Ez a rövid írás abban szeretne segíteni az olvasónak, hogy meglássa a kettő közti különbséget, és megfelelően értékelje Isten drága kegyelmét.
Fontos látni, hogy az ő irgalma nem olcsó: igaz, hogy a hívők számára ingyen van, de ő nagy árat fizetett ezért.
„Miért nem tud Isten »csak úgy« megbocsátani?” – hangzik olykor a kérdés, amikor kiderül, hogy a biblikus kegyelem másik oldala az ítélet! Vagyis amikor az emberek szembesülnek vele, hogy Isten igazságos bíró, aki ugyan megbocsát, de gondoskodik a kellő büntetésről is. Olyan ez, mint az érme két oldala: mindkettő szükségszerű, hogy egyensúlyban maradjunk, nem létezik az egyik a másik nélkül. A csoda ránk nézve az, hogy az ítéletet elvégző és elhordozó Személy ugyanaz – maga Isten.
Előfordulhat, hogy emberileg vágynánk rá, hogy Isten is olyan legyen, mint egy elnéző szülő, egy jóságos nagypapa vagy mint az alkalmanként kegyelmet gyakorló köztársasági elnök. A magyar kormány honlapján is olvasható tájékoztatás erről az eljárásról. „Az egyéni kegyelmezés jogát a köztársasági elnök gyakorolja. Az igazságügyi miniszter előkészíti és ellenjegyzi a köztársasági elnök kegyelmi döntéseit. Kegyelmi kérelem a büntetőeljárás megszüntetése, a még végre nem hajtott büntetés vagy intézkedés elengedése, illetve mérséklése, továbbá a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt nyújtható be.”
Az ilyen módon technikailag gyakorolt „kegyelem” ugyanakkor inkább amnesztia, mivel az elengedésnek nincs ellenoldala. Ki fizeti meg azt az árat, vétket, bűnt, amit okoztak? Most nem az a kérdés, hogy milyen jogon enged el bárkinek bármit a köztársasági elnök hazánkban, hanem ha ez megtörténik, valószínűsíthető, hogy a sértett oldalon fájó hiány keletkezhet (bár ez nyilván kiküszöbölhető egyéb módokon).
Visszatérve Isten és az ember közti relációra, a kulcskérdés: Miért halt meg Jézus? Az erre a kérdésre adott válasz helyes megértése közelebb visz minket Urunk dicséretéhez. Igen, biblikus módon imádhatjuk őt azért, mert saját vérén vásárolta meg a benne hívőket úgy, hogy közben kiengesztelte az Atya haragját (értsd: szentségéből fakadó igazságos ítélete iránti igényét). Az amnesztia és a kegyelem közti különbség tehát olyan, mint a látóhatár horizontjára illesztett mutatóujj. A távolság látszólag elenyésző, a valóságban ugyanakkor ég és föld.
