az úrvacsora jegyeinek egzotikus volta adta meg számomra az áldás nagyobb részét, hanem Krisztus jelenlétének átélése ezen nép tagjaival.
Lelki testvéreink annak módját keresik az ortodox keresztény országban, hogy hogyan tudják bibliaközpontú, evangéliumi fókuszú hitüket úgy megélni, hogy az vonzó legyen anélkül, hogy támadnák a nemzet történelmi egyházát.
A jó kapcsolat ápolásának jegyében a főváros egyik, sok száz éves ortodox templomában találkoztam a vezető szolgálattevőkkel, akik az ikonok művészetébe szakértő módon avattak be. Ennek nagyon örültem, mert az elmúlt években számos ortodox országban járva szép gyűjteményre tettem szert tanítványaim szeretetének jeleként.
A fővárosi napok után útra keltünk és a Nagy-Kaukázus vonulata mellett elvezettünk Bakurianiba is, amely egy csodás kisváros a Kis-Kaukázus hegyeiben. A szolgálattal, tanítással és igehirdetéssel töltött napjaim végén – szokott gyakorlatom szerint – esténként 2-3-4 órás imasétára mentem egyedül. Nemcsak a „tanítványképzés” tantárgyam tananyagának részét képezik a lelki gyakorlatok, de életem és hitgyakorlatom meghatározó tevékenységei is ezek.
Az imaséták során (vacsora és reggeli helyett) a böjtölés, az imádkozás és az egyedüllétbe vonulás során még inkább átélhetővé válik számomra Isten jelenléte. Olyan vezetéseket, igei látásokat, üzeneteket kapok tőle, amelyek nemcsak saját életemet gazdagítják, de erőt adnak a másnapi és a további szolgálatokhoz is. Ugyanakkor nemcsak a böjt lelki gyakorlat, hanem a klasszikus lista szerint az ünneplés is.
Egy este vacsoráztam hát, és nem is akárhogyan! Egy nagyon kedves család otthonában ünnepeltük Isten munkáját az életünkben. Felejthetetlen emlékem marad ez, amíg csak élek. Több olyan testvért is oktathattam, akik rokonait kivégezték a dél-oszétiai háború során.
Nagyon sokat tanultam tőlük beszélgetéseink során a megbocsátásról, az érzelmi és lelki mélységből történő kilábalásról, Istennek a gyülekezeti közösségben megnyilvánuló megtartó erejéről.
Sok nép és nemzet él bolygónkon. Krisztus evangéliuma mindegyiküknek szól.
Szüksége is van rá mindenkinek. Az elmúlt évszázadokban az előttünk élő szolgatársaink elvitték sokaknak Isten jó hírét. Mi ebbe a sorba illeszkedünk bele akkor, amikor ugyanezt tesszük a még eléretlen népek felé, és akkor is, amikor azokat támogatjuk, akik saját kultúrájukban élve hirdetik és élik a Szentlélekben való új életet. Sosem lehet valaki olyan hatásos „misszionárius”, mint az, aki saját népe nyelvét, történelmét, kultúráját születésétől fogva ismeri, szereti, éli. Ugyanakkor mi segíthetjük őket ebben, és átadhatjuk nekik azt, ami nekünk van Isten áldásaként anyagiakban, ismeretben, tapasztalatban. És ha tesszük, akkor kegyelem, hogy tehetjük.
Kép és szöveg: dr. Steiner József
Galéria:
