Mozduljunk ki! – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Felső-Tisza-vidékre

Elolvasási idő: 6 perc
Elolvasási idő: 6 perc
Kis időre elfelejtve a domb- és hegyvidéket, most egy igazán síkvidéki kirándulást javasolnék az érdeklődők számára. Ennél laposabb területet keresve sem találnék, induljunk hát az ország keleti területei felé, fedezzük fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Felső-Tisza vidékét.

Budapestről indulva az M3-as úton haladva Nyíregyházáig, majd onnan a 41-es úton a Vásárosnaményi járásban kerestünk fel falvakat. Első megállónk Tákos, a Felső-Tiszahát környéki aprófalvak egyike, leginkább a beregi keresztszemes hímzéséről és a kazettás mennyezetű fazsindelyes templomáról ismert.

Tákos református temploma a népi építészet egyik remekműve, 1766-ban épült, paticsfallal, fából és sárból. A templom több felújításon átesett az utóbbi években, mivel az árvizek sokszor megrongálták. A legsúlyosabb a 2001-es évi nagy áradás volt, ami után szinte az egész falut újjá kellett építeni, talán azért is olyan egységes, rendezett most a falukép.

A templomban az idegenvezetőnk a gyülekezet tagja közül való volt, hiszen ez egy most is működő templom, amelyben rendszeresen tartanak istentiszteleteket.

Így néz ki a paticsfal, amit vesszőből fontak, pelyvás agyagos sárral tapasztottak. Mivel az agyagot lábbal taposták, ezért is hívják a környékbeliek „mezítlábas Notre-Dame”-nak a tákosi templomot.

A következő utunkba eső falu Csaroda, 3 km-re keletre helyezkedik el Tákostól. A terület a honfoglalás kora előtt már lakott volt, a falu híres temploma pedig a 13. században épült a Csaronda patak árterülete melletti kis emelkedőn.  A templom terméskő alapra épült, téglából, keskeny toronnyal, amiben nem függött harang, az külön épületben volt. A helyreállítások, belső munkálatok során fedezték fel és konzerválták a korabeli falfestményeket, freskótöredékeket. Maga a bútorzat pedig a barokk kort idézi, az 1700-as évek végén készült.

Csaroda temploma és környéke

Csaroda határában több természeti kincs is van, ilyen a Kisasszony-erdei  tőzegmohalápos Báb-tó, a Nyírjes-tó és a Bence-tó. Az Ős-Tisza elhagyott mederszakaszaiban alakultak ki ezek a lápok, megőrizve a jégkorszaki növényvilág ritkaságait napjainkig. Ám nem maradna sokáig így, ha nem gondoskodnának szakavatottan  a víz utánpótlásáról.

Akár kerékpárral is könnyen bejárható ez a sík vidék, ha Vásárosnaményból indulunk, kiépített út vezet a töltéskoronán végig. Idősebb korosztály számára is ajánlható, mert alig van benne szintkülönbség.

A csarodai templom belseje

Innen dél felé haladva megálltunk Nagyar településen, ahol a Luby kastélyban néztünk körül. A gondosan felújított kastély rendezvények helyszíne – esküvőket, konferenciákat tartanak benne, ehhez jól illik a hatalmas rózsakert kb. 500 rózsatővel, pálmaházzal. A falu határában áll egy öreg kocsányos tölgy, alatta írta Petőfi Sándor a Tisza c. versét, ami hihető, hiszen itt folyik a kis Túr a Tiszába és Petőfi gyakran vendégeskedett a Luby család kastélyában.

Egy kis felfrissülés, kávézás után folytattuk a beregi falubejárásainkat.

A következő település Szatmárcseke, leginkább a különleges csónak alakú fejfás temetőjéről ismert. Itt leltünk rá Kölcsey Ferenc síremlékére. Kölcsey aránylag rövid ideig élt Szatmárcsekén, de itt írta le 1823 január 22-én a Himnusz c. költeményét, amelyet aztán Erkel Ferenc zenésített meg. A Kölcsey kúria sajnos már nincs meg, de a helyén épült Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a költő tiszteletére.

Kölcsey Ferenc síremléke Szatmárcsekén

A nap végén a kanyargós Túr folyó mellett megálltunk a Túristvándi vízmalomnál, ezt szinte kötelező megnézni, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik gyöngyszeméről van szó. A mai formáját 1752-ben építették, de már állt itt malom az 1300-as években is. Muzeális épület, de működőképes, amiről mi is meggyőződtünk, láttuk működés közben. Igaz, hogy nem lisztet őrölt, csak üresen járt, de ezt is nagy élmény volt látni. Ám volt rá példa, hogy az augusztus 20-i ünnepre ebben a malomban őrölték a kenyérhez a búzát.

A malom épületében helytörténeti kiállítás van, a többszintes épületben pedig a különleges berendezéseket is körbe lehet járni.

Érdemes tehát felkeresni a Felső-Tiszahát környékét: népi kultúrában gazdag falvak, vadregényes folyók, kerékpártúrák, rejtett természeti kincsek felfedezése, sorolhatnám, még mi minden vár az idelátogatókra, csak el kell indulni.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp