Úgy tapasztalom, ez gyakori véleménye a nem vallásos embereknek a vallásokról. Valahol érthető ez az általánosítás, mert ha valaki csak felszínesen ismeri ezeket a dolgokat, kívülről nézve könnyen feltételezheti ezt. Pedig ha mélyebben belefogunk hitrendszerek kutatásába, hamar nagy különbségeket fedezhetünk fel közöttük. Amikor pedig egy baptista gyülekezetbe évek óta járó ember kérdezte meg tőlem, hogy a muszlimok is ugyanazt az Istent imádják-e, mint mi, akkor jutottam arra, hogy szükség van ennek a témának a mélyebb feltárására. Ezen kutatásom alapján szeretnék egy kis ízelítőt adni abból, hogyan gondolkodnak a muszlimok Jézus személyéről. Azért érdemes Jézus személyének megítélése alapján összehasonlítani vallásokat, mert a kereszténység tanításának ő a középpontja, Isten maga, az emberek megváltója. Ennek pedig messzemenő következményei vannak. Vajon más vallások is így gondolkodnak róla?
Mindenekelőtt érdemes röviden áttekinteni a muszlim világképet, és azt, hogyan látják ők Istent.
Allah az egy Isten, a teremtő. Az iszlám szó engedelmességet jelent – a vallás lényege pedig az Istennek való engedelmesség. A teremtett világ is engedelmeskedik Istennek. Az ember is eldöntheti, hogy engedelmeskedik-e Istennek, vagy pedig érzéki vágyait követve éli életét, és elfordul Istentől. Ez az út tudatlanság és lázadás Isten ellen, amivel kiérdemli Isten büntetését az ember. Aki viszont engedelmeskedik Istennek, áldott lesz.
Az ember teremtése óta prófétákat küldött Isten (például Ádám, Ábrahám, Mózes vagy Dávid), hogy tanítsák az embereket Isten útjára. Az utolsó próféta Mohamed volt, aki által a legtökéletesebb kijelentést kapta az emberiség: a Koránt.
Mohamed tanítását és példáját követve az iszlám hitnek hat tétele van: 1. Az egy Istenbe vetett hit, 2. Hit Isten angyalaiban, 3. Hit az Isten által kinyilatkoztatott könyvekben (melyekbe beletartozik a Tóra és a Biblia is, de a legutolsó a Korán), 4. Hit Isten prófétáiban, 5. Hit a halál utáni életben, 6. Hit az ítélet napjában.
Ezekre épül az iszlám vallásgyakorlat hat pillére:
1. Az ima – naponta ötször, előírt jelképes cselekedetekkel, 2. A böjt – Ramadán havában, 3. A zakát – rászorulók támogatása, 4. Zarándoklat – az élete során az ember legalább egyszer jusson el Mekkába, 5. Az iszlám védelme, 6. Dzsihád – testi és lelki erőfeszítéseket tenni Isten ügyéért (ez nem feltétlenül egyenlő a terrorizmussal! Ahogy a kereszténységnek, úgy az iszlámnak is többféle irányzata van).
Ebben a hitrendszerben keressük hát Jézus személyének a szerepét.
Az iszlámban a Koránból olvashatunk rövid részleteket Jézusról, aki nem központi szereplője a szent könyvnek, de vannak róla említések.
További forrásaink a hagyományok. Származását tekintve Jézus Allah teremtménye, aki csodás módon született Máriától, aki szűzen esett teherbe. „Nem illik Allahhoz, hogy fiat nemzzen.” (Korán, XIX:35) Jézus tehát nem Isten fia, de a csodás születése jel a zsidóknak: Allahnak nincs szüksége apára ahhoz, hogy teremtsen.
A Jézusról szóló születéstörténet is más, mint amelyet az evangéliumokból ismerhetünk: az angyalok kijelentették Máriának Jézus születését, illetve megjövendölték, mit fog véghez vinni. Gábriel angyal belefújt Mária köntösének ujjába, és Mária ezután esett teherbe. A paráznaság vádja elől a pusztába menekült a zsidók elől, ahol egy datolyapálma alatt szülte meg gyermekét. Visszatérésük alkalmával Jézus megtette első csodáját: a bölcsőből szólva kijelentette magáról, hogy ő Allah prófétája.
Jézus életéről kevés szó esik a Koránban, leginkább fontosabb csodáit emeli ki és egyes vele kapcsolatos eseményeket. Ilyen csoda például, amikor életre keltett egy agyagmadarat.
Egy másik eset pedig, amikor a tanítványok számára lehívott a mennyből egy terített asztalt. Fontos szempont az, hogy ezeket a csodákat Jézus mindig Allah engedelmével tette azért, hogy az ő istenségét bizonyítsa. Nem önmagát igazolta tehát ezekkel a tettekkel.
A kereszténység központi témája Jézus kereszthalála. A Koránban azonban kevés szó esik erről. A zsidók meg akarták ölni Jézust, de Allah nem engedte meg nekik, hogy megöljék az ő prófétáját. Kétféle elmélet is létezik ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy a kivégzés előtt Allah a tömegből valakit hasonlóvá tett Jézushoz, és őt ölték meg Jézus helyett. A másik pedig az, hogy Jézus halála csak látszat volt, valójában nem halt meg. A történet lényege az, hogy a zsidók megpróbáltak cselt szőni Allah ellen, de nem tudtak, mert valójában Allah szőtt cselt ellenük.
Jézusnak mint Isten prófétájának brutális halála értelmezhetetlen jelenség a muszlim gondolkodásban, hiszen ez nem lenne méltó Istenhez. Teológiai értelemben pedig szükségtelen a kereszthalál: az iszlám nem ismeri az eredendő bűn fogalmát, és így Jézus áldozathalála is értelmét veszti.
Az ő gondolkodásukban mindenki maga felel a saját tetteiért – más nem vállalhatja azok következményeit át.
Szükségképpen, ha Jézus nem halt meg, fel sem támadhatott. Allah magához vette őt.
A kereszténységhez hasonlóan az iszlám is hisz a végidőkben és az utolsó ítéletben. Az ítélet napján Allah az embereket a földi cselekedeteik alapján fogja megítélni. Akik Allahnak engedelmeskedve éltek, jutalmat kapnak, akik engedetlenek voltak, büntetést. Jézusnak semmiféleképpen nincs az ítélethozatalban szerepe. Feladata az, hogy tanúskodjon azok ellen, akik meg akarták őt ölni. A hagyomány szerint Jézus visszatér a földre, és egy muszlim királyságot hoz el, bizonyítva mindenki számára az iszlám igazságát. Ezért a muszlimok várják az ő visszajövetelét. Miután negyven évig uralkodik a földön és családot alapít, Jézus maga is meghal és Isten ítélete alá kerül az ítéletkor. Arról kell majd számot adnia, hogy elvégezte-e az Allah által rábízott feladatot.
A fentieket összegezve láthatjuk, hogy Jézus személyével kapcsolatban jóval több a különbség, mint a hasonlóság az iszlám és a kereszténység között.
A Korán többnyire olyan történeteket említ Jézusról, amelyeket a Biblia nem ismer. Ezek inkább az apokrif irodalmakban lelhetők fel. (Izgalmas kérdés a témában, hogy Mohamed ismerte-e egyáltalán az eredeti evangéliumokat, illetve hogy milyen keresztény eredetű csoportokkal, szektákkal találkozhatott, ahonnan a Jézusról alkotott elképzeléseit merítette.) Jézus küldetése az iszlámban a következő: Allah prófétájaként figyelmeztesse a zsidó népet, beleilleszkedve azon próféták sorába, akiket Allah már korábban elküldött. Csodáival Allahra mutatott, van, aki szerint megjövendölte Mohamed érkezését. A végső ítéletkor pedig tanúskodik azok ellen, akik meg akarták ölni. Majd pedig a földön bizonyítja az iszlám igazságát. Az iszlám is használja rá a Messiás szót, de nem abban az értelemben, ahogyan a kereszténység. A Korán hangsúlyozza Jézus emberségét, és kifejezetten tagadja istenségét. Sőt, súlyos ítéleteket fogalmaz meg azokkal szemben, akik Jézust Istenként imádják.
Az iszlám tanítása szerint istenkáromlás Jézust Istenként imádni. A kereszténység szerint pedig istenkáromlás őt kizárólag embernek tartani. Megállapíthatjuk, hogy ez egy teljesen összeegyeztethetetlen ellentmondás a két vallás között. Márpedig a két vallás üdvösségtanát tekintve létfontosságú, hogy mit tartunk igaznak Jézusról. Mindenkinek azt kívánom, hogy saját lelkiismerete alapján járjon utána az igazságnak, és döntsön.
Selmeczi Nimród
