Ezt pedig maga Jézus jelenti ki a János 15,22-ben a következőképpen: „Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna velük, most nem lennének bűnösök, így azonban nincs mentség a bűneikre.” Az „így” arra utal, hogy Jézus eljött, a világosság megjelent földünkön, ezért fénye kontrasztot ad, nyilvánvalóvá teszi a bűnt (János 1,9). Ha nem jött volna el Jézus, ha nem születik meg az Isten Fia – érvel János –, talán még lehetne mentségük az embereknek, mondván: nekünk nem szólt senki, hogy bűnünk van, hogy meg kéne térni! Bár nyilván ez sem teljesen igaz, hiszen az Ószövetség is felvonultat számos messiási előképet, profetikus üzenetet, megtérésre hívó tanítást, mely jelzi: bűnbánatra van szükség a megmeneküléshez.
Viszont azzal, hogy testben megjelent Jézus Krisztus, mint az Atya küldötte, a Szentháromság tagja, megtörtént az eljövetel, mely nemcsak világosságot hozott, hanem ítéletet is (fog). Igaz, hogy a jól ismert János 3,16 utáni vers arról beszél, hogy „Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa”, az is biztos a folytatásban, hogy az nem jut ítéletre, aki hisz őbenne, „aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”.
Érdekes tehát, hogy a híres, szeretetről szóló, valószínűleg legismertebb bibliai mondat után háromszor is leíratott az ítélet kifejezés.
Ami késik, nem múlik: Isten kegyelme az, hogy ma még vár, de visszatérésekor, második eljövetelekor tudjuk, hogy győztes királyként és ítélő bíróként jelenik majd meg földünkön.
Akkor majd nem lesz mentség azoknak, akik nem hisznek őbenne! Lesz viszont mentségünk mindannyiunknak, akik bizalmunkat Isten Szentjébe, a Fiúba vetjük. Ez nem a mi érdemünk. A hitünk is Isten ajándéka! Addig pedig még, hála Istennek, van – egy kis – időnk. Mire? Arra, hogy hirdessük a megmenekedés útját, az örömhírt, az embert szerető Isten evangéliumát!
Alapigénk (János 15,22) szentírási bekezdésének címe, kontextusa az, hogy a világ gyűlölni fogja a tanítványokat. Miért? Mesterük miatt – akit követnek és akit szintén gyűlöltek. Az ősz egyik legmegrázóbb és legnagyobb hullámverését kavart eseménye az amerikai Kirk-merénylet. Ott is azt láthattuk, hogy a világ gyűlöli a Jézushoz tartozó bátor bizonyságtevőket. Nem szabad félnünk! Most, az év legkülönlegesebb ünnepén még van mentségük az ellenfeleknek, a kereszténység ellenségeinek is. Adventben élünk.
A visszajövetelkor viszont már nem lesz!
Itt ért volna véget ez a rövid írás, de – bár nem terveztem – fontos még szót ejtenünk egy aktuális teológiai vitáról! Bármennyire úgy tűnik, hogy intellektuális és nem gyakorlati, ez nincs így. Igenis meghatározó, mit vallunk az örök kárhozatról! Hogy jön ez ide a karácsonyi ünnepkörbe? Ha már fentebb említettem Charlie Kirköt, abszolút pozitív fényben, szólnunk kell egy másik Kirkről (Kirk Thomas Cameron amerikai színész, író, evangélista, televíziós műsorvezető, dokumentumfilmes és producer), aki bibliátlan megjegyzésével – t. i. a pokol nem valóságos, vagy nem úgy valóságos, ahogy azt a Szentírás tanítja – nagy port kavart a Tengerentúlon. Hála Istennek vannak józan hangok, mint például dr. Albert Mohler evangéliumi teológus, a Kentucky állambeli Louisville-ben működő Southern Baptist Theological Seminary elnöke, vagy a karcosabb, de bibliahű Todd Friel a Wretched tv-műsor házigazdája. A Fireproof (Tűzálló) című film főszereplőjeként megismert színésznek, aki az USA-ban már tinédzserként is milliók által ismert „sztár” volt, nincs igaza. A visszajövetelkor vagy a halálakor már nem lesz mentsége annak, akit nem Krisztusban ér majd az a pillanat! 🙏🏻
Kiemelt kép: unsplash.com
