Jézus Krisztus azt parancsolta a tanítványainak, hogy egyek legyünk, ahogyan ő is egy az Atyával, és hogy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett bennünket. Hogyan lehetséges ez az egység egy ennyire szétszakadozott egyházban? Az első lépés efelé a másik nézőpontjának megismerése. Ezen írásom ezt a lépést hivatott elősegíteni.
Hadd kezdjem egy idézettel: „A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket a bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. Az egyik elsősorban a megigazulás, mely visszahelyez bennünket Isten kegyelmébe, »hogy miként Krisztus… föltámadott a halálból, úgy mi is az új életben élhessünk« (Róma 6,4).
Ez az új élet a bűn fölötti győzelem és a kegyelemben való új részesedés.
A másik összetevő a fogadott fiúság megvalósulása, mert az emberek Krisztus testvéreivé válnak, ahogyan maga Jézus nevezi tanítványait a föltámadása után: »Menjetek, és vigyétek hírül testvéreimnek…« (Máté 28,10) Testvérek nem a természet alapján, hanem a kegyelem ajándékaként, mert ez a fogadott fiúság valós részesedést jelent az egyetlen Fiú életében, ami teljességgel az ő föltámadásában nyilvánult meg.”
Úgy gondolom, hogy ezzel az idézettel, hitvallással még a legvérmesebb protestáns testvéreim is egyet tudnak érteni. Még akkor is, hogyha ez történetesen a katolikus egyház katechizmusából származik. Látnunk kell, hogy minden keresztény felekezet alapja a Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit – mindannyiunk számára ez a legfontosabb, ez a kiindulópont. Minden más értelmezés, dogma ezekre az eseményekre épül – és a különböző értelmezéseinkből fakadnak a sokszor egyházszakadásig vezető viták.
Feladatunk, hogy az igazságot keressük és védjük, de közben ne essünk abba a csapdába, hogy önmagunkat tévedhetetlennek tartjuk – adjunk teret a másiknak ahhoz, hogy másként lásson dolgokat. Nem tehetünk másként a Máriáról vallott nézeteink tekintetében sem, hogyha szeretnénk előbbre jutni az egymással való kapcsolatban.
Mária szerepéről már a Kr. u.-i 5. században komoly vita folyt.
Ez a vita igazából szorosan kapcsolódott a Krisztus személyéről szóló vitához. Krisztus istenembersége sokáig okozott fejtörést a teológusoknak – és valójában ma sem értjük teljesen ezt a titkot. Az említett időszakban különösen sokat foglalkozott az egyház a kérdéssel. Ennek a vitának a része volt az, hogy Mária istenszülő (theotokosz) vagy Krisztus-szülő (khrisztotokosz) volt. Egy Nesztoriusz nevű ember álláspontja szerint Mária megszülte Krisztust (Krisztus-szülő), aki ember volt, és csak élete során később vált eggyé az Igével, tehát Istenné vált. Ezzel szemben az egyház azt az álláspontot képviselte, hogy Mária a Szentlélektől foganva megszülte Krisztust, aki egylényegű Istennel és az emberekkel is (kivéve a bűnt). Láthatjuk, hogy a Máriáról szóló vita egészen messzire nyúlik vissza.
A jelenkorban azonban a keresztények közötti nézeteltérést leginkább a római katolikus egyház Máriáról szóló tanai okozzák. A Máriával kapcsolatos tanításokat a dogmatika mariológiának nevezi. Vizsgáljuk meg ezeket a tanokat.
- Mária Jézus anyja: szűzen szülte gyermekét. Ez olyan csoda, ami az isteni közbeavatkozást támasztja alá. A gyermek, akit szült, egylényegű Istennel és emberekkel: Mária eszköz volt abban, hogy az Ige emberré lehessen. De ez nem azt jelenti, hogy Isten Máriától származik! Eddig a pontig nincs különösebb vita az egyházak között.
- Mária örök szüzessége: e szerint a tétel szerint Mária a várandósság előtt, alatt és után is szűz maradt élete végéig. Érdekesség, hogy még a legnagyobb reformátorok, Luther és Kálvin is elfogadhatónak tartották ezt a gondolatot. Ugyanakkor vannak mások, akik a Jézus testvéreiről szóló igék alapján nem tudják ezt az álláspontot elfogadni. (A Mária örök szüzességét vallók a „testvérei” szót Jézus rokonaiként vagy akár honfitársaiként értelmezik: ezt szerintük a görög szöveg megengedi.)
- Mária szeplőtelen fogantatása: istenanyaságából adódóan Mária különleges kegyelemben részesült, amely által mentes az eredendő bűntől. Sok protestáns szemében ez a tétel már botránykő. Ezért fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a fajta bűntelenség nem egyenértékű Jézus bűntelenségével. Mária is Krisztus érdemére és Isten kegyelmére szorult, de ezt máshogyan kapta meg, mint általában az emberek. Tehát bűntelensége nem a saját érdeme.
