127. Fenséged rendet teremt

Elolvasási idő: 2 perc
Elolvasási idő: 2 perc
„Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt.

…Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.” (Zsoltárok 104,1–3)

Örökkévaló Istenem!

Ha felnézünk az égboltozatra, különböző felhőket láthatunk. Akár világosságot látunk a nap fényességétől, akár sötétséget a csillagos égtől, azok mind a te hatalmadat mutatják be. Akár a szelek különböző erősségét érezzük, mindezek fölött állsz és uralkodsz.

Ha megnézünk egy műholdképet, láthatjuk az esetleges időjárási felvételeket. Megteremtetted az egész világot, meghatároztad azok törvényeit, és fenntartod azokat.

Köszönjük, Istenünk, hogy bármi történik a világon, uralkodásod nem szűnik meg.

Ezeken mint sátoron át lépkedsz, bemutatva hatalmadat és szeretetedet. Köszönjük, hogy minden emberi tevékenység fölött állsz, és nem akarod, hogy a föld meginogjon. Áldalak, mert kiárasztod Szentlelkedet, megújítva a föld felszínét és az emberi szíveket.

Ahogy a viharos idő után énekelnek a madarak, úgy örvendek beszédednek és műveidet látva, Istenem. Köszönöm, hogy felvidítod szívem látva gondviselésed. Dicsérlek jóságodért, amikor határt szabsz az emberi tévedéseknek, és elősegíted azok helyreállását.

 

Ámen.
Majnár Zsolt

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp