Megnyugtattam, hogy jó helyen jár, és beengedtem a rámpás ajtón. Valóban jó helyen járt, mert itt akadálymentes környezetben, bátran feltehette a kérdéseit, elmondhatta a félelmeit, kudarcait, és megkezdődhetett a közös munka, a közös álláskeresés. Persze ez nem minden esetben megy ilyen könnyen…
Foglalkozási tanácsadóként egy civil szervezetnél tevékenykedem már jó néhány éve. Normál és megváltozott munkaképességű álláskeresőknek segítjük az elhelyezkedését, komplex tanácsadói és mentori szolgáltatást nyújtva számukra.
A munka világa ugyanis rengeteg kihívást jelent normál munkavállalók számára is, nem beszélve arról, aki valamilyen szempontból speciális helyzetbe kényszerült.
Gondoljunk csak bele, hogy hány érzékszervünknek kell tökéletesen működnie csupán ahhoz, hogy eljussunk a munkahelyünkre! Látnunk, hallanunk kell a környezetet, figyelnünk kell a jelzésekre, tudnunk kell közlekedni, kommunikálni, fejben kell tartanunk az útvonalat, meg kell tudnunk oldani váratlan helyzeteket, és még el sem kezdtük a konkrét napi munkavégzést. Ha csak egy érzékszervünk vagy testrészünk kiesik a sorból, már teljesen át kell strukturálnunk az egész működést, és más alapelvek mentén kell megtanulnunk létezni. Ezért hívják ezt megváltozott helyzetnek munkavállalás szempontjából is.
De pontosan kit tekintünk megváltozott munkaképességű munkavállalónak?
A magyar törvényi szabályozás szerint ,,megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy értelmileg akadályozott, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek” (www.rehabportal.hu). Tehát ebbe a csoportba nem csak valamely fogyatékkal élő személyek (hallás-, látás-, mozgásszervi stb.) tartoznak bele, hanem sokkal tágabb körben kell gondolkodnunk (pl. daganatos megbetegedésből felépült személyek, szívbetegséggel, ízületi betegségekkel élők). Társadalmunk közel 10%-át megváltozott munkaképességű személyek alkotják, ami elég magas arány ahhoz, hogy ezt a munkaerőt ne hasznosítsuk, hiszen egyértelmű, hogy ezek az emberek is képesek hasznos, értékteremtő munkát végezni, amennyiben a megfelelő helyen vannak.
De térjünk csak vissza az előbb említett kerekesszékes lányhoz. Számára egy munkahelyen elsődleges szempont az akadálymentesség. Az akadálymentesség fizikailag és lelkileg is értendő, mert ez talán a legjobb szó arra, hogy hogyan lehet ma Magyarországon egy megváltozott munkaképességű munkavállaló sikeres a munkaerőpiacon. El kell gördíteni előle azokat az akadályokat, amit saját magában halmozott fel, vagy amit a többségi társadalom tett le eléje. Mire gondolok?
Ahogy azt a Kézenfogva Alapítvány vezetője megfogalmazta a fogyatékkal élők szempontjából: ,,Nem maga a fogyatékosság jelenti általában a legnagyobb problémát, sokkal inkább az előítéletek, a közöny vagy a tudatlanság.”
Ha egy munkavállaló előítélettel, közönnyel vagy a betegségét illetően tudatlansággal találkozik egy állásinterjún, akkor könnyen eljuthat oda, hogy már meg sem próbálja. A legtöbben félelmekkel, csalódottsággal és nagy fokú önbizalomhiánnyal küzdenek, ami az álláskeresésnél egyáltalán nem előnyös kiindulópont. Mentori segítséggel azonban el lehet jutni oda, hogy a meglévő készségeket és képességeket a megfelelő munkakörhöz illesszük.