- Mária mennybevétele: Mária nem természetes halállal halt meg, hanem Illéshez és Énókhoz hasonlóan a mennybe ragadtatott el, ahol feladata az, hogy közbenjárjon Krisztusnál az egyházért. Ezt a tételt még inkább elutasítják a protestánsok, hiszen azt a veszélyt látják benne, hogy Máriát egyfajta társmegváltó magasságába emeli. Vannak ilyen irányzatok is, de az elfogadott katolikus hitelvek szerint ez nem azt jelenti, hogy Mária isteni rangot kapott volna. Tehát Mária Istenként való tisztelete, imádata katolikus szemmel sem lehet cél.
További magyarázatra szorul az, hogy mit jelent Mária közbenjárása. Vegyük észre, gyakran előfordul, hogy ugyanazokat a szavakat más jelentéstartalommal használjuk. Ilyen szavak például a közbenjárás és az imádság. Ez okozhat félreértéseket. Itt a közbenjárás nem egyenértékű azzal, ahogyan Krisztus járt közben az emberekért.
A katolikus gondolatmenet szerint Mária (és más szentek, akik már a mennyben vannak) imádkoznak a földön maradtakért. A Máriához való imádság pedig lényegében azt jelenti, hogy Máriát arra kérik, hogy imádkozzon értük. Ahogyan mi protestánsok is megkérjük egymást közbenjáró imádságra, hogyha arra van szükségünk.
Érdekesség, hogy míg a protestánsok gyakran élesen elutasítják ezt a nézetet, arról, hogy akkor ehelyett tulajdonképpen mi is történik a hitben elhunytakkal, nem sok szó esik. Legalábbis a baptista teológiában semmiképpen sem.
Fontos megjegyzést találhatunk még a katolikus katekizmusban: „Amit a katolikus hit Máriával kapcsolatban hisz, arra alapszik, amit Krisztussal kapcsolatban hisz, amit viszont Máriáról tanít, az megvilágosítja Krisztusba vetett hitét.” Ezt a törekvést nem szabad elfelejtenünk, amikor hívő katolikusokkal beszélgetünk. Vannak, akik számára Krisztusra mutató lelki élményt jelent a Máriával való kapcsolat.
Mint már említettem, protestáns oldalról több kivetnivaló is felmerül, különösen a 3. és 4. pontban foglaltakkal szemben. A Biblia nem ír ezekről az eseményekről, nem erősíti meg ezeket. Sőt, Jézus mennybemenetele után Máriáról valójában nem is esik többé szó. Csak később, az egyházatyák írásaiban, apokrif iratokban és egyéb hagyományokban kerül elő újra hangsúlyosan.
Hisszük, hogy ha Máriának még az istenszülőségnél is fontosabb szerepe lett volna, arról kaptunk volna bibliai kijelentést. Ezért nem látjuk ezeknek a sokszor egészen kései hozzáfűzéseknek a célját, és azt gondoljuk, hogy hitünk megéléséhez elegendő, amit a Bibliában olvashatunk. Másrészt a gyakorlati életben láthatjuk azt, hogy bár a célja a Krisztus megvilágítása lenne, ez a tan mégis sok esetben lehetőséget nyit arra, hogy elfordítsa az emberek figyelmét Krisztusról. Gondolhatunk a különböző Mária-kultuszokra. Máriát Krisztusnál magasabbra emelni pedig katolikus szemmel sem lehet cél.
Azt gondolom, hogy Máriának mégis egészen különleges kapcsolata volt (van) Jézussal, amit kár lenne tagadni.
Ebből fakadóan vannak olyan dolgok, amelyekben felnézhetünk rá és követhetjük példáját, felekezeti meggyőződésünktől függetlenül. Ilyen a hite, amivel hitt az angyali kijelentésnek, és Jézus egész életében hitt az ő mindenhatóságában (lásd kánai menyegző) egészen a mennybevételig, hittel várta a Jézus által megígért pünkösdöt is.
Másokat is arra bátorított, hogy higgyenek Jézusnak, Jézusban. Engedelmeskedett, elfogadta Istentől kapott feladatát, és odaszánta önmagát, a saját testét. Hűséges volt Jézushoz, még ha fájt is neki, amikor Jézus visszakérdezett, hogy „ki az én igazi anyám és testvéreim?”.
De ott volt a kereszt alatt is, ahová már nem sokan kísérték el Jézust követői közül…
Úgy vélem, egy ilyen vitatott témában is, mint a Mária személyéről szóló teológiai vita, fontos szempont az, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fát. Még ha vannak is kérdések, amelyekben nem értünk egyet, közös célunk lehet az, hogy Máriáéhoz hasonlóan gyümölcsöző hitünk és kapcsolatunk legyen Jézussal.
Fotó: unsplash.com