Most viszont egy francia film nagy hatással volt rám. Véletlenül találtam rá, ahogyan egyik tartalomszolgáltató kínálatát böngésztem. Az Eszményi palota (The Ideal Palace) szép és tartalmas alkotás, benne tele valódi érzelmekkel.
Az élet írja a legjobb történeteket, így volt ezzel a filmmel is. A főszereplő Joseph Ferdinand Cheval a XIX. század végén élt egy francia kisvárosban, ahol postásként dolgozott. Nem volt beszédes ember, sőt értelmi képességei is gyengék voltak, de megbízható volt a munkájában. Napi 29 kilométert gyalogolt, hogy elvigye az emberekhez a küldeményeket. Miután első felesége meghalt, a fiát nem merték rábízni, családja gondozásába került. Ettől kezdve még zárkózottabb lett Joseph, egészen addig, míg egy útja során nem találkozott Philoménával, aki meglátta a furcsa postásban az értékes embert. Házasságukból egy gyermek született, Alice.
A film jól bemutatja, milyen nehéz volt Josephnek az első időben az apai szerep. Hogyan tudna ő felnevelni egy kislányt, akitől még a fiát is elvették? Kétségei az idővel szertefoszlottak. Jó apa vált belőle, akinek szeme fénye lett a kislánya.
Egy napon, mikor belebotlott egy furcsa kőbe, elhatározta, hogy egy palotát épít Alice-nak. Környezete, de még felesége is le akarta róla beszélni, őrült vállalkozásnak tartották. Joseph azonban kitartott elhatározása mellett. Sok képeslapot vitt ki a munkája során, és az azokon látott egzotikus épületek ihlették terveit.
1879-ben kezdett neki a munkának, és 33 évig napi feladatainak elvégzése mellett egyedül felépített egy 24 méter széles és 10 méter magas épületet. Már Joseph életében is csodájára jártak a furcsa palotának, sőt 1969-ben a francia kulturális miniszter műemlékké is nyilvánította. A mai napig is turisták ezrei látogatják a különös építményt.
A postás nem rendelkezett kőműves ismeretekkel, pénze sem volt az építkezésre. Csupán szorgalmára és kitartására számíthatott. A köveket maga gyűjtötte össze és építette be habarccsal a palotába.
A történetben szomorú csavar, hogy lánya, Alice nem láthatta meg a palota elkészültét, még gyermekkorban egy betegségben elhunyt. Apja azonban tovább folytatta a munkát, ez segítette túl a gyászán. Később fiával való kapcsolata is rendeződött, de fia is korán elhunyt, ezek után unokáiban vigasztalódott.
Sok próbán, nehézségen, akadályon kellett tehát keresztülmennie Josephnek, de nem adta fel. Kitartásának meglett a gyümölcse, élete munkája elkészült. Saját sírhelyét is megépítette a palota mellé, ahova végül eltemették. Vállalkozása nem volt sziszifuszi munka. Ő örömét lelte az építkezésben, végül pedig meg is valósult az álma.
Nils Tavernier rendező jól prezentálta a történetet. Érzelmes, de semmiképpen nem giccses alkotás született belőle. Jacques Gamblin színész pedig hitelesen játszotta el Joseph Cheval életét.
A film legfőbb üzenete az, hogy a kitartásnak megvan a gyümölcse. A hívő életben is csak azok nyerik el az élet koszorúját, akik nem hátrálnak meg, hanem minden nehézségen keresztül végigmennek és célba érkeznek.
Josephnek egyik oldalról hiányosságai voltak, nem volt túl okos, nem fejezte ki könnyen az érzelmeit, kissé autisztikusnak ábrázolják őt a filmben, de annál nagyobb szíve volt. Lehet az életben mi is hiányát érezzük bizonyos értékeknek, de ettől még lehet igazán értékes és maradandó az életünk.
Jó szívvel ajánlom ezt a filmet megtekintésre, akár társasággal is egy jó beszélgetés alapja lehet.
Merényi Zoltán