A mozgáskorlátozott lány esetében például kiderült, hogy nagyon magas szinten kommunikál, jól fejezi ki magát, és szeret kapcsolatot teremteni az emberekkel. Számára egy diszpécseri munkakör teljesen megfelelő, hiszen nem kell megtennie nagy távolságokat, de hatékonyan tud számítógép előtt kapcsolatot teremteni másokkal. Azonban nem mindenkinél ilyen egyértelmű a helyzet. A statisztika szerint ugyanis tíz fiatal megváltozott munkaképességű ember közül csupán kettő talál munkát magának. Pedig valóban igaz, hogy a munkahely nemcsak kereseti lehetőséget jelent, hanem emberi kapcsolatokat, egy közösséghez való tartozást, napirendet, felelősségtudatot is ad.
Mit lehet hát tenni?
Országszerte több civil szervezet foglalkozik már ezzel a kérdéssel, és sikeres projekteken keresztül nemcsak a munkavállalókat, hanem a munkáltatókat is felkészítik a megváltozott munkaképességű személy fogadására.
A munkavállaló szempontjából fontos, hogy motivált legyen a munkavégzésre, akarjon elhelyezkedni és tenni azért, hogy meg is maradjon az adott munkahelyen. Sokaknak már a reggeli felkelés is gondot okozhat, ha több éve távol vannak a munka világától. Ebben is segítséget nyújthat egy mentor, aki akár el is tudja kísérni az ügyfelet a munkahelyre az első időszakban. Fontos, hogy legyen együttműködő az álláskereső, legyen őszinte saját magával és a mentorral szemben is, hiszen így tudnak haladni a közös úton. Arra is van lehetőség, hogy a munkavállaló kipróbálhassa magát egy adott munkahelyen néhány órában, megnézze a munkafolyamatokat, eldöntse, hogy megfelelő-e számára a környezet. Van-e esetleg olyan tényező, amelyen változtatni kellene az egészségkárosodása miatt (pl. hallássérültként zavarhatják a gépzajok, vagy szék biztosítására lenne szüksége, mert nem tud sokáig egy helyben állni). Fontos, hogy az álláskereső tisztában legyen a saját képességeivel, és helyes értékítélettel legyen maga felé.
De a lényeg, hogy minden akadály legyőzhető kellő akarattal és odafigyeléssel, meg persze egy segítő kézzel, aki folyamatosan vezet az úton.
A munkáltatók szempontjából is szükséges az akadálymentesítés legfőképp mentális vonalon. El kell oszlatni a kételyeket, félreértéseket, sztereotípiákat, melyek körülveszik ezt a kérdéskört. Sok munkáltató fél attól, hogy megváltozott munkaképességű személyt alkalmazzon az esetleges rossz tapasztalatok miatt, vagy mert ez tőle is új szemléletmódot követel. Ha egy munkáltató nyitott új munkakörök kialakítására, esetleg távmunka, otthon végezhető munkafolyamat szervezésére, úgy sokkal könnyebben talál megfelelő embert a megváltozott munkaképességű állományból is. Érzékenyítésre van szükség a meglévő munkavállalók körében is, hiszen kihívás lehet, ha egy speciális igényű ember érkezik a csoportba. A gazdasági haszon mellett így javulhat a kollektíva egymáshoz való viszonya, nyitottabbá, elfogadóbbá válhatnak a tagok. Természetesen az érzékenyítést is hozzáértő személynek kell vezetnie, mely szintén elérhető a civil szervezetek szolgáltatásai között.
A munkám során megtapasztaltam, hogy senkiről nem szabad lemondani. Isten mindnyájunkat a maga képmására, értékesnek teremtett.
Azokat is, akik nem épek, hanem valamely fogyatékossággal vagy akadályoztatással kell élniük az életüket. Hálát adok, hogy nekem ,,csak” saját hitbeli és jellembeli fogyatékosságaimmal kell megküzdenem, és igyekszem a többségi társadalomnak olyan tagja lenni, aki csökkenti a szakadékot a kétféle embercsoport között.
Forrás: www.rehabportal.hu Tudástár: Megváltozott munkaképesség
www.wmn.hu Kurucz Adrienn: Nem a fogyatékosság az igazi akadály, hanem a környezet (2018. 11. 28.)
www.youtube.com Job Group: Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, előnyök és jó gyakorlatok (2017. 12. 11.)
