Nagyon sok kisebb-nagyobb hazai és külföldi cég veszi igénybe a szervezet- és folyamatfejlesztéssel foglalkozó szakemberek munkáját, trénerek által tartott készségfejlesztő képzéseket és személyes hatékonyság, eredményesség növelését elősegítő coaching alkalmakat. Mindezek alkalmazása, a szervezet és a benne dolgozók elköteleződésének mértékétől függően, pozitív számszerűsített eredményeket mutathat egy cég működésének életében. A szervezetfejlesztés fogalma az angol Organization Development (röviden: OD) kifejezésből származik, meghatározását Richard Beckhard (1918–1999) foglalta össze a legtömörebben. Szerinte a szervezetfejlesztés tervszerű, a szervezet egészére kiterjedő, felülről szervezett törekvés, amely a szervezet hatékonyságának és életképességének növelését célozza a szervezeti folyamatokba való tervszerű beavatkozás útján, magatartás-tudományi ismeretek felhasználásával.
Ahogy keresztényként szemléljük a gazdasági piacon működő tanácsadási folyamatokat, netalántán mi magunk is részt vettünk már a munkahelyünkön egy-egy ilyen programban, esetleg hasznosnak is ítéltük mindezt,
lehetséges, hogy elgondolkodtunk azon, hogy egy szervezetfejlesztési projekt és/vagy egy tréningfolyamat megállná-e a helyét a saját gyülekezetünkben.
Előfordulhat, hogy gyorsan elhessegettük a gondolatot, hiszen Krisztus és az egyház a Szentlélek által vezérelt egység, és Isten hatalmasabb annál, mint hogy mi ilyesféle, emberek által, a gazdasági piacon az anyagi javak elősegítését szolgáló eszközöket alkalmazzunk Isten országának az építéséhez. Vagy épp az ellenkezője jutott eszünkbe, a gyülekezetben is vannak vezetők (lelkész, presbiterek, elöljárók), szolgálati területekért felelős testvéreink, a gyülekezetbe eljáró tagok és látogatók, akik azon kívül, hogy Istenhez személyesen kapcsolódnak, egymáshoz is szorosan.
Krisztus testeként, ami az egyház, vagyunk jelen a világban, ahol mindenki egy-egy testrész, és hasznos szerepet tölt be Isten országának építésében.
Tehát azért, hogy mindezt az emberi mivoltunkból adódó lehetőségeinket és korlátainkat figyelembe véve még hatékonyabban és eredményesebben tehessük, miért ne alkalmazhatnánk olyan eszközöket, amelyeket elsősorban nem keresztény közösségben használnak, de a Szentlélek bölcsességét kérve és azokat a bibliai elvek mentén megvizsgálva beépíthetjük a gyülekezeti működésünkbe.
John MacArthur (1999) utal arra A Mester terve szerinti gyülekezet című könyvében, hogy már a legelső gyülekezetnek is konkrét formája volt. Krisztus 12 tanítványa, az apostolok voltak azok, akik megalapították az első közösséget, majd ahogy nőtt a gyülekezet létszáma, új vezetőket képeztek ki arra, hogy az apostolok felelősségét átvegyék annak érdekében, hogy ők további közösségeket tudjanak létrehozni. A gyülekezeti vezetőség az elöljárókból és a diakónusokból állt.
A gyülekezet viszont azért tér el mindenfajta más szervezeti formától, mert a vezetők elsősorban munkájukkal és életükkel nem egy felettük álló vezető felé felelősek, hanem Isten felé.
Ettől függetlenül nem szabad a gyülekezetnek abba a hibába esnie, hogy a strukturáltságot és hatékonyságot rossz, emberi mechanizmusnak ítéli meg. Krisztus is munkájában célokat tűzött ki és stratégiát állított fel. Nem a gyülekezetben megjelenő szervezeti elemeket kell elvetni, hanem a helyes identitásból fakadó célokat kell kitűzni. (Balog, 2016)
Forrás, bibliográfia:
- Balog Márta (2016): Közösség és közösségvezetés (Budapest: Szent István Társulat).
- Beckard Richard (1969): Organization Development: Strategies and Models, Addison- Wesley Publishing Company, Boston.
- John F. MacArthur (1999): A Mester terve szerinti gyülekezet, KIA Könyvkiadó, Budapest.
- Tóth-Szabó Veronika (2019): A közösség erejével, MA Szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem.
Fotó: pexels.com
