A 90-es években a vállalkozó szó sokszor pejoratív értelemben egy kicsit feketéző, kicsit simlis ember képét vetítette az emberek elé, aki a farzsebéből kötegnyi pénzt kap elő bármikor, de ha lehet, az adó megfizetését elkerüli. Ez a szemlélet sokat változott az elmúlt 30 évben, sokkal tisztább lett a gazdasági helyzet, és nagyon sok törekvés, kezdeményezés támogatja a vállalkozókat, hogy adókerülés nélkül, tisztán dolgozzanak.
Mint minden, ez is nehéz, lassan változik, és még a legtisztességesebb ember is belecsúszik egy-egy hibába, nem ismert jogszabályba. Viszont alapvetően elmondható, hogy manapság vállalkozni Magyarországon egyre elismertebb, méltóságteljesebb feladat.
Nő létemre sokszor érzem azt, hogy sokan nem értenek egyet a pályaválasztásommal.
Gimnázium után óvodapedagógusként végeztem, de hamar jött a felismerés, hogy nem ez az én utam. Szeretek emberekkel foglalkozni, szeretem a pedagógiát és pszichológiát, amit tanultam ennek keretében, de nem nekem való az óvodai munka. Annál inkább vágytam egy saját kávézó megalapítására. Egy romantikus álomként lebegett előttem, hogy milyen jó lesz majd, amikor a kedves törzsvendégeim bejönnek a felkelő nap sugaraival, kávéznak, elbeszélgetünk, és mindenki boldog. Ezt az álmot kerestem, és amint lehetőségem nyílt rá, bele is vágtam. Fiatalon, lelkesen, nem ismerve a gazdasági oldalát egy ilyen vállalkozásnak, kevés vendéglátós tudással és tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel, energiával, kitartással.
Az első hónapok és évek ebből éltek és táplálkoztak, de sorra jöttek a kihívások anyagi téren, viták a főbérlővel és a társasházzal, gonosz és bunkó vendégek, betörés, lopás, minden, amit csak el tudunk képzelni. Olyan helyzetek, amelyekben éretten, határozottan kell helytállni, amikor egy nőt sokszor nem vesznek komolyan, sőt megaláznak. Nem erről álmodoztam, ez nem az a romantikus álom, amire vágytam.
Mégis miért érzem, hogy ezen a pályán helyem van? Hogy nem volt teljesen őrültség belevágni?
Azokért a pillanatokért, amikor felismerem a kollégáim fejlődését, vagy segítségért fordulnak hozzám. Amikor a szomszédunk elmondja, mennyire örül az utca, hogy itt vagyunk. Amikor egy néni kizárja magát a lakásból, és nálunk várja meg a férjét, és azóta rendszeresen benéznek, kávéznak, beszélgetünk. Vagy amikor ugrálva ujjong örömében az új szakács, mert megtudja, hogy felvettem teljes állásba az interjú után. Amikor látod, hogy nem egy szokványos vendéglátós vagy, hanem egy furcsa hibrid, ahol lélekkel és élettel töltitek meg a hosszú munkaórákat, a sok rohangálást, pörgést. Ezekért a pillanatokért éri meg felkelni, dolgozni, fejlődni, lemondani sok mindenről az életben, amit esetleg elvárnánk egy fiatal nőtől. Pedig van, amit egy nő tud igazán megadni egy vállalkozásnak, ahogy egy gyermeknek is kiemelkedően szüksége van egy édesanyára a szenzitív periódusban.
Vállalkozó nem születik minden bokorban, és nehezen marad meg a pályán, aki nem elég alázatos, kitartó. Ez a születés is, mint egy gyermek születése, egy olyan folyamat, amit belülről ért meg igazán az ember, és látja meg a csodát, amiért megéri a sok nehéz pillanatot.
Ha mégis belevágnál egy ilyen utazásba, az alábbi pontokat fontold meg a teljesség igénye nélkül:
- Keress egy jó és megbízható könyvelőt!
- Építs ki kapcsolatokat, minél többet!
- Kérdezz! Kérdezz! Kérdezz!
- Olvass szakmai oldalakat rendszeresen!
- Kövess számodra példakép vállalkozókat, fogalmazd meg, miért példakép, mi értékes számodra a munkásságából, életéből. Próbálj vele személyesen is beszélni!
- Mérd fel az erőforrásaid! Mind anyagilag (nem árt, ha van tartalékod az első hónapokra!), mind lelkileg! Mik az erősségeid és gyengeségeid? Kik állnak mögötted? És ők mögötted lesznek akkor is, ha nem jól sül el?
- Merj nagyot álmodni, de legyen hozzá üzleti terved is!
- Ne a tanuláson és a szakmai kérdéseken spórolj!
- Tűzd ki, mik a sikerpontok és kudarcpontok, amelyek jelzik, hogy folytatnod kell-e a vállalkozást!
- És… légy kitartó!