Ma a nő és a férfi egyenlő jogát egy ember sem vitatja a világon, kivéve némely iszlám országot. (Meg egy-két eszmék között eltévedt ismerősömet.) Hivatalt tölthetnek be, felsőfokú tanulmányokat folytathatnak, szavazhatnak.
A mai magyar törvények néhány tekintetben előnyöket biztosítanak a nőknek (pl. munkakörülmények könnyítése, nyugdíjkorhatár stb.), általában azonban tiltják a nemi diszkriminációt, ha nem is mindig sikerrel.
Természetesen a családi és kisközösségi neveltetés ezt jelentősen árnyalhatja.
Némely családban jobban örülnek a fiú érkezésének. Néhol a családi szerepek még jobban megoszlanak feleség és férj között. Néhol az ismerkedés során kiszolgáltatottabbak a lányok, a nők.
A köztudat még ma is sokszor alárendelt, másodrendű lényként kezeli a nőket. Sokak számára ez a nőség alapvető értelmezése. Pedig a nő-férfi egyenrangúságát a teremtettség máshogy határozza meg. A Biblia ezt írja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!”
Ha jól értelmezem – és ebben biztos vagyok –, akkor nem pusztán a férfi istenképű, hanem a nő is.
Mindkettő. Férfi és nő az ember. Nem egyoldalúan a nő dolga a szaporodás, és egyoldalúan a férfié a föld meghódítása. Hanem mindkettő dolga ezzel foglalkozni.
Olyan világ a teremtettség – amelyben élünk –, ahol minden kapcsolódik a környezetében levőkhöz. Fizikailag vagy ma már virtuálisan is. A kapcsolataink, a környezetünkhöz való viszonyunk nélkül lehetetlen valóságosan értelmezni magunkat. Mert a dolgoknak önmagukban nincs értelmük, csak az adott közegében és viszonyaiban határozható meg minden. Így van ez a nőkkel – persze a férfiakkal – is.
A nőkről önmagában is gondolkodhatunk, de igazából a férfiakhoz való viszonyukon, a velük való kapcsolatukon keresztül válnak véglegesen nőkké. Ahogy a férfiak is a nőkhöz való viszonyon, a velük való kapcsolaton keresztül válnak férfivá.
AZÉRT VANNAK KÜLÖNBSÉGEK IS
A nő és a férfi közötti eltérés testileg és mentálisan is jelentős. A környezetünk érzékelését, mindennapi viselkedésünket, kapcsolati szerepeinket, egymáshoz való viszonyunkat leginkább genetikánk végleges meghatározottsága, biológiai adottságaink és történelmi emberi fejlődésünk kódolta belénk. A tudósok régóta kutatják ezeket a különbségeket, és eredményeiket fontos figyelembe venni.
A nőt és a férfit genetikai meghatározottsága alapján könnyű is megkülönböztetni. Ha a kisgyerekek levetkőznek az orvosi vizsgálat során, már nem is kell őket megkérdezni általában a nemükről.
Hogy lányok vagy fiúk leszünk-e, az a születésünkkor rögtön látszik, de alapvetően a fogantatáskor már végleges, és a nemi kromoszómák döntik el, amibe csekély a beleszólásunk. Gyakorlatilag semmi.
Matematikailag annak az esélye, hogy a fogantatásból lány vagy fiú fog születni, 50-50 százalék.
A gyakorlatban több fiú születik a világon, mint lány. 100 lányra 105 fiú jut. Háborúk előtt és után – mintha valami befolyásolná a véletlent – még több fiú látja meg a napvilágot. Mit tudhatnak a történelemről az egyesülni készülő ivarsejtek? Még nem sikerült kideríteni. Viszont hosszú távon kiegyenlítődik, sőt megfordul az arány. A nők néhány évvel tovább élnek a férfiaknál.
Természetesen a genetikai meghatározottságunkon túl az úgynevezett epigenetikai szabályozás is jelentős hatással van nőre és férfire egyaránt. Az epigenetikai szabályozás olyan környezeti hatások – pl. anyai hatás, táplálék, mozgás, gyógyszerek, mérgek, lelki hatások, fény stb. –, melyek genetikai állományunkat nem változtatják meg, de génműködésünket igen. Olyannyira, hogy azok némelyike utódainkban is megfigyelhető lesz.
Olykor azon gondolkodom, mi oka lehet annak, hogy embertársaim egy részét zavarja, hogy vannak különbségek nők és férfiak között.
Persze férfiak és férfiak, nők és nők között is vannak különbségek. Sőt egyes dolgokban nagyobb különbség lehet két nő vagy két férfi között, mint egy nő és egy férfi között. Például hiába vagyok ugyanúgy férfi, mint a világhírű teniszező Djokovics. Ő a tenisztudásában mégis közelebb áll az egyébként nő Babos Tímeához, mint hozzám. Pedig mindketten férfiak vagyunk. Őszintén szólva ez eddig még sosem zavart.
A különbségeket nem elmosni kell, hanem örülni nekik, és meglátni a bennük rejlő lehetőségeket, a különbségekből fakadó nagyobb közös hatást. Természetesen vannak alapvető különbségek, és vannak sokadlagosak. Alapvető például az, hogy a nők szülnek, a férfiak erre nem alkalmasak. A nők és a férfiak mindennapjait eleve meghatározza a csak rájuk jellemző hormonháztartás. De a nőknek van menstruációs ciklusuk is.
Agyi fejlődésük is másképp alakul már magzati korban. Az agyban bizonyos magvak, például az úgynevezett mandulamagvak (amygdala) a férfi magzatban és fiúgyermekben növekednek gyorsabban, ami az érzelmi reakciók feldolgozásában játszik központi szerepet. De a hippokampus növekedése a női magzatban és lánygyermekben gyorsabb ütemű, ami a hosszú távú memóriánk működéséért felel. Ezek után remélem, minden érthető a férjek számára. Ezekért a fejlődésbeli, majd később működésbeli különbségekért a nemi hormonok eltérő hatása a felelős.
De közös tapasztalati tény az is, hogy a fiúknál általában még csak akkor kezdődik a beszédfejlődés, amikor a lányok már vígan csacsognak. Néha locsognak is.
VÉGSZÓ
Miért mondom ezeket? Mert a nők több évezredes egyoldalú és elfogadhatatlan mellőzése, sokszor elnyomása, és ebből fakadóan a női-férfi különbségek túldimenzionálása ma sokszor a másik elfogadhatatlan véglethez akar csalogatni minket: a különbségek lényegtelenek, sőt azokat csak ránk erőltették. Mintha a különbségek megállapítása önmagában erőszak lenne a nőkkel szemben, ha nem már bűntény is. Amikor a múlt téves felfogásával és gyakorlatával leszámolunk, akkor sem szabad elveszítenünk józan eszünket, odadobva magunkat változó szelű ideológiáknak.
Nőként és férfiként kölcsönösen csodálnunk kell egymást!
Egymásban azt a titokzatosságot, amely végleg kiismerhetetlen. Azt az egymástól függést, egymáshoz kapcsolódást, ami véglegesen összeköti emberi létezésünket. Ezért veszélyes, sőt embertelen minden olyan igyekezet, amely végleges leszabályozásban akarja meghatározni a nő és férfi különbségeket.
