Afféle mesevilág a sejtelmes gyertyafényben gyermekszívvel. Pásztorok – mező, szegények, mennyire fázhattak. Vagy a tevekaravános bölcsek titokzatos útja a csillag nyomán. Finom ételek, de a mi családunkban érdekes módon nem vezette az ünnepi listát a bejgli. Viszont a narancs és a banán szinte csakis a karácsonyhoz kapcsolódott.
Gyermekkoromban még a szezonális zöldség-gyümölcs fogyasztása volt a jellemző. Természetesen az ajándékok ott sorakoztak a fa alatt.
Drága szüleim a tőlük telhető módon mindig igyekeztek teljesíteni kívánságainkat.
Egyszer még egy gitárt is kaptam (ki tudja, hová is lett), pedig a zenével inkább fogyasztói kapcsolatban álltam. De a vaskos, mázsás orosz–, majd később a nagy angol–magyar szótár is a fa alá került, ahogy alakult az érdeklődésem. Hűha, hány költözésen cipeltük már át azokat az évek során! Minden dobozoláskor eszembe jut, hogy ezek a kötetek mind karácsonyok emlékei.
Majd az a karácsonyi emlék is megszorongatja a szívemet, amikor a család hiába várt bennünket szentestére, mert váratlanul legációba lettünk szólítva, s mobiltelefon nem lévén még csak szólni sem tudtunk nekik, hogy a mi helyünk üres marad az ünnepi asztal körül.
De mentünk, és Istenünk, aki nagy szeretetével nekünk ajándékozta Fiát, akire emlékezve nyer értelmet ez az ünnep, nagyon sok örömmel, áldással ajándékozott meg a családon kívül is. Idővel a karácsonyok átrendeződtek, és a szűk családi kör mellett kitárult a szívünk kapuja, sok-sok ember fért bele ezekbe a napokba, akikkel együtt örültünk Isten ajándékának, akikkel együtt sírtunk, amikor veszteségekkel, fájdalmakkal néztek/néztünk szembe.
Akikkel az imatermekben együtt énekeltük a csillagszórók fényénél: „Csendes éj, szentséges éj…”
Egy meghatározó emléket próbáltam keresni, de sok-sok emlék cikázik a gondolataimban. És úgy érzem, az idei karácsony az, amelyik az egyik legmeghatározóbb az összes közül. Amikor ezeket a sorokat írom, még csak készülődünk az ünnepre, de az egész világ érzi, hogy nem megszokott karácsonyunk van. Nagyon mást hozott nekünk 2020 karácsonya, mint amiről álmodozni szoktunk.
Nálunk például az ajándékok háttérbe szorultak. Más ajándék az, amire vágyunk. Súlya lett az üdvözlő szavaknak: békés, boldog, meghitt karácsonyt kívánunk, áldott új esztendőt! Boldog, békés? Akkor, amikor gyász fájdalmának súlya nyomja sokak lelkét. Meghitt, boldog a félelmek között?!
Áldásról beszélünk, amikor épp az ellenkezőjét élik meg a veszteségekkel terhes hetekben, hónapokban a munkájukat elvesztők, amikor egyre többen érzékelik az anyagi gondok növekedését, a bizonytalanságot.
Akkor ebben a helyzetben a csillagászok különleges égi jelenségre hívják fel az emberiség figyelmét! A betlehemi csillag fénye felragyog az égen! Ugyan a felhős égbolt eltakarta, de a csillag fényét semmi nem gátolhatja, átragyog, felragyog, csak emeljük fel a fejünket! Merjünk felfelé nézni, oda, ahol már nem a lehúzó súlyos gondok terhelik a szívünket, hanem ragyog a fény, mert eljött erre a világra az Isten Fia, Immanuel, „Velünk az Isten”!
Ezen a karácsonyon megtalálhatjuk azt az igazi ajándékot, amire mindannyian vágyunk a szívünk mélyén, a békét, a boldogságot, a reményt, a szeretetet, mely nem enyészik el, nem lesz súlyos teher a felhalmozott anyagi batyukhoz hasonlóan, amelyektől egy idő után olyan nehéz megszabadulni, mert már elhalmoznak bennünket, és csak szaporítják az emberiség szeméttelepét, újabb gondot okozva.
Az igazi érték felcsillan, amikor nincs, mert nincs testvéri találkozás, nincs rokoni egybegyülekezés, a városkánk fényei sem a régiek, nincs esti séta, betlehemes énekelgetés. De a csillag fénye ragyog, van isteni szeretet, van meghittség, és van lehetőségünk befogadni a kis jászolba szívünk királyát!
Ahol ő van, ott melegség van, szeretet van, békesség van. Ettől lesz ez a karácsony az egyik legmeghatározóbb élményem.
USzA
